Európa és a világ a hét végén Németországra figyel, ahol vasárnap rendezik a parlamenti választásokat. A svédországi baloldali siker után Berlin végképp eldöntheti, megtörik-e Nyugat-Európában a konzervatív előretörés tendenciája. Ez az ellentétes, balközép trendet mutató Közép- és Kelet-Európa számára sem közömbös. Ami a világot illeti, Németország ma az összes NATO-állam közül a leghatározottabb ellenzője egy Irak elleni amerikai “megelőző” katonai akciónak. A gazdasági nehézségek a választási harc során semmiképpen sem enyhültek. Így hát Schröder kancellár e külpolitikai döntésének komoly szerep jutott abban, hogy az SPD 2001 decembere óta most előzte meg első ízben a konzervatív CDU/CSU-t.
Ez az előny meglehetősen szerény. A német közvélemény-kutató intézetek szerint mindössze 1,0-2,5 százalékpontnyi sávban mozog. A külföld viszont általában azonos, 38-39 százalékos szinten méri a két vetélytársat. Miután koalíció alakítására lesz szükség, nem közömbös a többi párt várható eredménye sem. A két lehetséges koalíciós partner közül az 1998 előtt tizenhat esztendeig a konzervatívokkal kormányzó liberálisok (FDP) 8,5 százalékon, az SPD jelenlegi partnere, a Zöldek 8 százalékos szinten állnak. A keletnémet kommunisták utódpártja, a PDS, amely jelenleg elszigetelt ellenzék a szövetségi parlamentben, a legtöbb előrejelző szerint nem éri majd el az 5 százalékos küszöböt.
Emlékezetes: az 1998-as választásokon az SPD 40,9 kontra 35,1 százalékos aránnyal győzte le a konzervatívokat. Ezt megelőzően tizenhat évig stabilan kormányzott a CDU/CSU és az FDP koalíciója. A mostani erőpróba tehát több mint két évtized óta a legnyitottabb választás Németországban.
SZEMÉLYES SZIMPÁTIÁK. A százalékos arányokat a kormány számára kedvezően árnyalják a népszerűségi adatok. Az élen Joschka Fischer külügyminiszter, a Zöldek vezetője áll, 81 ponttal. Schröder kancellár 73 ponttal a második. Kihívója, Stoiber konzervatív bajor kormányfő 50 ponttal csak a kilencedik helyig jutott. E befolyásoló tényezőtől függetlenül a több mint 60 millió német választónak két voksa van. Az elsővel az 598 parlamenti képviselő felét közvetlenül választja, a másodikkal a pártok listáira szavaz, arányos választási szisztéma szerint.
Így nemcsak a két nagy között kiegyenlítettek az erőviszonyok. A két lehetséges partner (a Zöldek, illetve az FDP) is gyakorlatilag azonosan áll. Ez több koalíciós kombinációra nyújt lehetőséget.
Mielőtt ezeket megvizsgálnánk, két lehetséges befolyásoló tényezőt kell említeni. Az egyik az, hogy bekerül-e a parlamentbe a kommunista utódpárt, a PDS. Ezzel a párttal az összes többi kizárja a koalíció lehetőségét. Ami matematikailag azt jelenti, hogy ha a PDS mégis átugraná az 5 százalékos küszöböt, akkor bármelyik oldalnak nagyobb arányú többségre van szüksége egy stabil koalíció létrehozásához. A második befolyásolási tényező az, hogy az FDP hivatalos álláspontja szerint nem hajlandó egy koalícióban szerepelni a Zöldekkel.
KI FOG ENGEDNI? Az igazi “csavar” a harmadik: az a kérdés, hogy e meghirdetett álláspontok mennyire merevek. Például kisebbségi kormány kényszerű megalakítása esetén Schröder vajon nem fogadná-e el mégis a PDS támogatását, ha ettől függne kancellársága és egy SPD vezette kormány életre hívásának lehetősége? Vagy: a liberális FDP, amely a Zöldeket elutasítja, hajlandó lenne-e adott helyzetben koalícióra lépni a szociáldemokratákkal? (Ez már megtörtént egyszer. Az FDP nyolc év után 1982-ben állt át az SPD-től a CDU/CSU oldalára.)
Így hát számos változat lehetséges. A valószínűség sorrendjében: 1. SPD-Zöldek (vörös-zöld); 2. CSU/CDU-FDP (fekete-sárga); 3. SPD-FDP (vörös-sárga); 4. SPD-FDP-Zöldek (forgalmi lámpa); 5. SPD-CDU/CSU (nagykoalíció). Az elvben lehetséges változatok közül a nagykoalíciót ítélik a legkérdésesebbnek, noha 1966 és 1969 között egy ízben már az is működött.
Budapestről nézve a lényeg az, hogy mindenki a közép körül tömörül. A stílus kemény, de európai. A vetélytársak egyike sem merészel azzal hivalkodni, hogy övé lenne a “német nemzet” képviseletének monopóliuma. Ezért sok minden lehetséges – csak társadalmi válság nem.
