Senki sem gondolta volna a Debrecen környéki tsz-ek főállattenyésztőjéről, hogy a spontán kapitalizmust megelőző korszakban jó lóra tesz, amikor libákkal kezd foglalkozni. Demeter Tamás, ma már révbe ért üzletemberként nemrég megjelent, Nyitott szemmel című könyvében – balul sikerült megmozdulásait sem titkolva – meglehetősen őszintén összegzi karrierje állomásait. Noha kevesen bíztak sikerében, a tengernyi tollból később paplanbirodalmat álmodó agrármérnök nem adott a hitetlenek véleményére. Miután “ipari kémkedéssel” elleste a prosperáló Hungaro Feder kazettás paplanok készítéséhez használt technikáját, pénz híján házilagos barkácsmódszerrel megalkotta azt a tollbefúváshoz szükséges berendezést, amelynek szíve egy porszívómotor, lelke egy félcollos szürke műanyag vízvezetékcső, váza pedig egy öntvényház volt.
Ő A LUDAS. “Vajon kire ütött ez a gyerek, kérdezte mindig anyám, aki ambiciózus természetemet figyelve nem tudta, hogy kerültem a családba” – meséli a vállalkozó. Sikerorientáltságát azzal magyarázza, hogy szeretett volna kitörni abból a szegénységből, ami gyerekként jutott neki osztályrészül. Kényelmesebb és kevésbé mozgékony életre vágyott. A sporttagozatos gimnáziumi osztályból egy, az iskolában kifüggesztett “toborzólevél” nyomán jelentkezett a debreceni Agrártudományi Egyetemre, s lett agrármérnök. Kenyerét eleinte a Hortobágyi Állami Gazdaságnál kereste ágazatvezetőként, ahol vagány természete ellenére igen komolyan vette a rábízott 2 ezer “táj- és országidegen” amerikai húsmarha szaporításának kérdését. Reformer javaslataival azonban hamar kivívta a vezetőség ellenszenvét, ezért távoznia kellett. A hajdúhadházi Bocskai Tsz-ben sem volt maradása. Ezután került Vámospércsre, az akkori egyetlen olyan termelőszövetkezetbe, amely 1985-ben csődeljárással került felszámolás alá. A tagság föld nélkül maradt, de a vezetőség meghagyta: aki maradni akar, vállalkozhat a terepen.
A hazai libafarmok, amelyek a német piacot szolgálták ki, virágoztak ekkoriban. Demeter hamar rájött: ha felkelti az igényt arra, hogy az akkor még főként műszálas anyagokból készült paplanokkal takarózó magyarok is minőségi anyaggal bélelt termékeket húzzanak magukra, könnyen megtollasodhat. Mikor összegyűlt 2 ezer kilónyi töltőanyaga, a dörzsölt vállalkozó a német piacra dolgozó Hungaro Feder vezetőjénél, Németh Sándornál kért “műkedvelőként” engedélyt egy idegenvezetéses gyárlátogatásra…
DEMETER TAMÁS 52 éves, egri születésű agrármérnök. Diplomáját a debreceni Agrártudományi Egyetemen szerezte. Pályáját a Hortobágyi Állami Gazdaságban kezdte, később a hajdúhadházi Bocskai Tsz-ben folytatta, majd hivatása gyakorlását a vámospércsi Béke Tsz-ben fejezte be. 1990-ben hozta létre a Demko Feder Kft.-t, ennek máig ügyvezető igazgatója.
• Feleségével két házasságból négy gyermeket nevel. Szabadidejében a bútorkiállításokat járja, szeret síelni, utazni és írni. Első könyve – a Nyitott szemmel – cége növekedését, a sikereket és kudarcokat mutatja be.
• Demeter Tamás 51 százalékban, felesége 20 százalék erejéig, a vezetőség három tagja pedig együtt 29 százalékban tulajdonolja a Demko Feder Kft.-t. A kétszáz főt foglalkoztató cég összesített forgalma 2001-ben bruttó 1,3 milliárd forint volt.
“Amatőrként kezdtem, de profiktól tanultam, mégis csődbe mentem” – vet számot sorsával Demeter. Bukását a romló hazai piacnak, a tőkeerős nyugati konkurencia piacszerzésének és az áruházak rossz anyagi helyzetének tulajdonította. Ám a bukás nem szegte kedvét. Miután későbbi üzlettársa, Hubert Rieser megsúgta neki, hogy a nyugati ember gyapjúval takarózik, sőt, már-már vallásként hisz az alváskultúra tanaiban, a hát-, illetve gerincfájós, és ezért rosszul alvó Demeter memorizálta a hallottakat, hogy később ezekkel a tanácsokkal felvértezve indulhasson a hullámvölgyből kifelé. Eladta libáktól hangos farmját, majd a Rieser által ráruházott stratégiával ismét vállalkozni kezdett, immár gyapjúval és matracokkal.
Meghívásos előadásokon, a direkt marketing módszereivel népszerűsítette a termékeket. “A vásárlókat szerencsére nemigen kellett ekkoriban győzködni – állítja Demeter -, hiszen ez idő tájt mindaz, ami bio, illetve természetes alapanyagokból készült termék volt, tömegeket vonzott.” Gyapjúval takarózni, bioágyon aludni alternatívát, másfajta életminőséget jelentett. Mivel árucikkei iránt nagy kereslet mutatkozott, Demeter egy-egy összejövetel alatt olykor 600-700 ezer forintot is megkeresett. A könnyen jött pénzt mind visszaforgatta a vállalkozásába, majd a tőkefelhalmozás után elkezdte saját termékeit gyártani. Ágybetétei, matracai attól váltak ütőképessé, hogy tökéletesen felveszik a fekvő ember alakját, megfelelően alátámasztják a testet, ami teljes egészében elernyedhet.
TARTALOM ÉS FORMA. A funkciót Demeter később jól kiegészítette a designnal. A vállalkozó előszeretettel járta a nyugati bútorkiállításokat, hogy meglesse az ottani divatot, s hazatérve összhangba hozza a kényelmet és a formát. Bár a bútorpiacot nem sikerült bevennie Európában, a speciális ágybetétszisztéma tekintetében az első öt közé sorolja cégét. Ezt bizonyítja, hogy az évek során közel harmincra növelte mintaboltjainak hazai és kelet-európai együttes számát, s azok termékskáláját ajándéktárgyakkal és hálószobabútorokkal bővítette, mert ha csak ágyat akarna eladni, 20 évenként egyszer térne be hozzá egy vevő.
A saját szisztéma jelentőségét Magyarországon először ő ismerte fel és mutatta be, sőt, elég ideje maradt felépíteni cégét, hogy lehetőségeit időben kihasználja. “A helyzeti előny aranyat ért” – összegezi “életművét” a vállalkozó, aki ma egy jól csengő márkanév birtokosa. Mire mások utánozni kezdték, ő már messze járt. Sikerét a magyarokra jellemző élelmességének, termékei kiváló minőségének, kipróbálhatóságának és a bő áruválasztéknak tulajdonítja.
Ezt az egykori kémkedés áldozata, Németh Sándor, a Hungaro Feder volt vezetője azzal egészíti ki, hogy a Demko nem volt átvett, privatizált üzem vagy technológia, mint a merev, váltásképtelen vetélytársak. Rugalmas, ha kell gyorsan váltani tudó cég volt. A pályatárs, aki egyébként nem haragszik az ellesett know-how miatt, tudta nagyon jól, miről szól a kezdet kezdetén az “ártatlan” érdeklődés, és beszállt a játékba. Segíteni akarta a lelkes kisvállalkozót, akit akkor nem vélt konkurenciának, mégis vállalata fejére nőtt (ugyan nem a Demko ereje miatt, de a Hungaro Federt 1992-ben felszámolták). Németh Sándor azonban nem maradt hűtlen a libatollhoz, Németh Toll Kft. néven jelenleg is tollfeldolgozással foglalkozik. Ma már nem konkurál Demeterrel, a szerinte lelkiismeretes, önmagát túlhajszoló, vállalásait mindig teljesítő vállalkozóval, de figyeli őt. Mert agilitás, szorgalom és hozzáállás tekintetében – mint mondja – sok tanulnivalója van tőle.
