Úgy tűnik, levonult a dunai árvíz, s komoly károkat nem okozott. Be kell rendezkednünk rendszeres katasztrófákra Európa szívében is?
– Bár követtem az árvízzel kapcsolatos eseményeket, egyáltalán nem értek a témához, ezért úgy kell tekinteni a véleményemre, mintha egy járókelő mondaná. Időjárás korábban is volt, s a vegyi üzemek megjelenése, az autók elterjedése előtt is változtak az éghajlati viszonyok. Ezért nem tekintem katasztrófának a dolgot, ám valóban megfigyelhető egy tendencia, amely elgondolkodtató. Ezért egyfelől a környezetvédelem jelentőségét kell növelni, másfelől pedig érdemes a védelmi rendszerekbe fektetni. A gátak megfelelő szintre emelése nem szabad hogy pénzkérdés legyen. Ha igazak az utóbbi hetekben ezzel kapcsolatban közölt hírek, akkor ez nem is olyan ilyesztően nagy összeg.
– Ilyen beruházásokra azonban csak gazdag országok képesek. Magyarország egy nemrég megjelent tanulmány szerint a 29. a világon. Hogyan értékeli ezt a helyezést?
– Ez egy jó pozíció, elégedettek lehetünk vele, a világ felső 20 százalékához tartozunk. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a kiértékelt eredményekbe már beépült az országba bejött külföldi működő tőke is. Márpedig azt tapasztalatból tudható, hogy a beáramlás évről évre nagyot változhat. Ezért – már amennyiben az elért jólétet meg akarjuk tartani – folyamatosan meg kell őrizni Magyarország vonzerejét a külföldi befektetők számára. Ez a lista az úgynevezett GNI-mutató alapján készült, és az aktuális jövedelmet tükrözi. Ami ugyan fontos dolog, de emellé azt is látni kell, hogy mekkora a sok-sok év alatt felhalmozott vagyon.
– Ha már a jólétnél tartunk, az átlag magyar egyre inkább eladósodik. Nem veszélyes ez?
– Nem hiszem, hogy a hitelállomány növekedését jelen pillanatban veszélyként kellene megélni. Főként azért nem, mert a mostani megugrásnak elsősorban a lakáshitelek piacán bekövetkezett pozitív változások az okai. Ha a lakosság kölcsön formájában maga használja fel megtakarításainak egyre nagyobb részét, akkor megnehezül a vállalatok helyzete a hitelpiacon. Jelenleg néhány mutató arra utal, hogy csökken a kihelyezésre váró likvid pénz mennyisége.
– A vállalatok számára persze a túlzott eladósodottság is veszélyt jelent, mint például a Deutsche Telekomnál. Még olyan találgatás is elhangzott, hogy a cég esetleg eladja magyar leányvállalatát, a Matávot…
– A tulajdonos helyzete mindig befolyásolja egy cég működését. Eddig Magyarországon a függőségnek inkább pozitív hatásait érezték a vállalatok, hiszen tőkét, piacot és technológiát kaptak. Vannak esetek, amikor a nehézségeket “importálják”. De a gazdálkodó szervezeteket a változások viszik előre. Az ügyfelek többségét a szolgáltatás színvonala és árai érdeklik. A tulajdonos személye inkább a Matáv-papírok befektetői számára bír jelentőséggel.
– A magyar idegenforgalom számára rossz év az idei. Mit lehet tenni?
– Egy friss élménnyel válaszolnék. Nemrég Londonban voltam, ahol megnéztem a Matisse-Picasso-kiállítást. Hajnali 3 órára kaptam jegyet, mint ahogy velem együtt sokan. A turisták igényeihez rugalmasan kell alkalmazkodni.
– A focidrukkerek igen rugalmasak, már akkor is boldogok, ha tisztesen helytáll egy magyar csapat, mint a ZTE a Manchester ellen. Miért ilyen rossz a magyar labdarúgás?
– Erre a kérdésre már húsz éve keresem a választ, körülbelül ennyi ideje nem is járok meccsre. Pedig szeretem a focit, középiskolásként a Budapest-válogatott tagja is voltam, s még most is hetente kétszer focizom kamasz fiammal. Látva azonban a világbajnoki meccseket, ma már szerintem nem az a kérdés, miért rossz a hazai labdarúgás, hanem az, miként jutottak ilyen magas szintre néhány év alatt olyan országok, ahová véletlenül vitt valaki egy labdát.
