„Diszkrét bájukat” éppen ez a „mintha” érzés adja: mintha háborús övezetben jártunk volna, mintha meglegyintett volna minket a veszély szele – mindez persze a lehető legnagyobb biztonságban és kényelemben. Ilyen állam több is van a Földközi-tenger keleti régiójában, mindazonáltal bizonyos szempontból Ciprus áll hozzánk magyarokhoz a legközelebb. A (nem csak) politikailag kettészakított ország ugyanis szintén tagja az EU-csatlakozásra várók népes táborának, s éppen minap, Sevillában tették számára nyilvánvalóvá, hogy ebben a megosztott állapotban nem sok eséllyel indul a versenyben.
Mielőtt a kényszerű párhuzamokat tovább boncolgatnánk, javaslom, tekintsük meg inkább a déli, görögök lakta terület nevezetességeit. Méghozzá speciális szemszögből. Elismerem, a fantasztikus öblök, gyönyörű, homokos partok vagy a főleg Paphos környékén található ókori látványosságok valódi turistacsemegék, amelyek megtekintése után kellemes válogatást eszközölhetünk Larnaca valamely csábító halvendéglőjében, de… Nem árt tudni, hogy a legszebb antik műemlékek a külföldiek elől elzárt – csak szervezetten látogatható – északi, törökök által lakott részen találhatók, amely körülbelül úgy működik, mint valami vidéki postahivatal: este hat körül bezár, addigra mindenkinek vissza kell érnie délre. Ahol viszont kihagyhatatlan Nicosia meglátogatása. A zöld vonalnak nevezett fallal megosztott város, bár gyönyörű, fő látványossága mégis az a helyi Checkpoint Charlie, ahonnan egy-egy lőrésszerű nyíláson, homokzsákok védelmében át lehet kukucskálni a finoman szólva is lepusztult török városrészbe. Mi pedig, akik azt hittük, hogy a berlini fal leomlásával valami újabb aranykor kezdődik, kissé szomorúan szemléljük a posztoló ENSZ-katonák joviális jókedvét: lám-lám az emberi kíváncsiság nemzeti tragédiákból is turista látványosságot fabrikált.
