Gazdaság

Könyvvizsgálói összefonódás – Laokoón-csoport

Újabb és újabb számviteli botrányok a tengerentúlon, a magyar piac viszont - ha stikliktől nem is mentes - tartósan csendes.

Könyvvizsgálói összefonódás – Laokoón-csoport 1Számít a méret a könyvvizsgálóknál is. Ennek ellenére szűk piacon, viszonylag kis ügyféllel is jövedelmező lehet a könyvvizsgálói összefonódás. Azaz – miként egy auditor fogalmaz – a magyar piac viszonylagos jelentéktelensége, a nemzetközi léptékben apró kliensek pusztán a méretükkel még nem zárják ki a könyvvizsgáló és a páciens törvényes határokon túl is “összehangolt” munkáját.

Azt, hogy a félrekönyvelés itthon is dívik, nemigen cáfolják a Figyelő által megkérdezettek. A szándékosságot illetően viszont már nem teljes az egyetértés. Azoknál a cégeknél, ahol valós tevékenység folyik, valószínűbb a véletlen, és a könyvvizsgáló által is inkább csak akaratlanul fel nem tárt könyvelési baki – szól az egyik vélemény. Mások úgy tartják, hogy egy ennyire véges piacon – ahol ugyan sok, 85-100 ezer a könyvvizsgálatra kötelezett potenciális ügyfél, ám azok felső négyötödét elhappolják a nagy auditorok -, a túlélési küzdelem éppenséggel nem nemesít. Az ügyféltől kapott könyvvizsgálói díj sokszor arra ösztönzi az auditorokat, hogy mindenekfölött kiszolgálják a “munkaadói” érdekeket.

A nagyságrendeket illetően diszkréten hallgat a piac, a fáma legfeljebb arról szól, hogy tetemesek a félrekönyvelt, “félrekönyvvizsgált” tételek. Ennek pontosításával pedig csak odáig jutunk, hogy nyilvánvalóan cégmérettől, az átlagos megélhetési költségektől függ, hol mekkora összeg minősül jelentősnek. Néhány százalékos “tévedés” az eredményeket illetően mindazonáltal belefér. A gond ott kezdődik, ha az auditor nem veszi észre, vagy tudatosan figyelmen kívül hagyja, hogy más számítással akár teljesen ellenkező előjelű is lehet a céges eredmény.

Ellenőrzött minőségBármely könyvvizsgálónál fölbukkanhat jövő ilyenkor a minőségellenőr. A kamara legutóbbi közgyűlésén elfogadta azt a francia társintézmény segítségével dédelgetett tervét, hogy valamennyi könyvvizsgáló inspekción essen át. A munka első fázisaként egyelőre azokat a szabályokat, feltételeket dolgozzák ki, amelyek mentén maguk az ellenőrzésre jogosultak kiválaszthatók. Jövő tavaszra várhatóan kialakul e minőségvizsgálók köre, akik addigra – elsőként – túl is esnek az ellenőrzésen. A minőség felmérésének ma három fázisa látszik elkülönülni. Az első másfél év alatt valamennyi működő könyvvizsgálónál az úgymond alapkövetelményekre kérdeznek rá: azt nézik, rendben-e a dokumentáció. Olyan alapkérdések merülnek fel, hogy valóban létezőek-e az ügyféllel kötött szerződések, van-e úgynevezett teljességi nyilatkozat, könyvvizsgálói jelentés. A második fázisban immár a könyvvizsgálat minőségét, részletességét ellenőrzik, a harmadik körben pedig azt, hogy a nemzetközi szabványnak is megfelel-e a működés.

BOTRÁNYPOTENCIÁL. Az amerikai audit skandallumok gyorsuló ütemben kerülnek napvilágra – lapzártánkig az Enron indította, majd a WorldCom által folytatott sorba felzárkózott a Merck egyik leányvállalata, amely három év alatt 12,4 milliárd dollárnyi nem saját, hanem patikai bevételt könyvelt el magáénak. Európa viszont érintetlen. S habár a könyvvizsgálók felelőssége iránt egyre nő az érdeklődés, hazai botrány kirobbanását – esetleges összefonódás ide vagy oda – nem jósolja senki. Ennek egyik oka a tulajdonosi szerkezetek különbözősége, illetve a tőzsde kicsi súlya, minek következtében nincs is aki forszírozza, hogy hasonló ügyködéseket feltárjanak. Ha pedig kárt is szenved az auditora miatt egy cég, renoméjukat féltve, inkább egymás közt megállapodva, csendben intézik az ügyet. Minthogy pedig a cégek túlnyomó részénél nem a tőzsde és azon keresztül a részvényesek dirigálnak, itt nem olyan erős a befektetői nyomás a látványos eredmények elérésére. Ezzel összefüggésbe hozható ugyanakkor a félrekönyvelés gyakorlatának eltérése is. Itthon sokkal kevésbé a vállalati és menedzseri eredmények fényezése a cél, éppen ellenkezőleg: általában az adóelkerülés a fontosabb, ami legkönnyebben kedvezőtlenebb eredmények kimutatásával érhető el. Mindkettőnek megvan persze a gyakorlata, a legegyszerűbb azzal bűvészkedni, hogy a bevételeket és a költségeket mikorra számolják el – részben vagy egészben, az illető évre vagy a következőre. Ehhez természetesen együtt kell működni a partnerrel – a vevővel vagy a szállítóval – , illetve alkalmasint meg kell győzni az auditort mondjuk arról, hogy a részben elszámolt szolgáltatás valóban osztható is.

Itthon könyvvizsgálóval kapcsolatos vitából csak néhány került napvilágra. A Postabank sokat citált esetétől eltekintve ezen ügyekből nem a felek összejátszása, hanem éppen az ellenvéleményük miatt lett hír. Tavaly többek között éppen a bevétel elszámolásának időpontja körül támadt vita a Nabi és az emiatt le is mondó Deloitte & Touche között. Három éve ugyancsak a Deloitte & Touche a Globus könyvelési elgondolásaival nem értett egyet. Különbözőképpen ítélték meg például az orosz válság következtében el nem adott árukészlet értékét: az auditor leértékelte volna, a gyár viszont – a konzervek még távoli lejárati idejére hivatkozva – nem. Mindenesetre a beszámolót elfogadták, az auditort – igaz, állítólag takarékossági szempontból – menesztették. A Humet esetében fiktív számlázás jelentette az alapproblémát, ám a könyvvizsgáló nem közvetlenül emiatt került szóba. Sem az adózási stiklik felderítése, sem pedig elhallgatása nem tartozik ugyanis az auditor feladatai közé, tehát sem az ügyfél, sem a hatóság nem hányhat semmit a könyvvizsgáló szemére. Az auditornak az adóvizsgálat ugyanis nem dolga, feladatai közé annak ellenőrzése tartozik, hogy milyen jellegű költséget számol el az illető cég. Ezen esetben a probléma nem ez volt, vitára az adott okot, hogy az auditor ugyanis az adóhatóság által lefoglalt könyvek híján nem tudta időre elvégezni a feladatát.

Piactisztító lépések, szándékokFŐÁLLÁSÚ MUNKA.

Az idén januártól könyvvizsgálni csak főfoglalkozásban lehet. Ez sok másodállású könyvvizsgálót eltántorított, a tevékenységüket szüneteltetők száma megugrott: az elmúlt egy esztendő során csak a fővárosban 300 fővel – a korábbinak több mint kétszeresére – nőtt, országosan pedig közel 1900 főre emelkedett.

MINŐSÉGELLENŐRZÉS. A kamara minősített ellenőrei a francia kamara segítségével várhatóan 2003-tól kezdve valamennyi működő könyvvizsgáló tevékenységét nagyító alá veszik.

FELSŐ KORHATÁR. Egyes tervek szerint bizonyos kor – mondjuk 70 év – fölött senki nem végezhetne könyvvizsgálatot.

TOVÁBBKÉPZÉS. Bár a könyvvizsgálói tudás bővítése, frissítése most is évente kötelező, e követelmény szigorításától a minőség javulását remélik javaslói.

Ha botrány nem is várható, az ágazati kamara célul tűzte ki a könyvvizsgálók körének szűkítését, a piac tisztítását. Ez az idei új szabállyal, miszerint könyvvizsgálat csak főállásban folytatható, tulajdonképpen meg is indult: rengetegen szüneteltetik e tevékenységüket: a bejegyzett 5400 könyvvizsgálónak kereken egyharmada úgynevezett szüneteltető. Mindenesetre a piac tisztítása eddig nem zajlott sikeresen – ismerik el a kamaránál -, a továbbiakat illetően viszont vannak ötletek (lásd külön).

TÁRSULÁSOK IDEJE. Az egyik közülük a minőségellenőrzésé, ez várhatóan jövőre indul, és már az első fordulója során kiszórhat vállalkozásokat. Igazán azonban a nagyjából két és fél év múlva esedékes második fázis lesz vízválasztó: akkor vélhetően sok kis cég jön rá, hogy nincs ereje a megfelelő nyilvántartás, dokumentáció elkészítéséhez. Ezzel a társulások ideje jöhet el. A mintegy 4 ezer működő könyvvizsgáló helyett a piac egyébként feleennyi számára lenne kényelmes. Ami további könyvvizsgálókat tántoríthat el e foglalkozástól, az éppen a megnövekedett figyelem. Ha botrány nincs is itthon, bármilyen pénzügyi probléma alkalmával jóval hamarabb az érintettek eszébe jut a könyvvizsgáló potenciális felelőssége. Akkor is, ha csak nagyon közvetve, erőltetett módon vethető fel ilyesmi. Akár abban az esetben, amikor az illető mondjuk nem tud az adósától egy kölcsönt behajtani. Kitalálhatja például, hogy az auditor rosszul értékelt egy ingatlant, ennek nyomán más képet alkotott az adósról, akinek a valós számok ismeretében nem is nyújtott volna kölcsönt. Ha ilyen egyelőre nem is történt, a próbálkozást, felbátorodást jelzi, hogy míg két éve egyetlen per sem folyt könyvvizsgáló ellen, jelenleg közel másfél tucat ilyen eljárás zajlik.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik