Az amerikai WorldCom könyvelési csalásától hangos a világ, a tőzsdék bizalmatlanok. Ön mit gondol a piacok jövőjéről?
– Minden piaci szereplőre kihat ez az újabb válsághelyzet, s véleményem szerint nem fognak egyhamar megnyugodni a tőzsdei befektetők. Mégis, inkább pszichológiailag fontos ez az esemény, inkább a részvényvásárolók bizalmatlanságát erősíti. Az infrastrukturális beruházásokat azonban a tőkepiacok gyengélkedése nem befolyásolja, így például a mi iparágunkban nem számítok a megrendelések csökkenésére.
– Sevillában, az uniós csúcson, a tagjelölteknek megígérték: egy éven belül aláírhatjuk a csatlakozásról szóló szerződést. Ön e kérdésében is optimista?
-Természetes fejlődési folyamat részese Magyarország, hiszen napról napra közelebb jut az unióhoz. Nem csak a gazdasági fejlettséget értem ez alatt, hanem szerintem a tagjelöltek közül a magyar átlagemberek gondolkodása áll a legközelebb az európaihoz. Persze van még mit javítani, s a teljes folyamat még sokáig nem fog lezárulni.
– És mit gondol, mindez miként befolyásolja a Magyarországon működő vállalatok stratégiáját?
– Ebből a szempontból a magyarországi cégek már majdnem európainak számítanak, hiszen egyenlő eséllyel indulhatunk egy német vagy egy olasz tenderen, leszámítva a még meglévő vámbürokráciát, a minket is sújtó adminisztrációs többletterheket; e területen még jó pár lépést meg kell tennie az országnak. Problémának látom a mezőgazdaság helyzetét is, itt nehezebb lesz egyezségre jutnia az unióval. További probléma, hogy az újonnan csatlakozók közt is viták alakulhatnak ki, s mivel egy “nagy család” része lesz az ország, fel kell készülni a kemény családi vitákra.
– Miként készülhetnek fel a cégek a csatlakozásra?
– Ezt nagyon röviden össze lehet foglalni: minőségre van szükség. Ami nem csupán a termékek kitűnő minőségét jelenti, mert az alapkövetelmény. A termékekhez adott szolgáltatásoknak, a menedzsmentnek, a marketingstratégiának és az ügyfelekkel való foglalkozásnak is magas minőségűnek kell lennie. Az ilyen tekintetben nem versenyképes vállalatoknak szembe kell nézniük azzal, hogy eltűnnek a piacról, hiszen nem csak a piac lesz nagyobb, a versenytársak is erősebbek lesznek.
– Vonatkozik ez a járműgyártó cégekre is? Esetleg éppen ennek a jele, hogy a Rába és a NABI a múlt héten együttműködési szerződést kötött, hogy a NABI-buszokhoz a Rába is szállít futóművet.
– A Ganz Transelektro Közlekedési Rt.-nek is fő profilja a járműgyártás, árbevételünknek mintegy 80 százalékát adja az a korszerű meghajtási lánc, amelyet trolibuszokhoz készítünk. A Rábával is jó a kapcsolatunk, sőt a nagyon sikeres NABI gyárral is folytattunk puhatolózó tárgyalásokat arról, hogy fejleszthetnénk közösen trolibuszokat. Azt gondolom, a jövőben még fontosabb lesz a magyar cégek együttműködése, hiszen egymáshoz nemcsak földrajzilag, de kulturálisan is közel vagyunk.
– Önök mégis inkább a lengyel Solaris céggel közösen indultak Róma városának 52 millió eurós trolibusztenderén, amelyet meg is nyertek. Miért nem magyar gyártóval szövetkeztek?
– Nézze, két-három évvel ezelőtt, amikor az Industria kiálításon is díjat nyert trolibuszunk fejlesztéséhez partnert kerestünk, akkor az Ikarus éppen tulajdonosváltáson volt túl. Stratégiája nem volt kellőképpen átlátható, kiszámítható ahhoz, hogy hosszú távú együttműködésre gondolhassunk. Sajnálom, hogy eddig még nem sikerült helyi megoldást találni a fejlesztésre.
– Végezetül egy könnyedebb téma. Kinek drukkolt a labdarugó-világbajnokságon?
– Természetesen az olasz válogatottnak. Nagyon csalódott vagyok, hogy nem jutottunk be a legjobbak közé. Olaszországban most a felelősöket keresik. Persze először is a csapatnak kellett volna jobb teljesítményt nyújtania. Bár elfogult vagyok, azt gondolom, a játékvezetők sem álltak a helyzet magaslatán, s nemcsak az olaszokkal szemben nyújtottak gyenge teljesítményt.
