Negyven évi szakmai múltjával régi motorosnak számít a hazai villamosenergia-iparban. A Mavir Rt. élére történt kinevezésével is az egyik régi posztját kapta vissza. Milyen változást jelent a visszatérése?
– Számos feladatot kell megoldanunk a piac 2003. január elsejei liberalizációjáig. Ahhoz, hogy a fogyasztók, az áramszolgáltatók és az erőművek valóban tudjanak kereskedni, megfelelő feltételeket kell biztosítanunk. Mindez elképzelhetetlen jól szervezett, megbízható informatikai háttér nélkül. A Mavir informatikai rendszerét viszont nem lehet kialakítani a konkrét feladatok megfogalmazása előtt. Márpedig ez utóbbi az elmúlt hónapok bizonytalanságai miatt négy-hat hónapos késésben van. Másrészről nem felejthető el az sem, hogy feladatainkhoz mintegy 4 milliárd forint hitelt kell szereznünk. Ismételt színre lepésem, remélem, meggyorsítja a folyamatokat.
– A telefóniában, a várakozásokkal ellentétben, nem sok újat hozott a liberalizáció. Az energetika kevéssé átlátható területén milyen hatása lehet a piacnyitásnak?
– A fogyasztók természetesen kivétel nélkül azt várják, hogy a liberalizáció után szinte ingyen jutnak majd hozzá a villanyáramhoz, míg az erőművek a jelenleginél lényegesen magasabb árakat látnának szívesen. Nem szeretnék senkit elkeseríteni, de a valóságban az árampiac megnyitása az első lépésben csak hozzávetőleg száz nagy ipari fogyasztót érint majd. A szabadpiacon szerencsét próbáló cégek persze kikerülnek a garantált állami ellátási körből, azaz az esetleg olcsóbb áramért cserébe maguknak kell gondoskodniuk ellátási biztonságukról is. Ezért valószínű, hogy a fogyasztók óvatosan lépnek majd a liberalizált piacra. Bátrabbak akkor lesznek, ha sikerül bebizonyítanunk, hogy a rendszer jól működik.
– Mivel a kormány a jelenleginél gyengébb forintot akar, megváltoztatná a jegybanktörvényt. Van ennek értelme Ön szerint?
– A rendszerváltás óta minden kormánynak megvolt a saját pénzügypolitikája. Mindegyikük meg volt győződve arról, hogy a saját maga által kifundált megközelítés az egyedüli üdvözítő. És hát lássuk be, az egymást követő kormányok kisebb-nagyobb mértékben mindig hozzányúltak a jegybankhoz is. Most sem lesz másképp.
– A tőzsdén mintha vége lenne a választások utáni pezsgésnek. Újabb pangási időszakra kell felkészülni?
– Bevallom, nem vagyok egy tőzsdeguru. De azt hiszem, az árfolyamok nálunk már régen elszakadtak a cégek működési eredményeitől, és jobbára a nemzetközi folyamatoktól függenek. A korábban biztos piacnak tartott telekom-szektor összeomlása a befektetők többségét elbizonytalanította, és a korábban kockázatosnak tartott területektől méginkább távol tartják magukat. Ahhoz pedig, hogy ez megváltozzon és a bizalom visszatérjen, az egy-két hétig tartó hirtelen nekibuzdulásoknál többre van szükség.
– A héten tartja csúcsértekezletét az Európai Unió. Mit gondol, lesznek a magyar csatlakozást érintő fejleményei a találkozónak?
– Igazából az unió nem sietteti az új tagok belépését. Kettős szorításban van: jogilag és gazdaságilag nehezen tudja fenntartani a jelenlegi helyzetet, ugyanakkor már egy-két új tagország belépése is komoly hatással lenne az unió gazdaságára, közös pénzére. Ezért nem hiszem, hogy most bárkinek érdekében állna felgyorsítani az eseményeket, s nem csodálkoznék azon sem, ha 2004-nél későbbre tolódna a bővítés időpontja. Mindenesetre örülök, hogy erről nem nekem kell tárgyalnom.
– Végül egy kellemesebb kérdés. Milyennek látja a foci vb-t?
– Egyfelől kiegyensúlyozottnak tartom a világbajnokságot; a nagy labdarúgó hagyományokkal rendelkező nemzetek csapatai jól rúgják a labdát. Ez alól még a francia csapat sem kivétel: bár a vártnál rosszabb eredményt ért el, jól focizott.
