az új kormány, miközben dicséretes lendülettel látott neki, hogy átlátható, tiszta viszonyokat teremtsen a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) háza táján.#<# Hiszen nem lehet elég gyors, ha az állami költekezés követhetetlen útjainak felszámolásáról és a közpénzek felhasználását kísérő nyilvánosságnak, törvényességnek a megteremtéséről van szó. A nemes szándékot nem is kérdőjelezhette meg senki mindaddig, amíg a tiszta viszonyok kialakításának első lépéseként a kormány csak elméletben beszélt az MFB vezetésének elkerülhetetlen lecseréléséről. Annál nagyobb megrökönyödést keltett mind a szűkebb pénzügyi szakmában, mind a politikusok egy nagyon is fajsúlyos csoportjában – vezető szocialista és szabad demokrata politikusok körében egyaránt -, amikor a miniszterelnök bejelentette, hogy a gyakorlatban kiket szán a bank élére. Különösen egyikük, Erős János kinevezése rengette meg a hazai szakmai közéletet. Az ismert pénzember 1999-ig ugyan jobbnál jobb állásokat töltött be, ám egyúttal igen rossz hírnévre tett szert röpke tíz esztendő alatt. Bár jogilag nem lehet felelősségre vonni, a hazai bankvilág kivetette magából. A pénzügyi szakma számos képviselője felrója neki, hogy (egyebek mellett) regnálása idején két pénzintézetnél is tőkevesztés állt be és hiperveszteség keletkezett, míg ő maga mesés vagyonra tett szert etikátlan szerződéseknek köszönhetően. Mostani kinevezése olyan súlyos tévedés, hogy ennek kapcsán többen arról beszélnek: az MSZP vezette kormánykoalíció máris jócskán vesztett hitelességéből. Medgyessy konok kitartása Erős mellett láthatóan nem pusztán a kívülálló számára érthetetlen; sajtóértesülések szerint a kinevezést ellenző pénzügyminiszter rosszallása jeléül nem vállalta az MFB felügyeletét. Az is jelzésértékű, hogy a felügyelőbizottság elnöki posztjára felkért Király Júlia, a Nemzetközi Bankárképző igazgatója nem vállalt pozíciót egy Erőst kontrolláló testület élén. Ezúttal csupán a bankfelügyelet nem volt olyan karakán, mint a másik vezető posztra ültetett Zdeborsky Györggyel szemben alig néhány hónappal ezelőtt. Az ex-bankvezért akkor sikerült ellehetetlenítenie „kisebb” etikátlanság okán. Most, egy igazi „nagyvad” kinevezése mellé viszont hezitálás nélkül odakerült a felügyelet jóváhagyó pecsétje, holott az ilyenkor szükséges „jó szakmai hírnév” Erősnél igencsak deficites. Vigasznak kevés, hogy a kinevezés nyilvánvalóan – és remélhetőleg rövid – átmeneti időre szól csupán. Addig ugyanis, amíg az MFB az őt megillető helyre nem kerül, valódi fejlesztési bankká nem zsugorodik, s meg nem tisztítják az állam vállalkozói vagyonától. Ez az időszak – Erős kinevezőinek feltehető szándéka szerint – azonban elegendő lehet arra, hogy a többször hírbe hozott bankár rehabilitálva kerüljön vissza a pénzügyi életbe.
