Tavaly 381 millió forintot spórolt meg a 37 Heves és Pest megyei település egészségügyi ellátásának megszervezéséről gondoskodó veresegyházi Misszió Egészségügyi Központ. Az összesen 152 ezer lakosra az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) 4,2 milliárd forintot szánt, vagyis a megtakarítás közel 10 százalékot tett ki. Érthető, hogy Csehák Judit, a Medgyessy-kormány egészségügyi miniszteri székének várományosa is pozitívan nyilatkozik a projektről, s fel akarja használni annak tapasztalatait.
KOPÓK GYANÁNT. A három éve működő Misszió maga is nyújt egészségügyi szolgáltatást, emellett fő feladata, hogy az úgynevezett irányított betegellátási rendszerben összefogja és hatékonyabbá tegye a térségben működő és a modellhez csatlakozó 4 járóbeteg-szakrendelő, 4 kórház és 85 családorvos közös munkáját. Mégpedig úgy, hogy azok közösen gazdálkodnak a régió ellátására szánt társadalombiztosítási járulékból. Matejka Zsuzsanna, az intézmény igazgatója szerint a gazdaságos működtetés titka, hogy annak a pénznek az útját, amennyi az országban bárhol máshol ugyanennyi ember ellátására jut, “kopók gyanánt követik” Veresegyházán. Hiszen ami marad, azt visszaforgatják az egészségügybe, a szolgáltatás minőségének javítására fordítják. Az irányított betegellátási rendszer egyik sarkalatos pontja ugyanis éppen az, hogy az abban működő egészségügyi intézményeket arra “veszi rá”, hogy a közpénzekkel sajátjukként gazdálkodjanak. Az OEP-nek pedig Matejka szerint azért éri meg finanszírozni a modellt, mert ha a biztosító kevesebbet nem is költ, az érdekeltségi rendszer kialakításával elejét veszi az egészségügyben egyébként általános túlköltésnek.
A gyógyító munkán és a szervezésen kívül a Misszió nagy hangsúlyt fektet a prevencióra is: szűrővizsgálatokat végez, oktatást szervez. Az időben felismert betegségek és a megelőzés élettartamot növelő hatása azonban csak 8-10 év múlva lesz mérhető. Ami azonban már az elmúlt egy-két évben bebizonyosodott: megéri megelőzni a komoly bajt. A felmérések ugyanis azt bizonyították, hogy azok a szűrővizsgálaton átesett emberek, akikről kiderült, hogy szív- és érrendszeri betegségben szenvednek, rögtön gondozásba kerültek, gyógyításuk feleannyiba került, mint azoké, akik csak egy év múlva szánták rá magukat a kezelésre, amikor már súlyosabb volt az állapotuk.
A megtakarítást azonban Veresegyházán főként azzal érik el, hogy egy-egy beteg sorsát pontosan nyomon követik, s ezzel kiszűrik a felesleges kezeléseket. A modell indulásakor Matejka szerint például rögtön kiderült, hogy igen gyakran valaki több orvossal is kezelteti ugyanazt a betegségét.
Az irányított betegellátási rendszerben a háziorvos a kulcsszereplő, aki egy speciális informatikai rendszerből a beteg társadalombiztosítási azonosító jele (taj) alapján rálát arra, ki, mikor és hol kapott kezelést, s például az is kiderül számára, hogy kinek írt fel egy hónap alatt ötnél több orvos gyógyszert. Ilyen esetekben elemzik a beteg egészségügyi állapotát, sőt szükség esetén magával a pácienssel is elbeszélgetnek. Matejka szerint ez a gyógyszerspóroló rendszer sérti a gyógyszeripari lobbi érdekeit, s emiatt nem is néznek jó szemmel a modellre.
Úgy tűnik azonban, hogy megérte vállalni a konfliktusokat. A párhuzamos kezelések, a gyógyszerrendelések csökkentésével megtakarított 381 millió forintot a Misszióhoz tartozó intézmények között osztották szét, így például a háziorvosok átlagosan 3 millió forintot kaptak, amelyet praxisuk fejlesztésére fordíthatnak.
Az eredmény Matejka Zsuzsanna szerint igazolta Somody Imre, az intézmény egyik tulajdonosának korábbról dédelgetett álmát, miszerint létre lehet hozni egy olyan non-profit elven működő egészségügyi intézményt, amelyben “gazdasági törvényszerűségek működnek”.
HIÁNY ÉS PAZARLÁS. Pedig amikor 1996-ban fele-fele részben a veresegyházi önkormányzat forrásaiból és Somody magánvagyonából elindult a berendezéseket és az orvosi műszereket is magában foglaló 1 milliárd forintos beruházás, még ígéret sem volt arra, hogy az intézményt valaha is finanszírozza majd a tb. “Kezdetben igazából a modellt sem felülről, sem alulról nem akarták, senkinek sem volt ugyanis érdeke, hogy kiderüljön: az egészségügyben egyszerre van jelen a hiány és a pazarlás, s hogy a rendelkezésre álló kevés pénzből is lehet hatékonyan dolgozni” – ad magyarázatot a kezdeti nehézségekre Matejka. Mindez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy jelenleg elegendő pénz lenne az egészségügyben.
Somody azonban, úgy tűnik, mégsem csak a vak véletlenben bízott, amikor a későbbiekben éppen azt a Matejka Zsuzsannát nevezte ki a projektre szervezett közhasznú társaság elnökévé, aki történetesen akkoriban az Egészségbiztosítási Önkormányzat felügyelőbizottságának volt tagja. A megfelelően kiválasztott ember hozta is a kívánt eredményt: 1998-ban a fenti tb-önkormányzat – megszüntetése előtt egyik utolsó lépéseként – megszavazta, hogy az egészségbiztosító költségvetésének 2 százalékát, azaz 200 ezer embert érintő összeget az alternatív egészségügyi rendszer finanszírozására fordítsa. Bár az előterjesztő Gógl Árpád vezette minisztérium megvétózta a javaslatot, végül szinte egymással versengve Frajna Imre fideszes és Kökény Mihály MSZP-s képviselő indítványára, az országgyűlés 1999-től utat adott az irányított betegellátási modellnek. A törvény elfogadását követően az egészségbiztosító pályázatot írt ki, a támogatást egyebek között a veresegyházi Misszió nyerte el, amely a jelenleg működő 7 modell közül a legtöbb ember egészségügyi ellátását szervezi.
A Misszió vezetői és tulajdonosai most azért lobbiznak, hogy sorsuk hosszú távra is biztosított legyen. Míg a jelenlegi jogszabály 500 ezer főben maximálta az irányított betegellátásban részt vevő páciensek számát, a veresegyházi csapat most azért is küzd, hogy a létszámkorlátot töröljék el, s több más szervező is csatlakozhasson a rendszerhez.
Arra ugyan nem tudott választ adni Kincses Gyula, a modellt éppen most értékelő Medinfo főigazgatója, hogy mennyire lehet országosan követendő példa a jelenleg hét helyen működő irányított beteg-
ellátási forma, azt azonban leszögezte: “Aki tudja csinálni, azt támogatni kell, de nem szabad kötelezővé tenni, mert az a rendszer halála lenne.” Mindazonáltal szerinte “ez az egyik legjobb dolog, ami az egészségügyben ebben a kormányzati ciklusban történt”.
A Magyar Orvosi Kamara azonban óva int a túlzott lelkesedéstől. Mint Kupcsulik Péter, a szervezet elnöke a Figyelőnek elmondta, egyfelől örvendetesnek tartja, hogy a modellben folyamatos az egyeztetés a beteg sorsáról a háziorvos és a járóbeteg-szakellátás között – s így a visszásságok könnyebben kiszűrhetők -, másfelől viszont vitathatónak tartja azt az elvet, miszerint a rendszernek éppen a betegeken kell spórolnia ahhoz, hogy nyereséget tudjon felmutatni. Kupcsulik Péter szerint ez utóbbi miatt kérdéses, hogy a szakmai kontroll elég szigorú-e az ilyen intézményeknél. Ráadásul – tette hozzá – könnyű úgy működni és pénzt spórolni, ha a kísérleti rendszer az OEP-től kiegészítő támogatásban is részesül.
PLUSZPÉNZEK. Az tény, hogy a fejkvótán túlmenően – prevenció és működési költség címén – plusz 500 forint jár a modellhez tartozó minden egyes lakosnak, ami a veresegyházi Misszió esetében évi mintegy 75 millió forint többletbevételt jelent. Matejka viszont vádaskodások helyett az Orvosi Kamarával közös lobbizást javasol annak érdekében, hogy az egészségbiztosító minden magyar állampolgár betegségének megelőzésére legalább ugyanennyit áldozzon.
Bizonyára hosszasan tudnának az érintetek vitatkozni, ténylegesen mennyit és hogyan takarítottak meg Veresegyházán, egyvalaminek a megoldásával azonban még biztosan adós a modell: a hálapénzt a betegek még ott is az orvosok zsebébe dugják.
