Egy fiatalember hatodrangú étteremben dolgozott mosogatóként, mielőtt találkozott Zsigmond Gyulával, aki felfedezte benne a tehetséget. Ezt követően felkészült, s eredményesen felvételizett a stockholmi közgazdasági egyetemre. Tanulmányai kezdetekor a patrónusa megjósolta, hogy az első év végére megválasztják a diákszövetség elnökének, övé lesz az évfolyam legszebb lánya, de a vizsgákon is jól teljesít. Pontosan így történt minden, az illető nemrég diplomázott kitűnő minősítéssel, most készül feleségül venni a barátnőjét, s mindketten kimagaslóan kvalifikált munkát kaptak Londonban.
EMIGRÁCIÓ. Ellenben Zsigmond Gyulát, akinek ez a karrier köszönhető, először nem vették fel az egyetemre, mert édesapját államellenes összeesküvés gyanújával 1962-ben perbe fogták. (A kolozsvári magyar egyetem bezárása ellen tiltakozott a társaival.) A következő évben amnesztiát hirdettek, s így a későbbi vállalkozó mégis egyetemi felvételt nyert. Matematikusnak tanult, de úgy döntött, hogy emigrál. Útlevelet nem kapott, ám személyi igazolványában lévő, Romániába és Bulgáriába szóló betétlappal elhagyta az országot.
Eredetileg az Egyesült Államokba szeretett volna kijutni, de végül Svédország mellett döntött. Egyrészt, mert szülei kérték, hogy maradjon Európában, másrészt, mert az első comité innen érkezett a táborba, harmadrészt, mert elmondása szerint “a gyerekeinek az ő és a később megismert felesége génjeinek kombinációjára volt szükségük, hogy a negyedik dimenzión keresztül manifesztálódjanak a háromdimenziós világba”.
Svédországba 1967 februárjában érkezett, először egy oktatási programban vett részt, amelynek keretében a nyelvet tanulta, valamint a társadalmi szokásokkal ismerkedett. Szeptemberben már statisztikát kezdett hallgatni. A következő nyáron, a diáklázadások idején három svéd ismerősével Olaszországba ment, s hitelből diszkót nyitottak Riccionéban; az emigráns magyar volt a lemezlovas. Ment is a bolt, ám Zsigmond Gyulának elvette a kedvét, amikor egy férfi azzal lépett be, hogy társtulajdonos szeretne lenni, s ha nem veszik be, a kint álldogáló barátai nagyon dühösek lesznek, és szétverik a berendezést. Amúgy is mást szeretett volna csinálni, így kapóra jött, amikor egy operatőr barátja elment Németországba forgatni, s a rendezővel tért vissza, mert az egyik szerepre őt javasolta. Meg is kapta a feladatot, s a felvételeket is Riccionéban készítették el. Addigra megismerkedett a majdani, akkoriban idegenvezetőként dolgozó feleségével, aki szintén ott vállalt munkát, hogy együtt lehessenek.
Visszatérve Svédországba, ősszel folytatta az egyetemet, de az általa unalmasnak tartott statisztika helyett matematikát és művészettörténetet, majd programozást tanult. Programozóként kezdett dolgozni 1972-ben, ám ez sem nyerte el a tetszését, mert a számítógépek akkor még óriásméretűek voltak, s alig tudtak valamit. A felesége közben stewardess lett, így bejárták a világot.
ÉPÍTÉSZET. Egy beszélgetésük után úgy döntött, hogy építész lesz. Jelentkezett hát a lundi egyetem építész szakára, s két hét múltán azt mondta: “itthon vagyok”. Jól rajzolt, s a művészettörténet iránti érdeklődése és a matematikai képességei valóban jól ötvöződtek ezen a fakultáson. Még csak hat hete járt oda, amikor támadt egy ötlete, hogy miként kellene az építészoktatást megreformálni. Leírta az elképzelését, s beadta a tanszék vezetőségének. Az építészek addig szerinte túlzottan teoretikus képzést kaptak, s ő azt vetette fel, hogy a hallgatók az alapozástól az ácsmunkáig az összes kivitelezési műveletet a gyakorlatban is próbálják ki, összességében az ötlettől a megvalósulásig mindenben vegyenek részt. Diákreprezentánsként amúgy is tagja volt a vezetőségnek, s amikor a javaslatot tárgyalták, az egyik professzor felugrott, hogy ki a dolgozat szerzője. Benne volt a pakliban, hogy hatalmas ostobaságnak minősítik majd az ötletet, ezzel szemben kinevezték tanársegédnek azzal, hogy ötletét ültesse át a gyakorlatba a második évfolyam számára. A következő évben a harmadévesek kerültek sorra, majd a diplomázók. “Úgy írtam meg, hogy a következő évben én is ezt tanulom, valójában a sorsomat is alakítottam” – meséli Zsigmond Gyula.
ZSIGMOND GYULA – svéd nevén Jola Sigmond – 58 éves, 1966-ban hagyta el Magyarországot, és Svédországban telepedett le. Több irányú tanulmányokat is folytatott, míg 1979-ben építészmérnöki diplomát szerzett. Ezt követően a szakmájában helyezkedett el, de fokozatosan a kreativitáskutatás vált a fő tevékenységévé. 1993-ban megalapította az IQ Art nevű részvénytársaságot, amelyben svéd feleségével ketten tulajdonosok.
Felesége a stockholmi filmtudományi intézet igazgatója, fiaik közül a 27 éves jogot, a 25 esztendős kvantumfizikát és valláspszichológiát tanul, a 17 éves középiskolába jár, csakúgy, mint 15 éves lányuk.
Szívesen táncol tibeti szakrális táncokat a barátaival, ez szerinte elősegíti a tudatfejlesztést.
A diploma után a felesége stewardessként Nairobiban kapott állást, ezért néhány hónapra Kenyába költöztek. Az üzletember felajánlotta szolgálatait egy ottani angol építészeti irodának, s a munka annyira inspirálta, hogy a cég szerződést kötött vele. Amikor a felesége megbízása lejárt, hazautaztak, de egy éven belül visszatértek az afrikai fővárosba, ekkor már az ő munkája miatt. Ám egyre inkább a kreativitáskutatás került nála előtérbe, s ezzel összefüggésben érdeklődése a pszichológia felé fordult. Arra a kérdésre kereste a választ, miként alkotjuk meg azt, ami nincs. Kezdetben az építészeti tervezésre gondolt, de később rájött, hogy a kutatási eredmények más területekre is érvényesek. A lényeg, hogy képességeinknek csupán töredékét használjuk ki, azaz óriási tartalékaink vannak, amelyekről nem is tudunk. S ez nemcsak az egyénekre, hanem a csoportokra, például a munkahelyi kollektívákra is vonatkozik. Zsigmond Gyula elkezdett előadásokat és tanfolyamokat tartani. Ma már Svédországon és Magyarországon kívül több európai országban ért el előadóként – egyetemekre is gyakorta kap meghívást -, tanfolyamvezetőként, vállalati tanácsadóként komoly eredményeket az egyén kezdeményezőképességének felélesztése, a környezetével való jobb együttműködése terén. Teszteket is konstruál, amelyek az intelligenciát, a kreativitást, a tehetség dimenzióit mérik, s e képességek fejlesztését segítik elő. Megbízói közé tartozik az SAS légitársaság, a svéd királyi posta, az Alfa Laval, de rákkutató orvosokat is tanít arra, hogy szakmai tudásukat felhasználva kibontakoztassák kreativitásukat.
“Érzékeny, állandóan vibráló embernek látom, akiben a hatodik ikszhez közeledve is van valami csibészes, fricskázós, már-már kamaszos vonás, az ezzel járó sebezhetőséggel, törékenységgel együtt. Az első személyes találkozásunkkor a lényéből sugárzó végtelen természetesség és közvetlenség ragadt meg, és könyörtelen tisztánlátása, az a metsző élesség, ahogy élethazugságainkat, gyengeségeinket látja, a pszichológus megtéveszthetetlenségével, de egyben türelmével, figyelmes odafordulásával” – jellemzi a vállalkozót Halasi Rita, az Atrium magazin főszerkesztője.
MENSA-ALAPÍTÁS. Egy időben a Magas IQ-val Rendelkező Emberek Szervezete (Mensa) svéd csoportjának titkára, majd elnöke volt. (E szervezet 1946-ban jött létre Angliában, s jelenleg 100 ezer tagot számlál.) Kezdeményezésére alakult meg a Mensa magyar szervezete a kilencvenes évek elején. “Zsigmond Gyula kreativitása nélkül csak hosszú idő alatt, a bürokrácia útvesztőin átvergődve történhetett volna meg az alapítás, ő viszont a svéd Mensa akkori elnökeként egy frappáns gondolattal felvetette, hogy a szervezet nemzetközi elnökei hazánkban tartsák az éves találkozójukat. Így a szervezetbe jelentkező honfitársainknak csak a tesztet kellett megírniuk a normát teljesítve, amely a belépés feltétele, s bőven összejött a tíz tag, ami egy nemzeti szervezet megalakulásához szükséges” – meséli Eleőd Ákos építész, az “Álmok álmodói – Világraszóló magyarok” kiállítás főrendezője, a Mensa HungarIQa tagja.
Egy svéd újság vasárnapi mellékletében Zsigmond hetente közöl teszteket, fejtörőket, a lap Svédország legintelligensebb emberének titulálja. Egy norvég sajtótermékben szintén állandó rovata van, ott már Skandinávia legintelligensebb emberének nevezik. Tévé- és rádióműsorokat is vezet. Egy amerikai újság most indított vele rovatot, de angol, ír, ausztrál, új-zélandi lapokkal is tárgyal. Ha így megy tovább, előbb-utóbb az egész világ megismeri ezt a Magyarországról elindult tehetség-kibontakoztatót.
