Kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba lépni – tartja az antik szentencia, ám úgy tűnik, az MSZP és az SZDSZ 1994 után most is elköveti ugyanazt a hibát, s közös vezetésű minisztériumokat hoz létre. Csakúgy, mint az első közös kormányzásuk alatt, 2002-ben is az oktatási tárcát irányítják közösen. A kisebbik koalíciós partner Magyar Bálintot, a Horn-kormány második szakminiszterét delegálja a bársonyszékbe, míg a politikai államtitkári posztot az MSZP részéről Hiller István tölti majd be. Bár a hétvégi rendkívüli MSZP-kongresszus fogcsikorgatva elfogadta ezt a helyzetet, azt még Medgyessy Péter sem tagadta: “sokaknak fájdalmat okoz”, hogy nem az MSZP irányítja ezt a stratégiai fontosságúnak ítélt minisztériumot.
SÚLYPONTI KÉRDÉSEK.Általában is úgy érzik a szocialisták háza táján, hogy az SZDSZ túlságosan nagy szerepet kapott a kormányban, hiszen a 15 miniszteri székből négy jutott e pártnak, pedig a parlamenti súlya ennél kevesebbre – legfeljebb kettőre – jogosította volna fel. Valójában azonban nem kötött rossz kompromisszumot Medgyessy – még ha a vegyes tárcákat nehéz is elmagyarázni a fogadkozások után -, mivel valóban nagy súlyú minisztériumot nem engedett át a koalíciós partnernek, amely nélkül ugyebár nem tudott volna kormányt alakítani.
A látszólag kibővített gazdasági tárca – amely magában foglalja a közlekedésit is – tulajdonképpen vesztett súlyából. Az MSZP, hasonlóan az 1994-1998-as időszakhoz, a Pénzügyminisztériumot (PM) teszi a gazdaságpolitika központjává, a dolgok jelenlegi állása szerint az új gazdasági miniszter azokat a programokat felügyelheti, amelyekre forrást ad neki a pénzügyminiszter. Mindazonáltal nem tűnik elképzelhetetlennek, hogy a két klasszikus gazdasági minisztérium jól működjön együtt – sokkal jobban, mint a Horn-kormány idejében. Ennek pedig személyi záloga van, hiszen mind László Csaba (a pénzügyminiszteri poszt várományosa), mind pedig Csillag István (aki lapzártánk idején a legesélyesebbnek látszott a gazdasági bársonyszékre), egyaránt a szigorú fiskális politika híve.
INFLÁCIÓS KÍSÉRTÉS. Az persze nagy kérdés, hogy – akár párban is – miként tudnak ellenállni annak a költekezési kényszernek, amit a választási ígéretek kényszerítenek a Medgyessy-kormányra. Az infláció meglódítása persze választ adna néhány kérdésre – az erős forint veszélyeit már régóta ismételgetik szocialista politikusok -, ám ennek rengeteg veszélye is van. Arról nem is beszélve, hogy pont a Csillag vezette Pénzügykutató Rt. ostorozta a legvehemensebben az Orbán-kormányt azért a gyakorlatáért, amivel az infláció alultervezésén keresztül szerzett évente 100-200 milliárdnyi elkölthető forintot.
Az ő tárcájaÉrdekesség a Figyelő olvasói számára, hogy a lapunkban “Az én asztalom” rovattal hetente jelentkező Görgey Gábor írót jelölték a kulturális minisztérium élére. Kívánjuk, e feladatban lelje legalább akkora örömét, mint a vendéglői kritikák írásában.
A másik, első ránézésre nagy falatnak látszó minisztérium az informatikai, amely magában foglalja a távközlést is. Ezt korábban egyértelműen Mandúr László budapesti MSZP-elnöknek ígérték, akinek kárpótlásul a parlamenti alelnöki tisztséggel kell beérnie. Valójában azonban nem akkora mazsola ez a kalácsban, hiszen a szocialisták a kormányzati informatikát nem hagyták a szakminisztérium kezelésében, hanem – hasonlóan a Fidesz gyakorlatához – a Miniszterelnöki Hivatalba helyzeték át. Ez egyrészt jól mutatja, hogy a fontos kérdésekbe a nagyobbik koalíciós partner e straté-giai területen is bele akar szólni. Másrészt előre beprogramoz néhány zaftos vitát a kormánypártok működésébe.
Az SZDSZ még egy ponton engedett, a hírek szerint belement abba, hogy az őszi önkormányzati választásokon ne a már harmadik ciklusát taposó Demszky Gábor legyen a kormánypártok közös főpolgármester-jelöltje. Amennyiben ez is része volt a megállapodásnak, akkor egyik legmarkánsabb arcát adja fel az SZDSZ, ráadásul a fővárosban, ahol – az áprilisi választások tanúsága szerint – a legerősebbek a szabad demokraták.
Mindazonáltal a koalíciós egyeztetésen a főbb kérdésekben betartotta ígéretét a “kormányváltó” koalíció. Néggyel csökkentette a miniszteri posztok számát: két nagy tárca jön létre minisztériumok összevonásából – a szociális, családügyi és egészségügyi, valamint a gazdasági és közlekedési -, valamint megszűnik a Phare-ügyeket és a nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszteri feladatkör.
