Piaci vélemények szerint Ön a legesélyesebb a BÉT Rt. ötfős iigazgatóságának elnöki posztjára. Felkérés esetén vállalná a megbízatást?
– Az igazgatóság fogja megválasztani az elnököt, a részvényesek általi támogatottság alapján, illetve annak fényében, hogy milyen feladatokat kell végrehajtania. Ami az én esetleges elnökségemet illeti, azt hiszem, a piac egyik meghatározó értékpapírcégének vezetőjeként pozíciótól függetlenül kötelességem mindent megtenni a BÉT fejlődése érdekében. S bár a bizalom jeleként értékelem, hogy a tőzsdetanács igazgatóságának megválasztásakor 1999-ben is, most is én kaptam a legtöbb szavazatot, nem az a kérdés, hogy elvállalnám-e a felkérést, hanem az, kire van szüksége a tőzsdének. Ha persze bennem látják a megfelelő személyt, akkor el kell fogadnom a felkérést.
– Mi változik a tőzsde életében az átalakulással?
– Eddig a börze leginkább egy szövetkezetre hasonlított, ahol az ügyfelek egyben tulajdonosok is voltak. Az üzleti döntéseket tekintve rá volt utalva a kibocsátókra, a brókercégekre, a befektetőkre és az információszolgáltatókra, akik egy része ügyfélként, a másik része tagként is szerepelt, s minden szereplő megkapta a maga képviseleti jogát az adott szervezet bizottságaiban és a Tőzsdetanácsban. A klasszikus részvénytársaságok azonban másként működnek. A BÉT a jövőben semmiben sem fog különbözni egy telekom vagy akár egy banki cégtől. Eddig is fontos volt, ezután pedig méginkább a tulajdonosi tőke maximalizálása lesz a cél, amihez elengedhetetlen az ügyfelekkel, a piaci szereplőkkel fenntartott jó viszony. A vezetés pedig sokkal célirányosabb lesz.
– Az elmúlt négy év tőzsdeellenes politikája nyomán most melyek a tőzsde alapproblémái?
– Vissza kellene térni arra az útra, amelyre a kilencvenes évek közepétől rálépett a magyar gazdaságpolitika a pénzügyi piacok kezelését illetően. Azt kellene kitalálnunk, hogyan tudjuk újra felvenni a ritmust, és behozni a kieső évek miatti elmaradásokat, miként növelhetjük a hosszú távú megtakarítások, a piaci alapon történő tőke- és pénzelosztás, a tőkepiac szerepét. A BÉT-en megjelenő cégek egyébként mintaszerűek. Jól reprezentálják a magyar gazdaságot, ráadásul a feltörekvő szektorokat képviselik. Már 1998-ban a hazai GDP közel egyharmadát jelenítette meg a kapitalizáción keresztül a BÉT. Ez az utóbbi időszakban 20-25 százalékra csökkent, de minden esélyünk megvan, hogy rövid időn belül ismét 30-35 százalékra növekedjen az arány.
– Mit vár az új kormánytól?
– Az elmúlt négyéves ciklusban a kormányzattal történő együttműködést illetően mindössze egy komolyabb sikert könyvelhettünk el: a tőkepiaci törvény keresztülvitelét. A tőzsdét érintő többi kérdésben nem jutottunk előbbre, sőt, inkább visszalépések történtek. A jövőt illetően a leendő kormány eddigi nyilatkozatai alapján egyelőre bizakodó vagyok, és javaslataink már készülnek. S bár most kicsit más a helyzet, szerintem egy tőzsde jó működéséhez gyakran elég a megfelelő kommunikáció is: annak deklarálása a kormány által, hogy szükség van erre az intézményre.
– Mivel lehet új cégeket rávenni a tőzsdei megmérettetésre?
– A mi tőzsdénk mindent tud, amit egy tőzsdének ma tudnia kell, de olyan a piaci környezet, hogy nem lehet megfelelő értéken parkettre vinni a cégeket. Ehhez megfelelő szabályozás mellett jó árfolyamok is szükségesek, s nem utolsósorban optimista hangulat. Ha megvalósulnak a leendő kormány ígéretei, és melléjük lehet állítani egy olyan hosszabb távú tervet, amely visszasegíti a tőzsdét a régi kerékvágásba, akkor nem lesz nehéz újabb kibocsátókat találni.
– A BÉT mit tud ehhez hozzátenni?
– A tőzsde már elropogtatta puskaporának nagy részét, a kézzelfogható előnyök biztosítása területén mindent megtettünk. Például a belépés közvetlen költsége ma már minimális.
– Mennyire fontos a BÉT szempontjából az, hogy csatlakozzon egy nyugati tőzsdéhez?
– Egy sikeres csatlakozás legfőbb előnye, hogy ezzel mindenki megnyugszik. Manapság sok az ezzel kapcsolatos támadás, többek szerint jobban menne a tőzsde, ha a csatlakozás már végbement volna. Szerintem viszont a befektetők érdektelenségének az az alapvető oka, hogy az elmúlt négy évben nem lehetett pénzt keresni a részvényekkel, noha a gazdaság nőtt. Helyzetünk ugyanakkor kifejezetten kedvező más szempontból: a külföldi, növekedési kényszerben lévő tőzsdék képviselői keresik meg a BÉT-et, hogy csatlakozásra bírják.
– Minek alapján választják majd ki a megfelelő partnert?
– Racionális érvek döntik el, hogy melyik irányban lépjünk. Az egyik kérdés az, hogy hol forognak a magyar papírok, a másik pedig az, hogy hol lelhetők fel a magyar befektetők által keresett részvények. Kifelé például a technológiai Nasdaq a fő célpiac, ami a közvetítő szerepet betöltő Frankfurt felé billenti a mérleg nyelvét; London a bejövő üzlet szempontjából izgalmas, az Euronext mellett a fúziók terén megszerzett tapasztalata szól. Nem is biztos, hogy egyetlen irányban kell elkötelezni magunkat, annál is inkább, mivel a fejlődés iránya a különböző nemzetközi tőzsdék teljes globalizációja felé mutat. Rövid távon így több fajta együttműködést is ki lehetne alakítani.
– Mikorra várja a gyökeres fordulatot a pesti tőzsde életében?
– Inkább közép- és hosszú távon. Azt szeretném, ha kialakulna egy modern, hatékony szerkezetű piaci közvetítési csatorna, amely a gazdaság nagyobbik része számára tud szolgáltatásokat nyújtani, és a GDP-termelést segítő folyamatokat a mostaninál sokkal jobban képes szolgálni. Ez a piac csatlakozna egy vagy több európai, és ezen keresztül a globális tőzsdékhez, ami azt jelentené, hogy mind a hazai, mind pedig a külföldi befektetők könnyedén “járhatnának át” a magyar határon.
