Felügyelőbizottságunknak 1995 óta tagja, dolgozott már független delegáltként, a szocialista kormány idején az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. jelöltjeként, most a polgári kormány megbízottja – cinkos félmosollyal az arcán így ajánlotta a tulajdonosok figyelmébe Csányi Sándor, az OTP Bank elnök-vezérigazgatója Horváth Gábor ügyvédet, az MSZP-SZDSZ győzelmet hozó parlamenti választások második fordulója után megrendezett éves közgyűlésen. A részvényesek előtt Csányi ennyit és csakis ennyit jelzett abból, hogy az egyetlen aranyrészvényt birtokló állam irányításában bekövetkező változás mennyire fontos, vagy közömbös a vezetőség számára. A Figyelő kérdésére a közgyűlés utáni tájékoztatón is csak azt érzékeltette, hogy a kormányváltással várhatóan semmi sem változik a banknál. A választásokon vesztes Fidesz vezérkarát tanácsokkal ellátó, jelenleg az OTP Ltp. vezetőjeként dolgozó, most esetlegesen kényelmetlenné váló adóhivatali ex-elnök, Simicska Lajos sorsáról pedig kitérően nyilatkozott. “A lakás-takarékpénztár kiemelkedő évet zárt, és ez minden ott dolgozó munkatárs közös érdeme” – mondta lakonikusan a bankvezér. Az OTP egyébként két ízben is szerepet kapott a kiélezett politikai kampányban. Az első forduló előtt Simicska Lajos – pénzintézeti vezetőktől szokatlan módon – fizetett magánhirdetésben kelt ki a “az emberi mivoltukból teljesen kivetkőzött szocialista és szabad demokrata politikusok” őt és családját ért “mocskolódó kampánya” ellen. A második forduló előtt pedig a bank kénytelen volt közleményben cáfolni a kormánypárti suttogó propagandát, miszerint a várható szocialista győzelem előtt máris leálltak volna a kedvezményes lakáskölcsönök folyósításával.
BUSINESS AS USUAL. A választási kampány lecsengésével az ország legnagyobb bankja minden valószínűség szerint továbbra is halad a jól kitaposott úton – legalábbis ami a politikai kapcsolatokat illeti -, s csakúgy, mint az utóbbi négy évben, igyekszik jó kapcsolatokat ápolni a mindenkori hatalommal. Habár az előző szocialista kormány idejéről lehetnek kellemetlen emlékei Csányi Sándornak, hiszen Bokros Lajos pénzügyminisztersége alatt az akkor még jelentős súlyú részvénycsomaggal rendelkező állami tulajdonos kísérletet tett az elnök-vezérigazgatói poszt szétválasztására, a következő pénzügyminiszterrel, a jelenlegi miniszterelnök-jelölt Medgyessy Péterrel azonban már kitűnő volt az együttműködésük.
Összességében persze az Orbán-kormányra sem lehet panaszuk: éppen a választások előtt sikerült tető alá hozni velük az aranytojást tojó tyúkként számon tartott, előbb privatizált, majd visszaállamosított BÁV Rt. megvásárlásáról szóló szerződést, amivel lehetőségük nyílhat a záloghitelezési üzletág felfuttatására. A polgári kormány által kidolgozott legfontosabb programok pedig remek kapcsolódási pontokat jelentettek az OTP Bank számára: a kedvezményes lakáskölcsönök rendszerének kialakítása az ingatlanhitelezésben amúgy is nagy hagyományokkal rendelkező bankot erősítette a versenytársaihoz képest, és a nemzeti tőkét fejleszteni hivatott Széchenyi Terv közép- és kisvállalkozókat támogató projektjeit is inkább a pénzintézet vállalati ügyfélkörére szabták. Így már az sem volt meglepő, hogy az OTP lett az egyike annak a három nagybanknak, amelyeket néhány héttel ezelőtt kiválasztottak a mikro-, kis- és középvállalkozások forgóeszköz-finanszírozását elősegítő Széchenyi Kártya kibocsátására.
Egyedüli fájó pont csakis a Postabank lehet az OTP számára, amelynek megvásárlására ugyan a magyar nemzeti tőke támogatása jegyében egyedüli meghívottként tehetett ajánlatot, az általa felkínált összeg azonban kevésnek találtatott. “A lehető legjobb megoldás született” – mondta akkortájt cinikusan az egyik OTP-s vezér, aki szerint így egy fillér kiadása nélkül sikerült kiiktatni egy potenciálisan veszélyt jelentő versenytársat. Azt ugyanis már akkor is tisztán láthatták, hogy az állami tulajdonban maradó Postabanktól nem kell tartaniuk; az utóbbi hónapok ebben csak megerősítethették őket. A Magyar Postával való összeboronálás nem megy egyik napról a másikra, a folyamatos irányítási válság veszteséghez és piacvesztéshez vezet az eredetileg kifejezetten ellen-OTP-ként létrehozott, hányatott sorsú pénzintézetnél. A leendő szocialista kormány viszont újabb fordulatot hozhat ebben a történetben, hiszen László Csaba pénzügyminiszter-jelölt már kinyilvánította: hosszabb távon nem tartja indokoltnak, hogy az állam lakossági bankot birtokoljon. Csányi Sándor pedig a közgyűlés után megerősítette: ha az állam az eladás mellett döntene, ismét megvizsgálnák a Postabank megvételének lehetőségét.
A Postabank esetleges megszerzésétől függetlenül az itthon jelenleg 22-25 százalék körüli piaci részesedéssel bíró magyar bankóriás számára egyre inkább elsőrendű érdek a hazai és külföldi akvizíció. Az évről évre termelődő tetemes nyereséget ugyanis megfelelőképpen kell befektetni, a hazai “organikus” – tehát felvásárlások nélküli – terjeszkedés lehetőségei azonban korlátozottak.
ELŐNYBEN. Az eredmények persze egyáltalán nem adnak okot aggodalomra, az általános piaci bővülésből a legtöbbet tavaly is a legnagyobb szereplő volt képes lefölözni: a konszolidált mérlegfőösszegét például 11,8 százalékkal, azaz 244 milliárd forinttal, összesen 2321 milliárdra, adózás előtti eredményét pedig 20 százalékkal, 57,3 milliárdra növelő pénzintézeti csoport úgy volt képes jelentős bővülésre, hogy közben a hatékonysági mutatói is javultak. A saját tőke alapján számított megtérülés (ROE) például 28,5 százalékos lett, amivel arányaiban Európában is az egyik legnyereségesebb intézménynek számít. Az imponáló eredményeket azonban a jövőben egyre nehezebb lesz fenntartani. Egyre erőteljesebb támadásra kell számítania az univerzális jelleget hangsúlyozó K&H felől – sőt a Postabank részéről is.
Éppen ezért tarthatta fontosnak hangsúlyozni a bank vezetése, hogy a hazai piaci rések kihasználásán kívül a szlovák IRB megszerzése után nem csupán a környező országokban keresgélnek, hanem távolabbi akvizíciós lehetőségeket is megvizsgálnának. A politika ebben valószínűleg úgy tud segíteni, hogy a szavak mellett tettekkel is támogatja az OTP Bankhoz hasonlatos “magyar multik” kifejlődését.
