És mégis mozog a Föld! – stílszerűen akár így is felkiálthattak volna a Galileo Galileiről elnevezett európai műholdas navigációs program hívei, amikor tudomásukra jutott, hogy az uniós tagállamok közlekedési miniszterei hosszas kötélhúzás után útjára indították a projektet.
KÉTSÉGEK. A fenti idézet azért is idevág, mert sokáig úgy tűnt, hogy a több mint 3 milliárd eurósra becsült Galileo-programból nem lesz semmi. A tervvel és a beruházással szemben ugyanis a legutolsó pillanatig több tagország – mindenekelőtt Németország, Hollandia és Nagy-Britannia – komoly fenntartásokat hangoztatott, a féltékeny Egyesült Államokról már nem is szólva. Sokan kétségbe vonták, hogy érdemes-e eurómilliárdokat költeni egy olyan műholdas rádióirányítású rendszerre, amelyből már van kettő a világon – az amerikai Global Positioning System (GPS) és az orosz Glonass -, s az előbbire az európaiak is támaszkodhatnak (Figyelő, 2002/14. szám). A vállalkozás ötletét bedobó Európai Bizottság szerint ugyanakkor a műholdas rádió-navigáció olyan nagy jövő elé néz, hogy az EU részéről nagy könnyelműség lenne lemondani egy, az Egyesült Államoktól független saját hálózat létrehozásáról. Brüsszel másik érve, hogy a már többször is majdnem halálra ítélt Galileo amerikai és orosz alteregójától eltérően nem katonai, hanem kizárólag polgári célokat szolgál majd.
A műholdas rádió navigáció segítségével könnyebbé válik különböző tárgyak időben és térben való hajszálpontos lokalizálása. A 30 különböző, atomórával felszerelt műholdból álló Galileo-rendszer éjjel-nappal pásztázza majd a Föld felszínét, és az általa kibocsátott jelek a gazdasági és társadalmi élet számos területére vonatkozó hasznos információt szolgáltathatnak.
A projekt legfőbb haszonélvezője nyilvánvalóan a közlekedés lesz. A Galileótól származó információk megkönnyíthetik a légi forgalom irányítását, és ezáltal mérsékelhetik a késéseket, csökkenthetik a közúti forgalmi dugók és a balesetek számát, továbbá a vasúti menetrendet is tervezhetőbbé-kiszámíthatóbbá tehetik.
A rendszer azonban a gazdaság más területeire, így a mezőgazdaságra, a halászatra, az olajkutatásra vagy a polgárvédelemre is kedvező hatást gyakorolhat. A pénzügyi szolgáltatások is profitálhatnak belőle, például ha a banki műveletek pontos idejét akarják meghatározni. Brüsszel szerint a Galileóhoz kapcsolható technológiai fejlődés hasonló forradalmi változásokat indíthat el a társadalom életében, mint az utóbbi években a mobiltelefonok gyors elterjedése. Az Európai Bizottság arra számít, hogy a navigációs projekt 150 ezer magasan kvalifikált új munkahelyet teremt, és évente körülbelül 10 milliárd euró értékű kereskedelmi bevételt generál.
A mintegy 150 kilométer hosszú autópálya-szakasz megépítésének árával megegyező költségvetésű program legkritikusabb pontja kezdettől fogva a finanszírozás kérdése volt. A projekt közpénzekből való finanszírozását elutasító EU-tagok a magántőke fokozott bevonásától tették függővé a Galileo jóváhagyását. A program 2002 és 2005 közötti fejlesztési szakaszához a kormányoknak közvetlenül egyetlen centtel sem kell majd hozzájárulniuk. Az 1,2 milliárd eurós számla egyik felét a közös EU-költségvetés, a másikat pedig az Európai Űrkutatási Ügynökség (ESA) állja. A közlekedési miniszterek által elfogadott dokumentum azt is kiköti, hogy a projekt hátralevő részére is a lehető legkevesebb közpénzt szabad fordítani. A műholdas rendszer telepítésének maximum egyharmadát hajlandók fizetni a kormányok, a fennmaradó részt a magánszektornak kellene előteremtenie.
A Galileo-program irányítására 2003 végén egy közös vállalkozást hoznak létre. Az irányító testületben 30-30 százalékos szavazati aránya lesz az Európai Bizottságnak és az Európai Űrkutatási Ügynökségnek. Magáncégek is szavazati jogot szerezhetnek, amennyiben legalább 5 millió eurót befektettek a vállalkozásba. A kis- és középvállalkozások viszont már 250 ezer euró ellenében megválthatják belépőjüket az EU-t új magaslatokba röpítő projektbe.
SÜRGET AZ IDŐ. A pozitív döntés után nincs sok idő az ünneplésre. Az első kísérleti műholdakat már a közeli jövőben fel kell lőni, különben elvesznek azok a frekvenciák, amelyeket nagy nehézségek árán szerzett meg az unió az illetékes nemzetközi hatóságtól. A beszállásra kész magánszféra is meggondolhatja magát, ha a bizonytalanságot nem váltja fel a cselekvés. Végül – mint a PricewaterhouseCoopers tanulmánya is hangsúlyozza – a Galileónak 2008-ra működőképesnek kell lennie, ha meg akarják vele szerezni a várt piaci részesedést.
