Új tulajdonoshoz került a múlt héten a Pharmavit Rt., amelynek története összekapcsolódik az Ön nevével. Milyen érzés látni, hogy mind a vállalat, mind pedig a Plusssz márkanév megszűnhet.
– Tavalyi kiválásommal vállaltam azt a jogi kötelezettséget, hogy a cégről nem adhatok tájékoztatást. Másrészt érzelmileg is nehéz olyankor nyilatkoznom, amikor tényleg súlyos helyzetbe került az a vállalkozás és márka, amelyekkel a nevemet a mai napig összekötik. Ami Pharmavitet illeti: a magyar gazdaságtörténet nagyon tanulságos fejezetének tartom, mert 1988-ban a Chinoin alapította, s több különböző, az átmeneti gazdaságra nagyon jellemző állomást maga mögött tudva, most visszakerült az alapítóhoz. Úgy tűnik, hogy a folyamat végén várhatóan megszűnik a Pharmavit márkanév. A Plusssz márka sorsáról sem tudok nyilatkozni, nem tudom milyen döntést hoz majd a tulajdonos, de vallom, hogy e márkanév eltűnése űrt hagyna a magyar piacon.
– Mint a miniszterelnök gazdaságpolitikai tanácsadó-testületének tagja, nem gondolja úgy, hogy nem sikerült beváltani a magyar cégek megerősödéséről szóló ígéretet?
– Nemzetstratégiai döntés volt, hogy az ország gazdaságát szinte teljes mértékben integráljuk a világgazdaságba. Nem értek annyira a makrogazdasághoz, hogy bíráljam bármelyik gazdaságfilozófiát, de erre nincs is szükség, hiszen ma már az adottságokból kell a lehető legtöbbet kihozni. Így tehát a multinacionális vállalatok meghatározó szerepét el kell fogadnunk és ebből kiindulva kell a kormánynak jól alakítania a gazdaságpolitikát. Az a cél, hogy a multinacionális cégek érdekeit szinkronba hozzuk a nemzeti és a helyi érdekkel. Tisztában vagyok vele, hogy lehet a jelenleginél jobban is kiaknázni a multik ittlétéből származó előnyöket. Ugyanakkor az is igaz, hogy nemcsak a kormánynak kell ennek érdekében tenni, de a vállalkozóknak is.
– Azt mondja, hogy globálisan kell gondolkozni, és lokálisan cselekedni?
– Igen. Az elmúlt 10-12 év elegendő volt ahhoz, hogy minden szereplő tisztába jöjjön a szerepével. Vannak jó példák is; Gödöllő környékét kifejezetten annak tartom, ahol olyan tudás halmozódott fel, jórészt a multik megjelenésének hatására, amelyet sokrétűen fel lehet használni. Járható útnak tartanám, ha az efféle régiókban – és persze máshol is – a közszféra vezetői a vállalatoknál szerzett tudást a közjó érdekében felhasználnák. Ehhez persze szükség van arra, hogy ezt a tudást a közszféra is honorálja. Ez egyben elkerülhetetlen is, mert az organikus fejlődésre nincs idő, meg kell sürgetni a folyamatokat.
– Erre példa a veresegyházi egészségügyi projekt is, amelyet pénzzel is támogatott.
– Igen, a Missziót ilyen jellegű kezdeményezésnek tartom. És ezért nem helyes azt mondani, hogy támogattam, mert nemcsak pénzt, hanem szaktudást, kapcsolatrendszert és persze időt is fordítottam a 16 települést átölelő egészségügyi kísérletre.
– Azt hallani, mostanra már pénzben és szolgáltatásminőségben is mérhető eredménye van a veresegyházi kísérletnek. Nem lehet ezt kiterjeszteni az egész országra?
– A cél az, hogy máshol is tanuljanak az általunk elért eredményekből, ezt fogja segíteni például az idén megjelenő know-how leírás. De a megvalósításhoz emberek kellenek, akik képesek kitörni a “betokosodott” életükből. Ez igaz orvosokra és menedzserekre egyaránt. Ez egy óriási játék, ami nagy élvezetet is képes nyújtani.
– A végéhez közeledik egy másik nagy játék az országban. A választásra gondolok, amelyhez az előrejelzések már most sok tanulsággal szolgálnak. Például azzal, hogy a kis pártok eltűnnek. Nem bánja?
– Fogalmazzunk inkább úgy, hogy a következő négy év nem a kis pártoké lesz. Voltak azonban olyan időszakok a legújabb magyar történelemben, amikor sok kis párt volt. Azt is átéltük, hogy kis pártból nagy pártok lettek, és nagy pártból pedig kicsik.
