Mi a lényege a váltásnak, esetleg csak a Németországban kipróbált módszer mechanikus másolásáról van szó?
-Viszonylag hosszú, 8-10 hónapos előkészítést követően, január elsejével valóban átalakítottuk a Matáv vezetését. A váltást meglehetősen nyomós érvek támasztották alá. Egyrészt nem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy a korábban meghatározó vezetékes távközlés leadott súlyából, más tevékenységek javára. Tehát a Matáv ma már univerzális távközlési szolgáltató, amire reagálnunk kellett. Ugyancsak nem mehettünk el szó nélkül amellett, hogy megváltozott a szabályozási környezet. Közismert, hogy megszűnt a kizárólagosságunk a vezetékes szolgáltatások terén, de az új jogszabály határozottan megkülönbözteti a szolgáltatási területeket is. Ez utóbbi törvénymódosítás számunkra azt sugallja, hogy – minimum számviteli szinten – különítsük el egymástól tevékenységeinket. Harmadik elemként valóban a DT struktúraváltását kell említeni. Külső és belső szempontokra egyaránt visszavezethető tehát, hogy a Matávot négy, egymástól határozottan elkülönülő, de a csoportban mégiscsak egységet képező területre osztottuk fel.
– Melyik ez a négy terület?
– A vezetékes és a mobil telefónia, valamint az üzleti szolgáltatások és az internet. Vannak önálló jogi személyként működő “pilléreink” és vannak virtuális vállalatok is. Valóban óriási változást hajtottunk végre, abban a reményben persze, hogy ez hozzásegít bennünket a hatékonyabb piaci szerepléshez.
– Ha már a hangsúlyeltolódást említi: a csoport legeredményesebb része a mobilcég, s bár explicit nem mondták ki a Westelnél, de érezhető, hogy az integrációt más irányból is el tudnák képzelni. A stratégiával nem fordítva ülik meg a lovat?
– Elvben nem lenne kifogásom egy fordított integráció ellen sem. Viszont nem hiszem, hogy a kérdést elvi szinten kellene vizsgálni, mivel nem elvont igazságokról, hanem a működés javításáról van szó: miként lehet az egy meg egyből kettőnél többet kihozni. Maradjunk tehát a tényeknél; a Matáv-csoport valóban integrálta a Westelt, ám nem elhanyagolható szempont, hogy elég komoly összegért megvásároltuk a maradék részvényeket. Tetszik, nem tetszik, százszázalékos tulajdonos lett a Matáv, vagyis az integráció nem nélkülöz bizonyos materiális alapokat. Ennél azonban fontosabb számomra, hogy olyan együttműködésről van szó, amelyben nem lehet a folyamatokat csupán az egyik, vagy a másik fél szempontjából szemlélni. A Matáv-csoport vezetésébe – amit az új struktúrában irányító bizottságnak nevezünk – a Westel vezetője is beletartozik, csakúgy mint az Axeleróé. Vagyis csoportszinten szemlélve nőtt a leányvállalatok beleszólása a működésbe, és minden csoporthoz tartozó vállalat szempontjából jogos elvárás, hogy haszna származzon az integrációból.
– A DT eredményei és részvényárfolyama nem a pillérstratégia hatékonyságáról tanúskodnak…
– Nagyon nehezemre esik, hogy az anyavállalat eredményeit kommentáljam, de szükségesnek tartok néhány szempontot kiemelni. A DT részvényárfolyama rossz, de ezt ne keverjük össze a működési paraméterekkel. A mutatók az ágazati összehasonlítást kiállják, hiszen a DT növekedett, miközben a versenytársak gyakorlatilag kihullanak a sorból. Az eladósodottsága kétségkívül a kurzus csökkenéséhez vezetett, de ez nem a pillérekben testet öltött stratégia miatt alakult így. A drága UMTS-licencekre és az akvizíciókra – elsősorban az észak-amerikai piacra történő betörésre, a Voicestream megvásárlására – ment el a pénz, hogy ezt a közérthető kifejezést használjam. Az akvizíció már hozza is első gyümölcseit, hiszen több új előfizet számlálnak a Voicestreamnél, mint a németországi T-Mobilnál.
– Az UMTS esetében erről nem lehet beszélni Németországban sem. A magyar költségvetési törvény viszont továbbra is százmilliárdos licencbevétellel számol. Reálisnak tartja ezt az összeget?
– Ez az ár teljesen irreális. A harmadik generációs mobil licencért Magyarországon ennél lényegesen kevesebbet lehet elkérni.
– Mégis mennyit?
– Nem szívesen dobálóznék számokkal, hiszen sok mindentől függ a végső ár, és miután még nincs is kiírva a tender, ezek jó része nem ismeretes. A nemzetközi példákból kiindulva, meghatározó fontosságú, hogy mikor kell fizetni: még a szolgáltatás megkezdése előtt vagy csak azután. Az sem elhanyagolható, hogy hány licencet ad ki a kormány. A GSM esetében jól látható, hogy a magyar piacon a három szereplő az abszolút felső határt jelenti. Egy drágább szolgáltatás esetében kérdéses, hogy megfér-e egymás mellett ennyi szolgáltató. Ebből az is következik, hogy a több licenc nemcsak egyenként kisebb díjat, hanem összességében is szerényebb állami bevételt jelent. Az is meghatározó szempont, hogy milyenek lesznek a befektetési előírások, milyen lefedettséget kell elérni a licencbirtokosoknak, s lehet-e közösen hálózatot építeni.
– A telekommunikáció egyre inkább globálissá váló üzletág. A globális márkák megjelenése feltartóztathatatlan folyamatnak látszik, pláne az unióba igyekvő Magyarországon. Nem látja annak veszélyét, hogy a DT, miután kialakult itt is a kompatibilis struktúra, szőröstül-bőröstül bekebelezi a Matávot?
– A márkák globalizálódása vitathatatlan, elsősorban persze a mobil távközlésben, és ebből a folyamatból Magyarország sem tudja kivonni magát. Egész biztosan eljön az az idő, ha máskor nem, az uniós csatlakozással, amikor megjelenik itt is a “T” márka. Ez csupán taktikai kérdés, az önállósághoz nem túl sok köze van. A cég önállóságát a tulajdonosi struktúra határozza meg, és ebben az összefüggésben nem szabad elfelejteni a 40 százalékos részvényhányaddal rendelkező tőzsdei befektetői kört sem.
– Pont a tőzsdei befektetőket zavarhatja első körben a Matáv egyre növekedő függősége, hiszen a DT problémái miatt olyan árfolyamon van a Matáv-papír, amit a cég – vagy mondjuk inkább a cégcsoport – kiváló működése nem indokol.
– Először is köszönöm a dicsérő megjegyzést…
– Ez inkább az ostya volt, amibe a keserű pirulát csomagoltam.
– …de miután a Matáv üzleti eredményeit reálisan szemlélem, s noha büszke vagyok rájuk, azt is be kell látnom, hogy a nyereségességünk nemzetközi összehasonlításban nem kiemelkedő. Az ebből a szempontból mértékadó EBITDA ráta a Matáv esetében 42-43 százalékos, ami ugyan nem tekinthető rossz értéknek, de igazán elégedett csak ennél magasabb mutatóval, vagy – miután a verseny megindult – ennek szinten maradásával lennék. Visszatérve a kérdésre: részvényeseink minden bizonnyal figyelembe veszik azt is, hogy miként alakultak a nemzetközi piacon a távközlési cégek árfolyamai. Nálunk is csökkenés volt tapasztalható, de a nemzetközi trendnél jobban teljesítettünk. Nyilvánvalóan hatott az árfolyamra a DT szereplése is, a két papír között korreláció van, de meggyőződésem, és ezt mutatja az utóbbi hetek árfolyam-alakulása is, hogy egyre inkább különválik a két görbe.
– A Matáv-csoport önállóságát talán leginkább külföldi akvizíciói bizonyíthatják. A már megvásárolt macedón Maktel-ügylet mellett a bolgár távközlési társaságról lehet hallani esetleges célpontként. Konkrétan szó van-e erről a projektről, illetve általában milyen akvizíciós stratégiáról lehet beszélni?
– Szófiában kellene inkább rákérdezni a bolgár telekom privatizációjára. A Matáv ellentmondásosnak ítélt nyilatkozatai arra vezethetők viszsza, hogy nem ismerjük a privatizáció részleteit, a tenderkiírás például már elég régóta késik. Számunkra az a kérdés, hogy a komoly eladási szándékot mennyire tudják a pályázattal alátámasztani. Elvben érdekel bennünket az ügy, gyakorlatban azonban csak akkor, ha már ismerjük a konkrétumokat. És ezzel már az általános befektetési stratégiánkhoz is elérkeztünk. Mi csupán olyan akvizíció után érdeklődünk, amelyik jó megtérüléssel kecsegtet záros határidőn belül. Az is bebizonyosodott Mecedóniában, hogy rendelkezünk egy speciális tudással: képesek vagyunk nem hatékonyan működő, az ügyfelekre nem eléggé koncentráló és elavult technológiájú cégeket növekedési pályára állítani. Ezt a tudást természetesen kamatoztatni akarjuk, de csak akkor, ha értéket – tőkepiaci értéket – is tudunk teremteni; nincsenek földrajzi szempontjaink.
– És mi a helyzet a magyarországi akvizíciókkal?
– Nem örülök annak, hogy gyakorlatilag minden magyar távközlési társasággal kapcsolatban felmerült az értékesítés gondolata. A Matáv-csoport ugyan üdítő kivétel, ám ez a folyamat a hazai piacról mond értékítéletet, csökkentve a Matáv ázsióját. Sokkal szívesebben látnék olyan híreket, hogy tucatnyi értékelhető ajánlat ellenére sem akarnak megválni a tulajdonosok magyarországi telekom-cégeiktől. Ugyanakkor a jelenlegi helyzet fontos figyelmeztetés a szabályozó hatóság számára is. Ki lehet jelenteni: illúzió volt azt hinni, hogy a Matáv megnyomorgatásával lehet versenyhelyzetet teremteni a magyar piacon. Tovább megyek, a mi cégünk kárára felépítendő piac nem csak irreális, hanem veszélyes elképzelésnek is bizonyult. A magyar távközlés fejlődésének ugyanis bizonyíthatóan egyetlen stabil eleme a Matáv. Lehet tehát bennünket szeretni vagy nem szeretni, de a társaság gyengítésére tett minden lépéssel az ágazatot gyengítik.
– Legitim szempont azonban a piaci helyzet kialakítása is; ez a fogyasztók érdeke.
– Kétségtelenül fontos a fogyasztók számára a többszereplős piac, de ez nem minden esetben valósítható meg. Elég a kábeltévék helyzetét megfigyelni. A Matávot törvényileg tiltották el erről a piacról, mondván: az itt megerősödő vállalkozás később a távközlési piacon is versenytárssá válhat. Európában sehol nem nyújt kábeltévés vállalkozás telefonszolgáltatást, nálunk azonban még a kábeltévé-fejlesztés is elmaradt. Ez egy alapvető dilemma: gyilkos verseny legyen, vagy pedig az ügyfelek járjanak jól. Ha mindkét szempont egyszerre nem valósítható meg, akkor a fogyasztók érdekeit kell szem előtt tartani.
