Vannak, akik nem szeretik, mások szerint “klónozni kellene”, abban viszont egyöntetű a vélemény, hogy a kistérség gazdasági életének meghatározó embere. “Layer István rengeteget tesz a sárréti kistérség fejlődéséért – ez rá is fér a régióra, hiszen magas a munkanélküliség, alacsonyak a bérek, gyenge az infrastruktúra -, s ezért anyagi áldozatot is vállal” – állítja Pap Tibor dévaványai polgármester, a 11 települést összefogó Észak-Kelet-Békési Térség vezetője. “Persze – teszi hozzá – érdeke, hogy az általa létrehozott ipari parkba minél többen betelepüljenek, az inkubátorházba bérlők költözzenek, hiszen a vállalkozásától kell területet venniük, helyiségeket bérelniük. Ám, ha nem lenne ennyire lokálpatrióta, s az itt termelt profitját máshol fektetné be, jóval nagyobb pénzeket kaszálna.”
Layer Istvánnak manapság is eszébe jut az a nyolcadik elemis korában történt eset, amikor édesanyjának azt mondta az iskola igazgatóhelyettese, hogy a fia – aki saját bevallása szerint is rossz gyerek volt, nem foglalkozott a tananyaggal – ne tanuljon tovább, ne akarjon erdész lenni, maradjon a villanyszerelő apja mellett inasnak, mert szellemileg visszamaradott. Kisiparos édesapjáról, idősebb Layer Istvánról amúgy is gyakorta hallotta, hogy becstelen maszek, s e gyerekkori élmények érthetően feltüzelték benne a bizonyítási vágyat. Ez párosult azzal a mentalitással, amit otthonról hozott, hogy szülei mindig jobb életre törekedtek, s édesapja megállás nélkül dolgozott. Tényleg beállt hozzá, majd alkalmazottként helyezkedett el.
MUNKÁSBÓL TŐKÉS. Az édesapa időközben nyugdíjba vonult, de nem tudott otthon ülni, s 1982-ben a menyével kis műszaki boltot nyitott. Ám a villamossági profil összeférhetetlen lett volna az akkor vezető villanyszerelőként dolgozó Layer István beosztásával, aki konzultált az ismerőseivel, hogy mivel lenne érdemes kereskedni. Kiderült, hogy vízvezeték-szerelvényekből komoly hiány mutatkozik. Később fűtési rendszereket és fürdőszoba-berendezéseket is elkezdtek árulni, majd a fiú is felhagyott az alkalmazotti léttel, hogy minden energiáját az üzletnek szentelhesse. “Szakmunkásként amúgy sem tudtam volna feljebb lépni, a kereskedés viszont szépen gyarapodott. A hiánygazdaságban könnyebb volt vállalkozni, s mindig munkált bennem egy akarat, hogy megépítem a magam birodalmát, és lesz annyi pénzem, hogy megvalósíthassam az álmaimat. Pedig mondogatták, hogy le kell törni a szarvamat, s teljesen alaptalan adóbírságokat szabtak ki ránk, de nem adtam fel” – meséli a cégvezető. A rendszerváltáskor már nagykereskedelmi tevékenységet is engedélyeztek magáncégeknek, s ebbe is belevágtak.
Azután 1993-ban, élve a privatizációs lehetőséggel, megvették a város határában lévő Tüzép-telepet, így építőanyagokkal is elkezdtek foglalkozni. Ám az udvar távol esett a főúttól és a vasútállomástól, s mivel amúgy is ajánlatot kaptak egy olasz cégtől a terület felének megvételére, belementek az üzletbe. Mindamellett, hogy az akkori nádas helyén, a közlekedési útvonalak mellé felépítették jelenlegi – irodaépületként és építőipari diszkontáruházként funkcionáló – központjukat. Ezzel párhuzamosan az olasz társaság harisnyaüzemét is ők létesítették, s miután a beruházó a telep másik felét is megvásárolta – mert a Layer Kft. ott tárolta a tüzelőanyagot, s a szél átfújta a szénport -, arra is felhúztak egy üzemet. Így az építőipari tevékenységet is felvették a repertoárjukba, s a saját beruházásaik mellett továbbra is vállalnak külső megrendeléseket – még a 200 kilométernyire fekvő fővárosból is kaptak megbízásokat.
PARKRÓL ÁLMODOTT. Két másik helyi vállalkozóval közösen az üresen álló volt pártházat is megvették, amelyet – talán utolsóként az országban – 1989-ben az akkori (állam)párt épített, majd átadott az önkormányzatnak. “Én már akkor is úgy gondoltam, hogy alakítsunk ki az épületben egy vállalkozási centrumot, amely étteremmel, tárgyalóteremmel, szállodai szobákkal vendégül láthatja a környékre érkező üzletembereket, mert ebben a későbbi ipari park alapját láttam” – emlékszik vissza Layer István.
Aki tehát akkoriban már egy ipari parkról álmodott, ez vált élete fő céljává. “E projekt valójában egy olyan gazdaságfejlesztési programnak tekinthető, amely a helyi ipar megerősödését szolgálja, megteremtve az itteni lakosság biztos megélhetésének feltételeit. A város nem merte felvállalni ennek kockázatát” – szögezi le az üzletember.
IDŐSEBB LAYER ISTVÁN 93 éves, a háború előtt kerékpárboltot működtetett, majd rádiókölcsönzőt nyitott. Az államosítás után villanyszerelőként dolgozott: rövid ideig állami alkalmazottként, majd kiváltotta az ipart. Nyugdíjba vonulását követően a menyével kisiparosként 1982-ben szerelvényboltot hozott létre. Fiatal korában versenyszerűen bokszolt és kerékpározott, s még néhány éve is kétkerekűvel közlekedett a környéken.
IFJABB LAYER ISTVÁN
50 éves, villanyszerelő mestervizsgát tett, majd az Alföldi Építőipari Vállalatnál helyezkedett el a szakmájában. Három év elteltével “átigazolt” a Budapesti Villanyszerelő-ipari Vállalathoz, ahol csoportvezetőként szülőhelye térségének vezető szerelője lett, ám hat esztendő múltán elhagyta az alkalmazotti létet, s 1984-ben papír szerint is csatlakozott a vállalkozáshoz, amely 1989-ben kft.-vé alakult. Felesége szintén a cégnél dolgozik. Két gyermekük van, Enikő és a 19 éves Gábor, aki főiskolára jár Budapesten.
LAYER ENIKŐ 27 éves, a szegedi József Attila Tudományegyetem német szakán, majd esti tagozaton a Külkereskedelmi Főiskolán szerzett diplomát, s hamarosan végez a Pécsi Közgazdaságtudományi Egyetem marketing szakán. Ösztöndíjjal Németországban is tanult, s dolgozott az Egyesült Államokban. Idehaza aszszisztensként állt munkába egy svájci cég leányvállalatánál, innen került át ugyanilyen munkakörbe a Német Gazdasági Klubhoz. Egy éve a családi vállalkozásban dolgozik. Hobbija a sportolás és a nyelvek.
Az elhatározást tett követte: a Layer Kft. – a cég, amelyet az ügyvezető igazgató mellett két gyermeke tulajdonol, tavaly közel 100 alkalmazottal egymilliárd forintos árbevételt produkált – 10 hektáros területet vásárolt és közművesített. A korábban erdőművelés alá eső földet a termelőszövetkezet eredetileg a tagjainak osztotta szét, akik aztán szabadulni akartak tőle, s mivel az ingatlan határos azokkal a telkekkel, amelyeken a vevő központi épülete és az olasz harisnyagyártó üzeme található, e cégek lettek a Sárrét Ipari Park első lakói. Nemrég két vállalkozó is vásárolt tőlük területet, s bíznak benne, hogy előbb-utóbb a külföldi befektetők is megjelennek majd. Layer Istvánék a park területének megvásárlására és közművesítésére egyaránt nyertek pályázati pénzt, az önkormányzattól azonban nem kaptak támogatást. “Példaértékű, hogy magántársaságként ilyen vállalkozásba fogott, s reméljük, hogy e projekt nemcsak cégének vagyonát fogja gyarapítani, hanem a foglalkoztatottságot is javítja ebben a leszakadó térségben” – fogalmaz tömören Kosaras Béla, Szeghalom város polgármestere.
VISSZAJÖTTEK. A menedzser nemrég a térségben fogható Sárrét Rádiót is megvette egy vállalkozótól, mert ebben is azon eszközök egyikét látja, amelyekkel Szeghalom regionális központtá tehető. Kvázi közszolgálati rádióként üzemelteti, kistérségi hírközpont funkcióval felruházva. Áprilisban pedig egy 2 ezer négyzetméteres inkubátorház kivitelezési munkálatait kezdik meg, erre a Széchenyi Terv keretében kaptak támogatást.
Az üzletember lányát, Layer Enikőt tanulással és munkával eltöltött 14 év elteltével hazahúzta a felelősség, mert egyre jobban megerősödött benne, hogy folytatni kell, amit a szülők elkezdtek. “Akkorára nőtt már a cég, hogy édesapám képtelen egyedül kézben tartani. Nincs például ellenőrzési rendszer, nem jól delegálják a feladatokat, s remélem, az öcsém is visszatér a diploma után, és tudunk segíteni. Hiába szeretnénk felvenni mérnököket, nem találunk ilyen munkaerőt, s ki maradjon itt, ha mi is elmegyünk, akiknek van perspektívájuk” – magyarázza döntését Enikő. Csík András, az egyik üzleti partner, a Protakon Kft. tulajdonosa is úgy látja, hogy az ügyvezető igazgató túl sokat vállal magára, ezért meg kellene osztania a menedzsmentet.
Layer Istvánnak azonban az okozza a legfőbb gondot, hogy sokaknak nem tetszik, amiért profittermelő cég tulajdonosaként közfeladatokat is magára vállal. Az ipari parkot jó néhányan Layer-parkként emlegetik, pedig ő az önkormányzattal összefogva akart befektetőket hozni. Szerinte a kezdetekben talán jobban kellett volna lobbiznia. “Nem akarják elhinni, hogy egy privát vállalkozó úgy szeretne ténykedni, hogy az másoknak is jó legyen, azt gondolják, mindent a magam javára akarok fordítani. Pedig nem lesz, aki továbbviszi a várost, ha a fiatalok elmennek innen, s akkor a térség rezervátummá válik”.
