Rengeteg olajunk van, ki is tudjuk termelni. Akkor miért fognánk viszsza magunkat – mondja széles mosollyal Tagirzjan Gülmanov, a Yukoshoz tartozó Juganszknyeftegaz vezérigazgatója. Nem izgatják túlságosan a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) termeléscsökkentési elképzelései, a hanti-manysi területen tevékenykedő cég az idén meg akarja duplázni a felhozott nyersolaj mennyiségét, megközelítve ezzel az évi 80 millió tonnás szintet. A helyi Yukos-vezér magabiztossága nem kiskirályi mentalitásból fakad, világos elképzelés van a háttérben.
“Csak annyit fogunk kitermelni, amennyit el is tudunk adni” – fogalmazza meg az egyik működési alapelvet Ray Leonard is, a Yukos új projektekért felelős alelnöke. Ez pofonegyszerűen hangzik, ám az orosz szénhidrogén-kitermeléssel foglalkozó vállalkozások többsége még nem jutott el eddig a felismerésig. A “hagyományos” szovjet-orosz technológiákkal a lehetségesnél jóval kisebb hatékonysággal dolgoznak a cégek, amelyek az értékesítési csatornák kiépítésében sem jeleskednek. Ez exportpiacaik drámai csökkenéséhez vezetett. A Yukos éppen ezért 1999-ben megkezdte a posztszovjet vállalkozás átalakítását nyugati típusú, transzparens tőzsdei társasággá.
Az orosz társaság 2000-2001-ben már ennek a változásnak a gyümölcseit élvezhette, s mindez ráadásul párosult a kiemelkedően magas világpiaci olajárral is, feltöltve ezzel a vállalati kasszát. Kitermelt olajának mennyisége tavaly 17 százalékkal növekedett – az orosz átlag körülbelül 7 százalékos növekedés volt, ám jól megfigyelhetően két táborra szakadt az ipar. A magánkézben levő, nyugati technológiákat és modern menedzsmenttechnikákat alkalmazó cégek (a Yukos mellett elsősorban a Szibnyeft tartozik ide) inkább a 20 százalékos növekedési szint közelében teljesítettek, míg az állami tulajdonban levők (mint például az alig több mint 1,5 százalékos növekedést produkáló ágazati első Lukoil) helyben topognak. A Yukosnál ma már nyíltan beszélnek arról, hogy rövidesen elhúznak a Lukoil mellett.
STRATÉGIAI SZÖVETSÉG. A Schlumbergerrel, a világ első olajtechnológiai cégével kötött stratégiai szövetség azért fontos, mert olyan eljárást biztosít, amellyel a korábbinál gyorsabban lehet csúcsra járatni az olajmezőket és a kitermelt mennyiségek is növekednek – mondja Gülmanov. A gazdaságos kitermelés rövidebb időszakra korlátozódik és így a föld alatti készletnek kisebb hányada hozható a felszínre.
Ez azonban nem zavarja a Yukost, amely a tőzsdei árfolyamra gyakorolt hatást tartja a fontosabb szempontnak, s az pedig a modern eljárást követő hatásfok-növekedés következtében szárnyal. “Már megint történelmi csúcson van a részvényünk” – mosolyodik el Hugo Erikssen, a társaság nemzetközi tájékoztatási igazgatója, amikor múlt héten kinyitotta a cég honlapját, pedig csak azt akarta megmutatni, hol lehet olvasni a Yukos társadalmi programjairól. Az árfolyamot a vezető munkatársak többsége – főleg a nem kis számú külföldi – értelemszerűen állandóan szemmel tartja, de újabban már a nemzetközi gazdasági szaklapok is kitüntetett figyelemmel kísérik a Yukost és annak első számú vezetőjét, Mihail Hodorkovszkijt.
A Mol SzibériábanMindenkit meglepett 1999 októberében a Mol bejelentése, hogy feladja kutatási tevékenységét a Közel-Keleten, viszont a Yukosszal közösen kitermelést kezd a már feltárt Zapadno-Malobalik olajmezőn. A nemzetközi elemzők hüledezve hallgatták Londonban Csák Jánost erről a tervről, hiszen akkor még élénken élt az Oroszországban elvesztett dollármilliárdok emléke a pénzügyi központokban. Az idő a Molt igazolja, ám az üzlet igazán még mindig nem indult be, ugyanis a magyar társaság azóta is hiába vár a kitermelés-megosztási szerződésre, amelyet a dumának kellene megadnia.
Ezt a főként bizonytalan jogrendszerű országokban szokásos és biztos gyors megtérülést szavatoló formát pont azért vezették be az oroszok, hogy visszacsalogassák a külföldi befektetőket. Csakhogy időközben Moszkvának ez már nem sürgős.
A kedden aláírt szerződés közös cég alapításáról szól, amelyben a Mol és a Yukos egyenlő aránnyal vesz részt. A Zapadno-Malobalik területen a Yukos eddig mintegy 40 millió dollárt fektetett be, télen-nyáron járható úthálózatot is kiépített. Az nem igazán világos, hogy a Yukosnak miért éri meg a közös projekt. Megfigyelők szerint a magyar társaság világos, a Yukoséval kompatibilis regionális stratégiája a hozomány: a Yukos közösen szeret ma még megjelenni, s erre alkalmas partner a Mol.
RÉSZVÉNYESI ÉRTÉK. Az amerikai Business Week február közepén választotta a világ ígéretes menedzserei közé Hodorkovszkijt, mégpedig főként azért, mert az orosz gazdaság korábbi fenegyereke – aki például kisrészvényesek kisemmizése miatt került a hírekbe – három év alatt több mint megháromszorozta a részvényesi értéket. Ezzel a Yukos a legnagyobb piaci kapitalizációjú orosz társasággá vált (12 milliárd dollár feletti értékkel), ráadásul az első olyan cég az országban, amely amerikai standardok szerinti negyedéves jelentéseket készít. A nemzetközi figyelem azonban nemcsak a tőkepiacokon elért eredményeknek, hanem a világos stratégiai elképzeléseknek is szól.
A Yukos az első pillanattól fogva ellenezte a kitermelés csökkentését célzó megállapodást az OPEC-kel, részben valós technológia problémákra hivatkozva (például arra, hogy a téli hidegben leállított kutakat nem lehet újraindítani), másrészt gazdasági, stratégiai megfontolásokra (hogy a csökkentés csak az üzletileg kulcsfontosságú exportot érinthetné). Ma már egyértelmű, hogy sikerült álláspontját elfogadtatni az orosz politikai vezetéssel. Mihail Kaszjanov orosz miniszterelnök a New Yorkba kihelyezett “davosi” konferencián jelentette be, hogy az orosz napi kitermelés korábban megígért 150 ezer barreles mérséklése csak az első negyedévre vonatkozik. Vagyis az oroszok csak akkor csökkentik a kitermelést, amikor a hideg miatt amúgy is törvényszerű a visszaesés.
De háborúról szó sincs az OPEC és a Yukos között – állítják egybehangzóan a vállalat illetékesei, viszont a jövőben az orosz társaság önállóan artikulálja saját álláspontját, s ebbe csak középtávon fér bele termeléscsökkentési megállapodás. Abban is együttműködési készséget mutat a Yukos, hogy megállapítsanak egy “fair” árat. Csakhogy hosszú távú igényeinek a 18 dolláros olajár megfelel, ám, és ezt Hodorkovszkij csapata is tudja, az OPEC vezető tagországai számára ez túl alacsony szint. A kitermelés költsége ugyan alacsonyabb a Közel-Keleten, mint Szibériában, ám Oroszországban csak a GDP 15 százaléka származik a szénhidrogének kitermeléséből, szemben az arab világgal, ahol akár a 90 százalékot is elérhet ez az arány. Az OPEC tagországaiban komoly szociális feszültséget okoz a 18 dollár körüli, a Yukos által fairnek minősített olajár.
KERESKEDELMI CSATORNÁK. A kitermelés terén megcélzott hatékonyságjavítás azonban csak az egyik fele a Yukos stratégiájának, hiszen új piacokat is kell találniuk olajuk számára. A legfontosabb projekt egyértelműen a Kínáig futó, összesen 2400 kilométer hosszú olajvezeték, amely mintegy 1,7 milliárd dollárba kerül majd. Ezzel a Yukos az óriási lehetőségeket rejtő kínai piac meghatározó szereplőjévé válhat. A “kétfrontos harc” másik elemeként Európában kívánja megvetni a lábát. Ehhez pedig kulcsfontosságú Kelet- és Közép-Európa, ahol szintén komoly aktivitást fejt ki a Yukos. Néhány napja vették meg a szlovák olajvezetéket üzemeltető Transpetrol 49 százalékát, eljutva ezzel a délnémet területekig, ahol szívesen megvásárolnának egy olajfinomítót és a német versenyhivatal határozata miatt piacra került 1500 Aral és DEA kút egy részét – nyilatkozta Hodorkovszkij a múlt hét elején. Ezekben a projektekben mindenütt partnerekkel közösen lépnének fel. A Yukos ezt hivatalosan azzal magyarázza, hogy így jutnak a legkönnyebben a szükséges know-how-hoz, ám megfigyelők szerint a taktika arra szolgál, hogy csökkentsék az orosz medvével szemben táplált hagyományos fenntartásokat.
