Varga Imre, Szomolya polgármestere igen pozitívan értékeli, hogy Fülep Péter a községükbe telepítette vállalkozását, hiszen a fiatalember ezzel húsz helyi lakosnak teremtett munkahelyet. Az önkormányzat vezetője szerint a cégtulajdonos olyan ember, akinek segítségére bizton számíthatnak. Példaként említi, hogy a falu – barlanglakásokból álló – tájházának berendezésekor a vállalkozó jó néhány régi bútort ajándékozott, illetve hozatott rendbe ingyen a műhelyében a település számára.
Fülep Péter jól ismeri a környéket, hiszen érettségi után egy olyan társaságnál helyezkedett el, amely kábeltelevíziós hálózatokat épített ki az Eger vonzáskörzetében lévő falvakban. A kábeltévés cég tulajdonosa a kilencvenes évek elején megnősült, s angol feleségével a szigetországba költözött, a vállalkozás irányítását pedig a huszadik életévén alig túl lévő Fülepre bízta. A multik megjelenésével azonban kezdett leáldozni a kis cég kábelüzletének, így kapóra jött, amikor a hazalátogató főnök azzal állt elő, hogy egy régi fenyőfa-bútorokkal kereskedő kinti ismerőse kérésére fel kellene térképezni, mennyire szerezhetők be Magyarországon ilyen holmik. Angliában ugyanis hagyományosan kedvelik ezeket a tárgyakat, a megbízó nem győzi beszerezni Franciaországból, s már Kelet-Európa más országaiban is vásárol. “Felkerestünk kereskedőket, szaklapokban is kezdtünk hirdetni, s kiderült, hogy érdemes parasztbútorokkal foglalkozni, amelyek iránt akkor még ráadásul nem mutatkozott komoly hazai érdeklődés. Béreltünk raktárhelyiséget, s kezdetben fuvarossal szállíttattuk ide a szerte az országból beszerzett árut, majd saját járművet vásároltunk” – idézi fel a kezdeteket az üzletember, aki az idők során fokozatosan kivásárolta a céget az Angliában élő tulajdonostól, így ma már száz százalékban jegyzi a vállalkozást.
CSIRKÉK HELYETT. A bútorok felkutatása mellett a teljes ügyintézést vállalták a kiviteli engedélyek beszerzésétől a vámoltatáson át a kamion megrendeléséig. A repülőtéren várták az ügyfelet – a megrendelői körük folyamatosan bővült -, körutat tettek vele a beszállító kereskedőknél, s megvásárolták az általa kiválasztott holmikat. Az első időkben nem nyúltak hozzá a bútorokhoz, olyan állapotban küldték ki a tárgyakat, amilyenben rájuk találtak. Külföldi partnereinél tett látogatásai során azonban a vállalkozó, látva a felújított darabokat, két év elteltével rájött, hogy jövedelmezőbb lenne, ha a cég maga végezné el idehaza a restaurálást. Ugyanakkor a megrendelő is jobban járna anyagilag, ha nem odakinn kellene erről gondoskodnia. Ebben megerősítette egy belga partnere, aki régóta foglalkozott már bútorokkal, s jól ismerte a piaci viszonyokat.
Fülep Péter 29 éves, Egerben született, ma is itt él. A szakközépiskolai érettségi után elektrotechnikusként az NMS 96 Kft.-nél kábeltelevíziós hálózatok kiépítésével foglalkozott.
A tulajdonos később rábízta a cég ügyeinek intézését, majd a társaság 1994-ben elkezdett régi fenyőfa-bútorokkal kereskedni. Egy évre rá felszámolták az elektronikai profilt, a következő esztendőben pedig a bútorrestaurálásba kezdtek.
A cég neve és társasági formája többször is változott, s Fülep Péter fokozatosan növelte benne részesedését, míg 1998-ban kizárólagos tulajdonossá nem vált. A jelenlegi nevén RI-EM tavaly alakult át bt.-ből kft.-vé.
Nőtlen, szereti a vízi- és motorsportokat (jetski, vízisízés), s a számítógép előtt is szívesen tölti az idejét. Néhány régi fenyőfa-bútort már félretett, amelyekkel az épülő házát kívánja berendezni. Szerinte ezek a darabok sokkal több melegséget árasztanak magukból, mint a pozdorjabútorok.
Fülep Péter még a kábeltelevíziós korszakban került jó viszonyba a korábbi szomolyai polgármesterrel, aki – a telephely kiválasztása után – segített a helyi munkaerő toborzásban. Mivel e munka lényegesen különbözik a bútorasztalos szakmától, a restaurátori végzettség nem volt követelmény. A vállalkozó kibérelte az egyébként ma is működő termelőszövetkezet régóta nem használt csirkenevelőjét, központi fűtést vezetett be, s minimális gépesítéssel megkezdték a próbaüzemet. Az említett belga ügyfél tanácsokkal segítette a társaságot a betanulásban, a különböző anyagok, pácok kiválasztásában, ami szükségesnek is bizonyult, hiszen itt nem sorozatgyártásról van szó: nemigen létezik két egyforma ódon fenyőfa-bútor, sem formáját, sem állapotát tekintve.
EGYHÁZI REFERENCIÁK. Négy esztendeje a vállalkozó 500 négyzetméteres galériás üzletet létesített az egri vár lábánál, ahol ízelítőt mutattak be a kínálatból, s szerinte a bolt tökéletes reklámnak bizonyult a cég bevezetéséhez, ám ezt követően azt a szempontot érvényesítette, hogy minél kevesebbet kelljen szállítani az árut, mert a pakolás nem tesz jót a bútornak – ezért egy éve felszámolta a bemutatótermet. Egy iroda jellegű kis üzletet azonban nyitott helyette, mert Egerben mégis jobban megtalálják a céget, mint Szomolyán, s a városból könnyebben tudja navigálni a vásárlókat.
Pusztán a restaurálásra is mutatkozik igény, konkurens régiség- kereskedőktől éppen úgy kapnak erre megbízást, mint plébániáktól templomajtók, padok rendbehozatalára. Mindent elvállalnak, ami profiljukba vág, s egyre többen rendelnek régi stílusú, de új fából készített bútorokat. Az üzletember úgy tapasztalja, hogy honfitársaink ma is főként ezeket kedvelik. “Elmondja az ügyfél, hogy mekkora helye van, mit szeretne, mire kívánja használni, s amikor a munka felével elkészültünk, megmutatjuk neki, és végrehajtjuk az esetleges módosításokat” – mondja a vállalkozó.
“Egy alkalommal fénykép alapján csináltattunk vele egy négy fiókos vörösfenyő komódot, s néhány hét alatt elkészültek a darabbal, amely élethűen hasonlított az eredetire. A szállítóink azonban leejtették, mire ő ingyen megjavíttatta a bútort” – szolgál egy történettel Zalka István fotós, a társaság egyik ügyfele.
Fülep Péter úgy véli, hogy a mai világban a pénz körül forog minden, ám számára fontos, hogy élvezze a munkáját. Külföldi szaklapokban és az interneten is hirdet, s forgalmának zöme exportból származik. Számos nyugat-európai ország mellett az Egyesült Államokba is szállít. Folyamatosan fejleszti a gépparkot, bővíti a stílus-kínálatot. Jó minőségű, régi fenyőfabútorból azonban egyre kevesebb lelhető fel, ám erre a problémára is talált megoldást: ma már újabb, ötven év körüli bútorokat is átalakít régebbi stílusúakká, mégpedig oly módon, hogy korábbi korok jellegzetességeivel – keretekkel, szegélyekkel, díszítésekkel – ruházza fel e darabokat. Ily módon nemcsak a fenyőfa-bútorokat teszi örökzölddé, de talán a vállalkozását is hosszú életűvé.
