Köztisztviselői ténykedés, majd két és fél évi bankárkodás után most először vállal politikai szerepet. Mit jelent ez az Ön számára?
– Nem tagadom, hogy a pénzügyminiszteri poszt, amelyre az MSZP engem jelölt, politikai szerepvállalást is jelent. De alapvetően szakemberként szeretném betölteni. Úgy látom, a párt programja szakmailag is vállalható.
– Változtatnak-e a Pénzügyminisztérium (PM) státusán, ha kormányra kerülnek?
– A kormányzati munkamegosztásról még korai lenne beszélni, de alapvetően a PM lenne a gazdaságpolitikai centrum a kormány munkájában. A tárca ma is ellát gazdaságpolitikai feladatokat, de nem első és egyértelmű felelőse ennek a területnek, amin ezen változtatni kell.
– Tartható-e az idei büdzsé?
– A költségvetési törvényt módosítani kell. Először is azért, mert egy teljesen más inflációs pálya feltételezésével fogadták el 2000-ben, mint ami megvalósult, s ez több tízmilliárdos eltéréseket okoz a bevételeknél. Másrészt pedig vannak olyan elemei a programunknak, amelyek már 2002-ben intézkedéseket igényelnek: ilyenek lehetnek például a nyugdíjakat vagy a mezőgazdaságot kedvezően érintő lépések.
– Mekkora az államháztartás valóságos hiánya, és milyen mértéket tűznek ki célul a következő kormányzati ciklusban?
– A hivatalos módszer alapján a hiány 2001-2002-ben a GDP 3,2-3,3 százalékának felel meg. Ha azonban az Európai Unióban (EU) alkalmazott módszer alapján számolnánk – márpedig a jövő évtől, a tisztánlátás érdekében is át kellene térnünk annak alkalmazására – 5 százalék körül lehet a deficit mértéke. Az utóbbi módon mért hiányt 2006-ig 2,5 százalék alá kívánjuk szorítani. Erre van lehetőség, hiszen az infláció várhatóan tartósan 5 százalék alatt lesz, ezért az állam adósságszolgálati terhei a GDP 1,5-2,0 százalékának megfelelően mérséklődhetnek a következő négy év alatt. Másrészt amióta az üzleti szektorban dolgozom, erősödött bennem a meggyőződés, hogy van lehetőség a megtakarításra, javítani lehetne a közfeladat-ellátás hatékonyságát. Hangsúlyozom: nem megszorító intézkedésekre gondolok, ilyenekre nincs szükség.
– Mit jelent az MSZP-kampányban ígért adómentes minimálbér, és mit szándékoznak az ellen tenni, hogy az átlagbér a legmagasabb kulccsal adózik?
– A személyi jövedelemadózásban úgy állapítjuk meg az adójóváírást, hogy a minimálbér mértékéig ne kelljen fizetni adót. Azt is tervezzük, hogy az adókulcsokat a következő években fokozatosan 13/25/40 százalékra mérsékeljük a mai 20/30/40-ről. Minél hamarabb szeretnénk elérni, hogy az átlagkereset ne a felső kulccsal adózzon, a felső kulcs az átlagkereset kétszerese körül lépjen be. Az árfolyamnyereség adóját eltöröljük.
– A gyermek-adókedvezményt fenntartanák?
– Nem szeretnénk megszüntetni, de a hangsúlyt más családi támogatásokra helyeznénk. A szülők a gyermekek mintegy 40 százaléka után ma nem tudják igénybe venni az adókedvezményt. Ezért inkább a családi pótlékra kell koncentrálni a családtámogatásokra szánt forrásokat. Gondolkodunk egy családtámogatást célzó negatív adó bevezetésének lehetőségén is.
– Kampánytémává vált a társadalombiztosítási járulék is. Önök mit ígérnek?
– Fokozatosan megszüntetnénk a fix egészségügyi hozzájárulást. Ez nagymértékben csökkenti az élőmunka-terhelést, és valóságos ellentételezést ad a kis- és középvállalkozásoknak a minimálbér-emelésért. Tervezzük azt is, hogy a 45-50 év felettiek foglalkoztatását társadalombiztosítási járulékkedvezménnyel segítsük.
– Utóbbi ígéret elhangzott a kormányfő Vigadó-beli beszédében is.
– Úgy látszik, ez jó ötlet, ha a jelenlegi kormány is felvállalja.
– Mit terveznek az “ország bankjával”, a Magyar Fejlesztési Bankkal (MFB) és az ottani közfeladat-vállalásokkal?
LÁSZLÓ CSABA 39 éves, tizenhárom éven át különféle beosztásokban a Pénzügyminisztérium munkatársa volt, 1995-től a költségvetésért felelős helyettes államtitkár, 1998 nyarától 1999 májusi távozásáig közigazgatási államtitkár. A Kereskedelmi és Hitelbank Rt. vezérigazgató-helyetteseként a pénzintézet és az ABN Amro integrációjának lebonyolítását irányította. Február 19-ével kilép a K&H Banktól.
– Két dolgot szeretnék különválasztani egymástól. Az egyik az említett célkitűzés, hogy 2003-tól már olyan költségvetésre térjünk át, amely megfelel az Európai Unió (EU) metodikájának. Ez önmagában nem igényel szervezeti, feladatbeli változást az MFB-nél, hanem csak azt, hogy a banknál folyó közkiadásokat az államháztartáson belül tartsuk számon. Másrészt az MFB-nek sokkal inkább az EU-csatlakozást szolgáló koordinálással, az ezzel kapcsolatos feladatok ellátásával kell foglalkoznia, fejlesztési forrásokat kell kihelyeznie a banki óvatosság szabályai szerint, és meg kell szabadítani a költségvetési feladatoktól, olyanoktól, mint például a futballpálya-építés finanszírozása. Ha EU-forrásokhoz akarunk hozzájutni, akkor fel sem merülhet, hogy megkerüljük a közbeszerzést. Nyilván lehet javítani ennek hatékonyságán, de hogy egy jól működő közbeszerzési rendszer csak olcsóbb lehet az adófizetők számára – ez szerintem, mint alapelv, nem megkérdőjelezhető. Az pedig, hogy az MFB az állam nevében hitelfelvevőként jelent meg az európai kötvénypiacon, gyakorlatilag az adófizetők pénzével való pocsékolás. Meg kell szüntetni azt a gyakorlatot is, hogy az MFB privatizálandó társaságokat vesz át az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt.-től.
– Sokan sokat beszélnek államháztartási reformról. Ön mit tart fontosnak e téren?
– Folytatni kell a nyugdíjreformot. Visszaállítanánk a törvény eredeti, 8 százalékos magán-nyugdíjpénztári befizetésre vonatkozó előírását. Az egészségügyben krónikus az alulfinanszírozás, javítani kell az itt dolgozók kereseti viszonyait és a kórházak anyagi helyzetét is. Meg kell teremteni azokat a feltételeket, amelyek között az intézmények hatékonyan működhetnek, és nem termelődik újra az alulfinanszírozottság. Hangsúlyozni szeretném: mi az államháztartási törvény (áht.) előírásainak megfelelően kívánunk dolgozni. Az elmúlt két-három évben történtek olyan törvénysértések, amelyeket utólag, a zárszámadásban vagy az áht. módosításával legalizáltak. Gondolok a 2000 végén megmaradt pénzek letéti számlára helyezésére, az egyedi kezességvállalási keret túlvállalására, vagy annak az alapelvnek a megsértésére, hogy az általános tartalék csak előre nem látható és váratlan eseményekre használható fel. Nem felel meg a törvény szellemének a költségvetés év végi, utólagos módosítása sem – ez sajnos az én államtitkárságom alatt is megtörtént, nem is volt jó a lelkiismeretem akkor.
– Milyenek a gazdasági növekedés kilátásai?
– A magyar gazdaság növekedési potenciálja, úgy vélem, valahol 5 százalék körül van, nemrég a jegybank elnöke is hasonló becslést adott. Az EU-csatlakozás időszakában, és az azt követő néhány évben ehhez még hozzáadódhat további 0,5-1,0 százalékpont, így 5-6 százalékos növekedést tűzünk ki célul. Az idén még nyilván a lassulás időszakát éljük, de nagyon remélem, hogy az év második felében a nemzetközi konjunktúra erősödik, és 2003-ban már – az új kormány növekedést segítő intézkedései eredményeként is – 4 százalék feletti növekedés lehet elérni. Emellett 2002 végéig világossá kell válnia, hogy közeleg az EU-csatlakozás, és ez felgyorsítja a működő tőke beáramlását.
– A Magyar Nemzeti Bank (MNB) az euró mielőbbi – lehetőleg 2006. évi – bevezetését tűzte ki célul. Önök is siettetnék az infláció leszorítását, ami a monetáris uniós tagsághoz elengedhetetlen?
– Ebben a jegybankkal nincs különösebb vitánk: a magyar gazdaságnak az az érdeke, hogy az EU-tagság elnyerését követően két-három éven belül csatlakozzunk az eurózónához. Ennek természetes folyamatnak kell lennie, a gazdasági növekedés fékezése nélkül kell törekednünk az egyensúlyi feltételek teljesítésére.
– Mit tart fontosnak az EU-csatlakozással kapcsolatos teendők közül?
– Az új kormánynak azonnal folytatnia kell a tárgyalásokat, a támogatásokat tartalmazó költségvetési fejezet lesz valószínűleg az utolsó, amelyet lezárunk. Másrészt fontos a hazai intézményrendszer felkészítése az EU-források – a strukturális alapok, a mezőgazdasági támogatások – fogadására, ezt az átalakítást valószínűleg a PM-nek kell koordinálnia. Nagyon remélem, hogy jelenleg ezek a munkák késlekedés nélkül haladnak előre. A tét nagyon nagy az ország szempontjából.
– Mit tesznek a jövőbeli költségvetések terhére vállalt kötelezettségekkel?
– Semmiképp nem lehet cél, hogy kötelezettséget – legyen szó híd-, színház- vagy múzeumépítésről – csak azért felmondjunk, mert a szerződést a mostani kormány kötötte. Elvi kérdés az is, hogy a 4-es metró beruházását, amelyről az 1994-1998-ban hivatalban lévő kormány hozott döntést, megvalósítsuk. Sőt, ha az ország a 2012-es olimpia rendezésére szeretne pályázni, akkor nem is egy, hanem két új metrót kell építeni a következő tíz évben.
– Reálisnak tartják az olimpia megrendezését?
– Nem vagyok olimpia-szakértő, de szeretem a sportot, és magyar állampolgárként is büszke lennék, ha az ország 2012-ben olimpiát rendezhetne.
– Melyik sportot kedveli?
– Visszajárok a minisztériumba kosárlabdázni, a PM Deficit nevű csapatot erősítem, emellett hetente teniszezek, rendszeresen futok.
