Ma a lítium-ion akkumulátorok a legtartósabb elemek#<#; a mobiltelefonok, a digitális kamerák és egyéb hordozható ketyerék egyre inkább ilyen teleppel működnek. Egyetlen hátrányuk van csak, mégpedig az áruk. Legalább 30 százalékkal drágábbak ugyanis, mint az egyéb megoldások. Most azonban a Sony - amely egyébként 1990-ben rukkolt elő az első lítium-akkumulátorokkal - olyan új technológiát dolgozott ki, amellyel jócskán mérsékelhető az ár.
A megoldandó műszaki probléma a következő: a lítium rendkívül reaktív fém, amely pillanatok alatt képes eloxidálni, ezért stabilizálni kell. E célra az akkumulátorokban jelenleg egy kőolajból kivont méregdrága grafitszármazékot alkalmaznak. A Sony egyik kutatója, Sinicsiro Jamada 1994-ben bebizonyította, hogy hasonló stabilizáló hatást más anyagok is képesek kifejteni – például a kávézacc, amely szintén egyfajta szén. Az ötlet gyakorlati megvalósításához 7 évre volt szükség: a japán óriáscég tudósai mostanra kidolgozták, hogyan lehetséges ipari méretekben kinyerni a szenet a kávézaccból. Sőt, megmutatták, hogy a kávészénnel készített lítium-ion akkumulátorok több energiát képesek tárolni, mint a ma létezők. Az új akkumulátorokat ennek ellenére nem dobják még piacra.
Pedig ha így tennének, a szén beszerzésének költségei felére csökkennének. Ennek pedig az az oka, hogy – a kőolajjal ellentétben – kávézaccból van elég a szigetországban: a vendéglátóiparból évente 270 ezer tonnányi kerül a szemétbe.
