Miközben Európában az új készpénz sikeres bevezetését ünneplik, a politikusok és a bankárok fejében azért ott jár az a kérdés, mikor csatlakozik már a táborukhoz Tony Blair is. Nagy-Britannia a kerítés mellett áll, s az európai politikacsinálók szeretnék odabent látni. Attól tartanak ugyanis, hogy az euró nem lesz igazi riválisa a dollárnak, amíg Nagy-Britannia – az Európai Unió (EU) második legnagyobb gazdasága – nem tér át rá.
VESZTÉSRE ÍTÉLVE? Blair miniszterelnök kétségtelenül szívesen vezetné be az országot az eurózónába. Ő a maga részéről attól fél, hogy ha kívül maradnak, kevésbé fogják komolyan venni őket mind az EU-ban, mind Washingtonban. Továbbá attól is, hogy a font euróárfolyamának ingadozása elriaszthatja a brit gazdaság egyik fő pillérének számító külföldi befektetéseket. “Az euró most már valóság – jelentette ki -, ezért szerintem butaság lenne azt hinnünk, hogy távol maradhatunk tőle, és úgy tennünk, mintha nem léteznék.”
Alighanem igaza van. Az viszont óriási feladat, hogy meggyőzze a briteket az egységes fizetőeszköz elfogadásáról. A közvélemény ma kettő az egyhez arányban ellenzi az eurót. Ha most népszavazást tartanának a kérdésben, Blair valószínűleg veszítene, bármennyire tud is hatni a választókra. Tény azonban, hogy ígéretet tett a briteknek: referendumot fognak kiírni, mihelyst a pénzügyi tárca a valutauniós tagságot hasznosnak ítéli a gazdaság számára, ő maga pedig ennek alapján a csatlakozást javasolja.
Lépéseit árgus szemekkel fogják figyelni olyan kollégái a kormányon belül, mint Gordon Brown pénzügyminiszter és Jack Straw külügyminiszter, akik maguk is miniszterelnöki reményekkel tekintenek a jövőbe, és nem akarják, hogy esélyeik szertefoszoljanak egy vesztes ügy miatt. “Blair nem nyújthat támadási felületet, amíg nincs jelentős elmozdulás a közvélemény-kutatásokban” – mondja Robert M. Worcester, a londoni MORI, az ország legismertebb közvélemény-kutató intézetének elnöke. Worcester nem tartja valószínűnek, hogy ez az elmozdulás megtörténhetne a következő, 2006 májusában esedékes általános választások előtt.
Néhány elemző ellenben úgy véli, a folyamatos kampány fordulathoz vezethet. A londoni YouGov online közvélemény-kutató cég január elején végzett felmérése szerint 18 százalék amellett volt, hogy Nagy-Britannia a lehető leghamarabb vezesse be az eurót, s további 34 százalék voksolt arra, hogy csatlakozzanak a valutaunióhoz, “ha és amikor a gazdasági feltételek megfelelők”. Vagyis 52 százalék alapvetően egyetértett a pénzcserével.
EURÓPÁRTI CÉGVEZÉREK. Blair terveiben fontos szerep jut európárti vállalatvezetőknek, köztük Colin Marshallnak, a British Airways elnökének: az ő dolguk is figyelmeztetni a közvéleményt, hogy az elszigetelődést választva Nagy-Britannia elveszíti befolyását, és gazdasági tekintetben is károkat szenved. Ha a közvélemény vevő lesz az üzenetre, Blair maga is határozottan az euró mellett fog síkra szállni.
Az eurózóna és Nagy-Britannia gazdaságainak eltérő alakulása mindazonáltal nem kedvez az ügynek. Nagy-Britanniában lendületesen nőnek a fogyasztói kiadások, a kiskereskedők alig győzték számolni karácsonyi bevételeiket, az autóeladások pedig majdnem 11 százalékkal emelkedtek tavaly. A Schroder Salomon Smith Barney szerint a brit GDP az idén 2,2 százalékkal gyarapszik, míg az euróövezet gazdasága mindössze 1 százalékkal.
Blair valószínűleg nem is erőlteti majd a csatlakozást mindaddig, amíg az euró és az érte felelősök teljesítménye nem javul. Az Európai Központi Bankon belül meg kell szűnnie az állandó perpatvarnak, és vélhetőleg előfeltétel az is, hogy az euró erősödjön a dollárhoz és a fonthoz képest.
Jelenleg pont az ellenkezője történik. “Szeretnénk eladni egy fizetőeszközt, amelyről viszont a magazinok azt állítják a briteknek, hogy kudarc – jellemzi a helyzetet Simon Buckby, az európárti Britain in Europe lobbiszervezet igazgatója -, az eurónak előbb sikeresnek kell lennie.”
Nehéz elképzelni, hogy Blair, Európa legsikeresebb politikusa, miért tenné kockára reputációját egy ilyen rendkívül vitatott ügyért. De miután két választáson is megrendítő vereséget mért az ellenzékre, akár úgy is gondolhatja, hogy bármit elérhet.
