Negyvenezer vendégmunkásra

van szüksége Itáliának a turisztikai főszezonban. #<#A vendéglátó-ipari munkaadók leginkább az egykori szocialista országokból érkező kisegítőket látnák szívesen. Az Ausztriában dolgozó magyar nővérekről, a Norvégiába várt orvosokról, a Németországban munkát vállaló építőipari szakmunkásokról több szó esett mostanában, az Írországba áttelepült informatikusokról vagy a Londonban ideiglenesen állomásozó pénzügyér alakulatainkról kevesebb. Fokozatos átmenet formájában évek óta megvalósulóban van a munkaerő szabad áramlása – Közép- és Kelet-Európából Nyugat-Európa felé és persze fordítva is. Az évtized második felére mindez teljesen természetessé válik – az uniós csatlakozási megállapodás pedig majd szentesíti is a folyamatot. A munkaerő földrajzi mobilitása kulcsfontosságú az európai gazdaság versenyképessége szempontjából. Tömeges áttelepülésekkel azonban – kulturális okokból – egyelőre aligha kell számolni, bárkik is riogatják ezzel Nyugat-Európa polgárait. Éppen így felesleges a magyar választókat azzal ijesztgetni, hogy a minap aláírt román-magyar egyetértési megállapodás nyomán etnikai hovatartozástól függetlenül lehetővé tett szezonális munkavállalási jog oda vezet, hogy regáti és moldovai románok ezrei veszik majd el a betevő falatot a magyar munkásoktól. Először is a romániai vendégmunkások – legálisan vagy feketén, de mindenképpen – itt vannak már közöttünk jó ideje, tessék csak kilátogatni egy építkezésre! Másodszor is csak az idén szeptemberben 30 százalékkal bővült az új álláshelyek kínálata. Természetesen a gazdasági lassulás ezt a bővülési ütemet is mérsékelni fogja. Ugyanakkor bizonyosra vehető, hogy a magyar gazdaságnak hosszú távon szüksége lesz többlet-munkaerőre – természetesen elsősorban kvalifikált szakmunkásra, de akár nyári fizikai kisegítőkre is. Harmadszor is – és ez már sokkal távlatosabb szempont -, a munkaerő szabad áramlásán kívül kevés olyan tényező létezik, amely a maga hús-vér valójában képes virtualizálni az államhatárokat