Az euróátállás gazdasági hatásai – Félúton

Négy éve készül a világ második legnagyobb autógyártója az euróátállásra. A Ford e feladattal megbízott vezető menedzsere 150 beszállítót, 1300 kereskedőt és 80 ezer alkalmazottat készített fel a helytállásra az euró-hadműveletben. A mintegy 50 millió dollárba kerülő projekt első része természetesen már az euró számlapénzként való bevezetésekor, 1999. január elsején véget ért, a második felvonás pedig 2002. február 28-án, az euró és a régi nemzeti pénznemek “kettős valutarendszerének” utolsó napjával zárul.

Európa-szerte óriási készülődés előzte meg az euróbankjegyek és -érmék bevezetését. A páratlan logisztikai kihívást mi sem mutatja jobban, minthogy 14,3 milliárd darab bankjegyet és 50,6 milliárd darab érmét dobtak piacra január elsején.

ÚJ NÉZŐPONTOK. Ha a logisztikai hadművelet sikeresen lezajlik (az uniós és a magyarországi átállásról lásd cikkeinket a Figyelő 2001/51-52. számában), s ezt lapzártakor jó okunk van feltételezni, akkor néhány hét múlva az egységes valuta bevezetésének makrogazdasági és politikai összefüggései kerülnek majd előtérbe. Egyfelől az, hogy az euró végleges bevezetése miként hat majd a világgazdasági recesszió által meggyötört európai gazdaságra, másfelől pedig, hogy a kontinens egy ségesülésének melyik lesz a következő, a folyamat jellegéből adódóan szükségszerű lépése.

Az Európai Központi Bank (ECB) a kontinens gazdaságának jelenlegi gyengélkedése ellenére sem kongatja a vészharangot. Egy nemrégiben kiadott jelentésük a világgazdasági klíma “nagyfokú bizonytalanságát” hangsúlyozza, amelyben “nem lehet határozottan előrevetíteni a makrogazdasági hatásokat”.

Az ECB mértéktartására a gazdasági mutatók egy része rácáfol. A német Ifo kutatóintézet üzleti bizalmi indexe a szeptemberi, Amerikát ért terrortámadás után csaknem harminc éve nem látott mélységbe zuhant. Intő jel az is, hogy az eurózóna országaiban 2001 folyamán 230 ezer ember veszítette el az állását, amire 1993 óta nem volt példa.

A gazdasági növekedés mindenhol megtorpant. Az egységes valutaövezet korábbi mintaországai – Finnország, Hollandia, vagy a sokáig páratlan növekedési ütemet felmutató Írország – is lejtmenetbe kezdtek. Az esztendő végére egyértelművé vált, hogy illúziókban ringatták magukat azok, akik úgy vélték: az amerikai recesszió – az öreg kontinens külkereskedelmi szempontból viszonylagos zártsága miatt – nem húzódik át Európára.

Igaz, az Európai Unióban az internetforradalom kifulladása és a terrortámadás miatt a gazdaságban szétterjedt recessziós hatások Amerikához képest késleltetve és tompítva jelentkeznek – részben éppen azért, mert a “dotcom lufi” sem szállt olyan magasra, mint a tengerentúlon. Mindemellett elemzői körökben szinte teljes az egyetértés, hogy az európai gazdaság felemelkedése nem képzelhető el az amerikai gazdaság talpra állása nélkül. A konszenzus e tekintetben 2002 második fele, vagyis általános vélemény szerint még fél évig tart az európai gazdaság recesszió közeli állapota.

RÁSEGÍTÉS. A zökkenőmentes euróátállás rásegíthet a várva várt pozitív tendenciák erősödésére. Az egységesítésből származó fő haszon, a tranzakciós költségek csökkenése nyomán nőhet az övezet gazdasági teljesítménye, új fúziós hullám indulhat el, lendületet kaphat az eddig csak hébe-hóba integrált tőkepiac, ami végső soron erősítheti az euró árfolyamát és csökkentheti az inflációt is. Ehhez azonban politikai akaratra és társadalmi támogatottságra is szükség van. Különben az euró bevezetése nem javítani fogja a régió versenyképességét, hanem éppen ellenkezőleg: blokkolja majd a fejlődést. A monetáris egység után a költségvetési politikák harmonizálása és az egységes értékpapír-piaci szabályozás elkerülhetetlennek látszik. Monetáris integrációból csak így lesz valódi EMU, azaz Gazdasági és Pénzügyi Unió.