Enyhén szólva nem volt okuk panaszra a vezérigazgatóknak a kilencvenes években. A tőzsde szárnyalt, így a vállalatok igazgatóságai a részvényvásárlási opciók révén bőségesen díjazhatták a csúcsmenedzsereket. Olykor egészen megdöbbentő összegekről lehetett hallani. Charles B. Wang, a Computer Associates International Inc. vezérigazgatója 1999-ben 655 millió dollár értékű fenntartott részvénnyel lett gazdagabb. Bár abban az esztendőben az árfolyamok süllyedni kezdtek, az igazgatóságok nagy része továbbra sem szűkmarkúskodott. A nem a legjobban teljesítő főnököket is fizetésemelésben részesítették. Ha pedig a tőzsdei árfolyam az opciós ár alá került, akkor vagy új opciókat adtak, vagy lejjebb vitték a korábban megállapított beváltási árat.
Ezek az idők elmúltak. A gazdasági visszaesés és a tőzsde gyengélkedése véget vetett a könnyű pénzszerzésnek. Az igazgatósági tagok ma már nemcsak szavakban pártolják azt, hogy a vezérigazgató fizetése legyen arányban a teljesítménnyel. Ahogyan romlanak a vállalati eredmények, a bónuszokat vagy visszafogják, vagy teljesen megszüntetik. Néhány vezérigazgató – mint Thomas M. Siebel, a Siebel Systems vagy John T. Chambers, a Cisco Systems első embere – önkéntes alapon vállalja fizetésének csökkentését, kifejezendő szolidaritását az alkalmazottakkal és a befektetőkkel. (Chambersnek azért jutott némi kárpótlás. Három nappal azután, hogy fizetését leszállították 1, azaz egy dollárra, a Cisco igazgatósága 2 millió részvényre szóló új opciót adott neki, ami elég masszív ösztönzés arra, hogy tegyen meg mindent az árfolyam feltornázásáért.)
ELÚSZó OPCIÓK. Az árfolyamok esése és a bónuszok törlése miatt a csúcsvezetőknek az idén minden valószínűség szerint akkora fizetéscsökkenéssel kell szembesülniük, amilyenre hosszú évek óta nem volt példa. A vezérigazgatók fizetése legalább 10 százalékkal kevesebb lesz a tavalyinál. A Watson Wyatt Worldwide tanácsadó cég amerikai tevékenységét irányító Ira T. Kay szerint az ország ezer legnagyobb vállalatánál a vezérigazgatók teljes javadalmazása – ideértve a részvényopciók beváltását is – előreláthatólag egyharmadával csökken, és ezzel az átlagos öszszeg a kilencvenes évek eleje óta most először megint 1 millió dollár alá kerül.
Nincs miért csodálkozni ezen. Azzal, hogy a tőzsdei lendület megtört, a vállalatvezetők jövedelme is értelemszerűen megcsappan. Mint a Pearl Meyer & Partners összesítéséből kitűnik, a nagyvállalatok vezérigazgatóinak körében január elseje óta a kétszeresére, 25 százalékra emelkedett azok aránya, akiknek esetében a tőzsdei árfolyam alacsonyabb az opciós megállapodásban foglalt árnál.
Az elmúlt hetekben a vezéreknek ritkán volt alkalmuk az ünneplésre. Az igazgatóságok javadalmazásért felelős bizottságai november és december folyamán döntöttek a 2001-es bónuszokról és opciókról, s a nekik dolgozó tanácsadók elmondása szerint, a korábbi gyakorlattól eltérően, ezúttal nemigen szavaztak meg nagyobb pénzeket a kevésbé jól teljesítő főnököknek csupán azért, hogy a hajó ne maradjon kapitány nélkül. Az ilyen bőkezűség túl nagy kontrasztban állna a részvényesek vagyonvesztésével. A megroggyant pénzügyi helyzetben lévő és elbocsátásokra készülő vállalatoknál a hatalom átkerül az igazgatóságokhoz. A javadalmazási tanácsadással foglalkozó Alan Johnson szerint „ez most nem az az év, amikor oda lehet állni az igazgatóság elé azzal, hogy adjanak már többet”.
Hazai húzások
Magyarországon a nemzetközi gazdasági visszaesés következményei áttételesebben jelennek meg, keveredve annak hatásával, hogy bár lassuló ütemben, de a magyar gazdaság továbbra is nő – mondja Kerti Piroska, a Watson Wyatt itteni képviselője. „A helyi gazdaság erősödésének köszönhetően 2001-ben gyakran a magyar leányvállalat vagy részleg bizonyult egy-egy adott multi legsikeresebb egységének. Ennek megfelelően egyelőre a hazai vállalatvezetők is kevésbé érzik zsebükön a receszsziót. A Watson Wyatt 2001 év nyarán végzett felmérése szerint a résztvevő cégek 85 százaléka köti a bérek egy részét valamilyen teljesítmény-kritériumhoz, és ez a mozgóbér-elem értékében a teljes csomag 20 százalékát is kiteheti. Kifejezetten értékesítési (eladás, marketing, vevőszolgálat és hasonló) munkakörök esetén a mozgóbér aránya akár a 70 százalékot is elérheti. Nem csupán a magasabb pozícióban ülő vezetőket azonosítják a cégek a vállalat sikerével és késztetik őket arra, hogy saját keresetükben is részt vállaljanak az „együtt sírunk, együtt nevetünk” játékban, hanem alacsonyabb szinteken – például az értékesítési képviselő szintjén is – megfigyelhetünk „agresszív”, nagy kockázati tartalmú kompenzációs csomagokat. Természetesen a fenti átlagértékek iparáganként is különböznek.
Nem közömbös az év végi jutalékfizetés mértékére vonatkozóan az sem, hogy az adott cég milyen tulajdonosi szerkezettel bír. Napjainkban elsősorban az amerikai tulajdonban lévő cégek dolgozói tarthatnak attól, hogy az események hatással lesznek rájuk – ha nem is ez évi mozgóbérükre, de 2002-re vonatkozó bérrendezési reményeikre mindenképpen. Egyes cégek ugyanis a jövő évi béremelési terveiket gondolják át: csökkentik a mértéket, vagy elhalasztják az emelés időpontját.
Sok társaság egészen szigorúan a számokat veszi alapul. A sportruházati cikkeket gyártó Russell Corp. 2001-re részvényenként 1,23-1,33 dolláros nyereségre számít, szemben a tavaly elért 1,90 dollárral. John F. Ward vezérigazgató a múlt évben 1,3 millió dollárt keresett, ebből 520 ezret bónuszként. Ha az idén elveszíti ezt a bónuszt, jövedelme 41 százalékkal csökken. „Vannak bizonyos számszerű elvárások, amelyeknek teljesülniük kell, hogy megszavazzuk a bónuszokat. Ha úgy néz ki, hogy nem sikerül teljesíteni ezeket az elvárásokat, bónuszok sem lesznek” – mondja Herschel M. Bloom, a Russell javadalmazási bizottságának tagja.
A szeptember 11-i terrortámadások után a társaságok egy részénél – főleg olyan szektorokban, mint a fuvarozás vagy a média – a korábbinál erősebben vetődik fel a kérdés, hogy felelősnek tartható-e a vezérigazgató egy elkerülhetetlen gazdasági katasztrófáért. A jövő évi fizetések és eredménycélok megállapításakor néhány vállalat hajlik lejjebb szállítani a mércét. A William M. Mercer Cos. már augusztusban azt találta egy 101 amerikai nagyvállalatra kiterjedő felmérésben, hogy 29 százalékuk ilyen értelemben korrigálta bónuszokkal kapcsolatos előirányzatait is. A cél az, hogy ne büntessék a vezetőket olyan eseményekért, amelyekről nem ők tehetnek, és ösztönzést adjanak számukra a feltételek javulása utáni időre.
FÁJDALOMELOSZTÁS. Más társaságoknál egyenletesen elosztják a fájdalmas következményeket. Így például a National Semiconductor Corp. nemcsak a magas beosztású vezetők idei bónuszait törölte el, hanem az összes alkalmazott jövő évi béremelésének tervét is jegeli. Modesto A. Maidique, a vállalat javadalmazási bizottságának tagja szerint a merényletek után még bajosabb megjósolni, mikorra várható fellendülés. „Korábban is tudtuk, hogy nehéz időszak vár ránk, de szeptember 11-e miatt még nehezebb lett minden.” A nehézségekből manapság mindenkinek ki kell vennie a részét.
