Odahaza széles körben elterjedt nézet, hogy ha az EU nagy létszámú bővítésre adja a fejét, akkor azzal óhatatlanul késlelteti a magyar csatlakozást. Az idei bizottsági jelentés fényében miként ítéli meg ezt a kérdést?
– Reális esély van arra, hogy a bővítést akár tízes létszámmal is meg lehet valósítani. Mi abból indulunk ki, hogy ez egy lehetőség, amit azonban nem szabad túlértékelni. A stratégiai jelentés sem mond mást: arra lát módot, hogy 2002 végén maximum 10 ország zárja le a tárgyalásokat és 2004-ben csatlakozzék az EU-hoz. Mindezzel akkor nem értenénk egyet, ha egy előre elhatározott és végleges tervről lenne szó. Ez ugyanis ellentmondana az egyéni és teljesítmény szerinti elbírálás elvének, de a tárgyalások jelenlegi szakaszának is, amikor még a legoptimálisabb menetrend szerint is hátravan egy év.
Ha az egyik, de korántsem egyetlen kritériumot, a lezárt fejezetek számát nézzük, megállapítható, hogy az említett 10 ország elég közel áll egymáshoz. Természetesen van közöttük különbség, de minőségi eltérés nincs. Ilyet viszont látni lehet Bulgária és Románia, illetve a többiek között. Ebben a helyzetben a két fenti ország kivételével nem lett volna méltányos bárkit is kizárni a nagy létszámú bővítés lehetőségéből. Ha az Európai Bizottság most azt mondta volna, hogy 10 helyett 6 vagy 7 országot tart esélyesnek, az mesterséges megkülönböztetés lett volna. Ismétlem, egyelőre egy lehetőségről és nem megváltoztathatatlan tervről van szó. Ha viszont kiderül, hogy a bővítést így nem lehet megvalósítani, az uniónak le kell vonnia a szükséges következtetéseket, és a realitásokhoz kell igazítania a csatlakozók számát. A tervnek két komponense van: a belépés időpontja és a csatlakozók száma. Nem vitás, hogy számunkra a dátum abszolút elsőbbséget élvez. És ezt az EU-tól is elvárjuk.
– Milyen tényezők miatt válhat szükségessé a tízes létszámú bővítés felülvizsgálata?
– Ez egyrészt a tagjelöltek felkészülésén múlhat. Például, ha elmulasztják bizonyos kötelezettségek teljesítését. És bár nem szívesen megyek bele negatív forgatókönyvek felvázolásába, az unió oldalán is kialakulhatnak olyan körülmények, amelyek miatt elállhat egy ilyen nagy létszámú kiszélesítéstől. Emlékeztetnék arra, hogy Koppenhágában (ahol lefektették a felvételi követelményeket – a szerk.) volt egy negyedik kritérium is: mégpedig az, hogy az új tagok felvétele ne törje meg az európai integráció lendületét. Na már most, ezt nekik kell megítélni. A belső vitákból látjuk, hogy ez a kérdés azért előjön.
– A tárgyalások hátralevő részében mi az, ami egyáltalán veszélybe sodorhatja a menetrendet?
– Egyetértek azzal, amit sok uniós tisztviselő úgy jellemez, hogy a bővítés nagyon nagy vállalkozás, amelynek az összes részletét a helyére rakni nem könnyű feladat. Kiderülhet, hogy aprónak látszó részletek is súlyos problémát okozhatnak. Ilyen volt például a mára megoldódott cseh atomerőmű-ügy. Nyilvánvalóan mindenkinek a gondolataiban benne van a bővítés finanszírozása. Látjuk az ellentmondást, ami a Berlinben elfogadott költségvetési keretek és a tagjelöltek azon kívánsága között feszül, hogy egyenlő elbánásban részesüljenek a mezőgazdasági és a regionális politika területén.
– De az Európai Bizottság stratégiai jelentése mintha erre a problémára is választ adna.
– Tény, hogy az eredeti összegeket 6 országra tervezték, s az is rendkívül feszített volt. Ez nyilván nem enyhült azzal, hogy további 4 országot ugyanezen keretek között akarnak befogadni. Egyszerűen logikai úton el lehet jutni ennek a feszültségforrásnak a felismeréséhez. Mindez természetesen megoldható, de nem tudhatom, hogy az EU-nak mi lesz az álláspontja. Bizonyos előcsatározások már jelezték, hogy az unión belül is komoly feszültségforrások vannak. Ilyen volt a spanyol kísérlet arra, hogy meghatározott előzetes garanciákat kapjon a strukturális alapokból való részesedést illetően. Miként azt is tudjuk, hogy Franciaországnak is voltak fellépései a közös agrárpolitika változatlanul hagyása mellett.
A stratégiai jelentés erre elméletileg választ ad. Ennek örülünk. De ez egyelőre csak javaslat. Kérdés, hogy a laekeni EU-csúcs milyen formában, milyen nyelvezettel fogja azt jóváhagyni. Az a tapasztalat, hogy különféle diplomáciai fordulatokkal, szövegekkel az ilyen problémák megkerülhetők. Tehát a gyakorlat tesztje lesz a döntő. Lezártunk 23 fejezetet, de a finanszírozással, pénzügyekkel foglalkozókat még el sem kezdtük érdemben tárgyalni. Nem akarok szándékosan veszélyforrásokat kitalálni, de logikailag itt lehet potenciális problémákat látni egyfelől a jelenlegi tagok, másfelől a tagok és a tagjelöltek között.
– Ráadásul a gazdasági háttér sem kedvező…
– Ez kétségtelen, de remélhetően jövőre mégis elindul egy javulás. Bízunk benne, hogy csak átmeneti lesz a lassulás. De való igaz, nem kedvez a bővítést elősegítő döntéseknek. Senki sem vitatja a bővítés gazdasági előnyeit. De az a probléma, hogy az előnyök nem feltétlenül ugyanott csapódnak le. A hasznok a gazdaság szereplőinél jelentkeznek, a költségvetés számára azonban – a magyart is beleértve – elsősorban teherként jelenik meg. Ha úgy tetszik, ez az ellentmondása az egész integrációnak. Jó az állampolgároknak, a gazdaság szereplőinek és a beruházásoknak. Lehet, hogy áttételesen egyszer majd az lesz a központi költségvetésnek is. De a finanszírozást a büdzsének kell biztosítania.
– Következnek a pénzügyi vonatkozású fejezetek. Körülbelül mire számíthatunk?
– A végeredményt illetően nem bocsátkoznék jóslatokba. Ami a tárgyalásokat illeti, a magam részéről nehéz pillanatokra számítok. Még egyfajta miniválság – tartalmi értelemben és időbeni kiterjedését tekintve mini – lehetőségét sem zárom ki. Hangsúlyozom, hogy nemcsak az Európai Unió és közöttünk várhatók komolyabb összetűzések, hanem a jelenlegi tagállamok között is. Hiszen tudjuk, hogy vannak nettó befizetők és nettó haszonélvezők. A jelölteknél az az alapvető feszültség, hogy egyenlő elbánást igényelnek, miközben a berlini keretek szemlátomást nem nyújtanak ilyet.
– Mekkora a mozgásterünk ebben a szakaszban? A mezőgazdaságnál vagy a regionális politikánál akár nagyságrendbeli különbségek is lehetnek a tárgyalások kimenetelétől függően?
– A mi fő ellenségünk az idő. Feltételezzük, hogy kedvező ajánlatot kapunk és annak mentén megállapodunk. De ha ez nem történne meg, nyilván mérlegelni kell, hogy bizonyos követelések fenntartásának és ellenköveteléseknek pontosan milyen az idősíkja. Természetesen az időt sem kell fetisizálni, hiszen létfontosságú dolgokról van szó. Mi itt hosszú távra determináljuk Magyarország feltételrendszerét. Itt nyilván nem hetekről és hónapokról van szó. Ezt majd mérlegelnie kell a tárgyalásvezetésnek.
– Láttuk, hogy a választási kampány milyen törést okozott a lengyel tárgyalásokon. Tartanunk kell-e hasonlótól Magyarországon?
– Csak kívánni tudom, hogy ez ne következzék be. Ha a kampányban a tárgyalások témává válnak, akkor az kétségtelenül negatív hatást fejthet ki. Következésképpen örülnék annak, ha a hatpárti nyilatkozat továbbra is érvényben maradna. Esetleg még meg is lehetne újítani. Nem mondhatok mást, mint azt, hogy az ország csatlakozása nemzeti érdek. A tárgyalások folyamatát nem szabad lelassítani, erről konszenzusra kell jutni. Jogi szempontból megvan a kormány felhatalmazása. A csatlakozási kérelem benyújtását a parlament hagyta jóvá 1994-ben. A tárgyalások lezárása egyébként a spanyol EU-elnökség és a parlamenti választások idején nem fog felmerülni. Ehhez még túl korai az idő.
– Mit vár a holnap kezdődő laekeni csúcstalálkozótól?
– Nekünk Göteborg nagyon megfelelt. Ennél tulajdonképpen már nem akarunk ambiciózusabb tervet. Nagyon leegyszerűsítve: a tárgyalási útiterv és a göteborgi menetrend megerősítését szeretnénk. És a stratégiai jelentésben is van egy-két elem, aminek örülnénk, ha jóváhagynák. Göteborgra visszatérve, mi azt szeretnénk, ha a dán elnökség alatt aláírhatnánk a csatlakozási szerződést. De azt is nagy fegyverténynek tekinteném, ha 2002 végén megállapítanánk, hogy a tárgyalások befejeződtek. Ez utóbbi esetben a csatlakozási szerződés aláírása néhány hónappal később történhet meg. Egyébként itt Brüsszelben technikai szempontból egyre inkább teret nyer az az elképzelés, hogy a tagságnak nem kell feltétlenül január elsején indulnia. A politikai ígéret beváltásához elegendő, ha 2004. június elsejénél nem később lép hatályba a csatlakozás.
– Ha igaz, kevesebb mint egy év múlva az utolsó csatározások folynak majd a tárgyalásokon. Ön szerint mi lesz a végső csomagban?
– Személy szerint azt szeretném, ha a végső csomag minél kisebb lenne. Szerencsés lenne, ha fokozatosan tisztáznánk a nyitott kérdéseket, s az utolsó miniszteri szintű ülés idején már legfeljebb csak néhány opció közül kellene választanunk. Nem vagyok híve a két héten át éjjel-nappal folyó alkudozásoknak, mint arra már korábban volt példa. Egy ilyen megoldás a technikai körülmények miatt szükségszerűen magában foglalja a tévedések lehetőségét. A finanszírozási kérdések valószínűleg a legvégére maradnak. Gyakorlati szempontból az lenne szerencsés, ha a legvégén a rendszert már nem bolygatnánk, csupán az egyes rubrikákba kellene kisebb vagy nagyobb számokat beírni.
