Mégsem üres kézzel

távoztak a betörők, akik márciusban, pontosan két nappal a miniszterelnöki ambíciók bejelentése után „látogatták meg” a Medgyessy Consulting elegáns Gellért-hegyi irodáját.#<# Minthogy nem tűnt el semmi, a névadó tulajdonos nem tett feljelentést. A vizit során vélelmezhetően olyan dokumentumok másolatait szerezték be az ismeretlen látogatók, amelyeket most megbízóik szép sorban adagolva nyilvánosságra hoznak majd. Másképpen ugyanis nehezen magyarázható, miként került idegen kézbe olyan magánjogi szerződés, amelynek közzétételében a szerződő felek bizonyosan nem érdekeltek. Persze az egy más kérdés, hogy a napvilágot látott Gresco-szerződésen kívül milyen további dokumentumokat lehetett, vagy lehetne a Medgyessy Consulting archívumában találni. A Gresham-palota ügyében a kormánypárti sajtó kimondva-kimondatlanul jogi visszaélést sugall. Úgy tűnik azonban, hogy a szóban forgó ügylet törvényes volt. Medgyessyt ismerve nem is tartjuk valószínűnek, hogy jogszerűtlen megbízásokba belement volna. A befolyással való üzérkedés vádja pedig – amelyet sajátos módon éppen Schlecht Csaba védőügyvédje fogalmazott meg – egyenesen jogi nonszensz. Másrészt azonban világos, hogy a mai magyar közvélekedés kevésbé fogadja el az üzleti és a politikai élet közötti átjárást, mint például az amerikai. A közvélemény fenntartással fordul a pénzügyi közvetítők, a tanácsadók felé, és különösen gyanakvással fogadja a lobbistákat. Azt pedig végképp rosszul viseli, ha valaki munkája ellenértékeként nemzetközi tarifákat képes érvényesíteni, azaz meglehetősen sok pénzt keres. Medgyessy és az MSZP elnökségének tagjai ezzel nyilván számoltak, amikor elhatározták a jelölést.