Internettörvény – Kritikus tömeg

Noha a kormány lemaradásba került törvényalkotási tervéhez képest (Figyelő, 2001/45. szám), van egy terület, ahol az idén életbe lépett két jogszabály mellett egy harmadikat is elfogadtat a parlamenttel. A T/5141 számú javaslat “az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről” elnevezést viseli, de az egyszerűség kedvéért általánosan internettörvénynek hívják. Benyújtása – és decemberben várható elfogadása – kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a jelenlegi koalíció és mindenekelőtt a Miniszterelnöki Hivatalt (MeH) irányító miniszter kiemelt kérdésnek tekinti az e-világ magyarországi elterjedését.

EURÓPAI JOGHARMONIZÁCIÓ. A törvényjavaslat másfelől beleillik az európai joganyag átvételének a folyamatába is, hiszen az Európai Parlament és a Tanács 2000 nyarán határozta meg azokat az irányelveket az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, illetve az elektronikus kereskedelem jogi kérdéseiben, amelyeket a tagállamoknak 2002. január 17-ig saját törvényeikbe kell majd iktatniuk. Jóllehet semmi nem írja elő, hogy Magyarország a csatlakozás előtt – sőt a már tagországok többségénél hamarabb – megalkossa ezt a jogszabályt, mégis logikusnak tűnik a sietség, hiszen a szabályozott viszonyok gazdasági érdekeket szolgálnak. Nem véletlenül hangsúlyozták a tervezet beterjesztői – Dávid Ibolya igazságügyi és Stumpf István kancelláriaminiszter -, hogy robbanásszerűen növekszik az internethasználat, az idén várhatóan 34 százalékkal nő az előfizetők száma.

A gazdaságpolitikájában kiemelten kezelt kis- és középvállalkozói (kkv) szektor számára is előnyöket remél a törvény elfogadásától a kormány. A GKI Gazdaságkutató Rt. által készített felmérés szerint jövőre a kkv-k, valamint a magyar nagyvállalatok 40 százaléka lát lehetőséget arra, hogy bekapcsolódjon az e-kereskedelembe. Ez pedig eléri azt a kritikus tömeget, amely törvényi szabályozási kereteket tesz szükségessé.

VONATKOZÓ TÖRVÉNYEK. “A törvényjavaslat benyújtott formájában hét lényeges területet szabályoz” – ismerteti Horváth Dóra, a Dezső, Réti & Antall Landwell ügyvédi iroda munkatársa, aki részt vett az előkészítésben (lásd külön). A munka során az uniós irányelv mellett figyelemmel voltak még arra is, hogy milyen vonatkozó törvényeket érint a jogszabály, illetve miként kezelik a problémát a világ más részein. Így például problémaként merült fel, hogy a hitelintézeti törvény előír egy ügyfélfogadási helyiséget, ami az e-bankolásnál értelmezhetetlen. A nemzetközi tapasztalatok átvételére példa – és ez a magyar tervezet sajátossága -, hogy az amerikai DMCA (Digital Millennium Copyright Act – digitális ezredfordulós szerzői jogi törvény) által bevezetett értesítési rendszert veszi át.

Az internettörvény javaslata azonban enyhén szólva sem aratott osztatlan sikert. A 2001 februárjában megalakult Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete (MTE) már önszabályozás formájában választ adott a törvény által felvetett kérdések többségére – állítják a kritikusok. Az internetes tartalomszolgáltatás etikus szabályozása, valamint egységes normarendszer kialakítása a tartalomszolgáltatásban – ez jelenti az MTE fő feladatkörét, de 2001 nyarától a Magyar Reklámetikai Kódex az internetes reklámozás kérdéseivel kapcsolatos rendelkezéseket is tartalmaz. A kódex többek között kimondja, hogy az online reklámozónak a szerződéskötési lehetőségre fel kell hívnia a fogyasztó figyelmét, kerülni kell a fogyasztót megtévesztő, illetve navigációs lehetőségeit korlátozó technológiákat, továbbá ügyelni kell arra, hogy a gyermekkorú felhasználókhoz ne kerülhessenek korhatárhoz köthető reklámtartalmak, illetve a gyermekek csak szülői beleegyezéssel vásárolhassanak a weben. Reklámcélú elektronikus levél vagy sms pedig csak a fogyasztó előzetes hozzájárulásával küldhető.

Félő – állítják az önszabályozás támogatói -, hogy a törvény nemhogy segítené, de hátráltatja az internet használatát. Például a 13. paragrafuson keresztül, amely lehetőséget ad arra, hogy bárki, aki úgy érzi, hogy a szolgáltató megsérti, rágalmazza valamivel, kényszerítheti a portált, hogy töröltesse az inkriminált tartalmat. Az MTE-tagok – és a szolgáltatók általában maguk is – egyetértenek abban, hogy törvénysértő tartalom ne szerepeljen a site-okon.

Nemcsak az internetes szakma kritizálja ezt a passzust, az ellenzéki MSZP módosítási javaslatainak egyike is éppen a 13. paragrafust érinti. A tervezett törvényszöveg úgy fogalmaz, hogy “akinek jogát, vagy jogos érdekét a szolgáltató által hozzáférhetővé tett információ sérti (…) teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba foglalt” értesítéssel eltávolíttathatja a sértő tartalmat. Az, aki eredetileg a weben elhelyezte a kifogásolt szöveget vagy képet, azt hasonló módon tetetheti vissza. A szocialisták szerint itt “meglehetősen sajátos, a jogtudományban a magánjog elközjogosodásának” nevezett folyamat figyelhető meg, hiszen a szolgáltatót a bíró helyébe állítja a javaslat. Ráadásul nem old meg semmit, csak azt éri el, hogy a bírói szerepbe kényszerített szolgáltató a tartalmat közlő és az azt kifogásoló “pingponglabdájává” válik. Módosító javaslatuk szerint a kérelmező lakóhelye szerinti jegyzőnek a hatáskörébe kellene utalni az eltávolítást, s a döntés ellen természetesen bíróságon lehetne fellebbezni.

Az ellenzéki kritika alapvetően hibásnak tartja, hogy a törvényjavaslat nem tesz különbséget a tartalomért felelős szolgáltató és a technikai feltételeket biztosító vállalkozás között. A jelenlegi jogszabály olyan, mintha egy nyomdát, vagy a papírgyárat felelőssé lehetne tenni azért, ami megjelenik egy újságban – mondja a szocialisták egyik tanácsadója. Éppen ezért azt javasolja az MSZP, hogy a törvényben jelenjen meg a technikai és a tartalomszolgáltató fogalma.

ÖNSZABÁLYOZÁS ELŐNYBEN. A törvény piaci hatásairól nem mer jóslásokba bocsátkozni Braun Róbert, az Index igazgatósági tagja, az MTE alapító tagja. Úgy látja, hogy sok probléma van a törvénytervezettel. A portál cikksorozatot közölt az észrevételekről. A készülő internettörvény nem tisztázza az adatvédelem kérdését, nem harmonizál az Európai Parlament és a Tanács irányelveivel többek között az e-kereskedelem szabályozásában. Az is fájdalmasan érinti az Indexet, hogy míg az európai és a magyarországi piac is az önszabályozást tartaná kívánatosnak, a törvény miniszteri hatáskörbe iktatná az internet szabályozását. Semmiképpen nem szeretnék, ha jelen formájában fogadnák el a tervezet, hiszen ezek a hiányosságok zavart és bizonytalanságot szülnek csak, míg a cél éppen a stabilitás megteremtése lenne.