A szja, a szófiai Vaszil Levszki bulvár és Rakovszki utca sarkán lévő modern éjjel-nappali kisközért tulajdonosa, meglehetősen gondterhelt mostanában. Az hagyján, hogy a tavalyinál 10 százalékkal többet fizet a villanyért és a távfűtésért, de attól tart, a vevői is el fognak maradni. A június óta kormányzó párt, a II. Szimeon Nemzeti Mozgalom ugyanis a jövedéki adó drasztikus emelését jelentette be. A dohányáruk fogyasztói árának 30 százalékos növekedése – abban az országban, ahol az Egészügyi Világszervezet (WHO) 1997-es adatai szerint 130 doboz az egy főre jutó cigarettafogyasztás -, kiegészítve a kávé és az alkoholok szintén 30 százalék körüli áremelkedésével, komolyan befolyásolhatja az átlag bolgár jólétérzetét.
Ebben a helyzetben nem meglepő, hogy az MBMD nevű közvélemény-kutató cég kimutatásai szerint a bolgárok 68 százaléka azt gondolja, az elnök legfontosabb feladata a szociális biztonság garantálása, míg a második legnépszerűbb válasz, “az ország külföldi reprezentációja” csupán 22 százalékot kapott. Valójában a bolgár államelnök szerepe a magyaréhoz hasonlóan jobbára formális, viszont a szavazók közvetlenül, külön elnökválasztáson választják meg, ötéves időtartamra. A január végén hivatalba lépő 44 éves új elnök, Georgi Parvanov 1996 óta a Bolgár Szocialista Párt (BSZP) vezetője. A BSZP utoljára 1996-ban került kormányra, de az 1997 elején utcai demonstrációkba, útblokádokba torkolló válság miatt lemondani kényszerült, s az azóta tartott mindkét általános választáson gyengén szerepelt.
TELJESÍTETLEN ÍGÉRETEK. Az idén nyáron kormányra került, jobbközép orientáltságú II. Szimeon exkirály és politikai formációja azonban nem azt a populista programot kezdte megvalósítani, amellyel óriási fölénnyel megnyerte a választásokat, így népszerűsége rohamosan csökken: a megválasztása óta eltelt fél évben 20 százalékpontot esett. Ennek fényében nem igazán meglepő, hogy az általa támogatott, de függetlenként indult Petar Sztojanov ellen nyerni tudott a korábban kevésbé esélyesnek tartott Parvanov.
Az új elnök Dávid legyőzte Góliátot: a korábban esélytelennek tartott Georgi Parvanovnak már a két héttel ezelőtti első fordulóban is sikerült 1,5 százalékpontot rávernie az eddigi államfőre, Petar Sztojanovra. A vasárnapi második fordulóban – 55 százalékos részvételi arány mellett – a különbség 6 százalékpontra nőtt. De ki is Paravanov? Az új elnök 1957-ben született a Szófia közeli bányászvárosban, Pernikben, 1981-ben lépett be a Zsivkov-féle Bolgár Kommunista Pártba, később a párt Történeti Intézetének munkatársa lett. 1996-ban nagy többséggel választották meg a Bolgár Szocialista Párt elnökének. A szervezetet nyugat-európai szociáldemokrata párttá szándékozik átformálni, támogatja Bulgária NATO- és EU-csatlakozását, de fontosnak tartja az együttműködést a FÁK-tagállamokkal, elsősorban Oroszországgal és Ukrajnával.
Bulgária makrogazdasági mutatói nem éppen lelkesítők: az idén októberben mért 17 százalékos munkanélküliség, a valutatanács intézményének fenntartása ellenére is több mint 8 százalékos infláció érzékelhető teher az átlag bolgár számára is, aki ezzel szemben a kormány által 2002-re előre jelzett 4,5 százalékos gazdasági növekedés áldásaiból alig részesül.
Az életszínvonal Szimeon kormányfő által beígért gyors javulása nem tűnik reálisnak. A minimálbér és néhány szociális juttatás összege ugyan emelkedett, de az áram, a telefon, a távfűtés hatóságilag szabályozott árai 10 százalékkal magasabbak lettek, ráadásul a kormány bővítette a jövedéki adót tartalmazó áruk listáját, miközben magát az adó mértékét is emelte. Az élvezeti cikkek mellett az autók hajtására szolgáló gáz ára is várhatóan 30 százalékkal emelkedik, márpedig Bulgáriában korábban tömegesen alakították át a szállítójárműveket gázüzeművé.
Szimeon másik komoly választási ígérete, a korrupció visszaszorítása sem hozott látványos eredményeket. Nem indultak vizsgálatok az előző kormányok állítólagos visszaélései ügyében, ugyanakkor a mostani garnitúrára is jellemző a családtagok és üzletfelek vezető pozíciókba juttatása. A legtipikusabb talán a belügyminisztérium politikai államtitkárának kinevezése: Bojko Boriszov korábban a cár testőre volt, viszont államigazgatási vagy politikai múlttal nem büszkélkedhet.
IMF-DIKTÁTUM? A kormány nagy találmánya a gazdaság élénkítésére az úgynevezett “nullaszázalékos” nyereségadó lett volna (arra az esetre, ha a tulajdonosok a nyereséget visszaforgatják a cégbe). Bármennyire is tetszett volna ez a kis- és közepes méretű bolgár vállalkozásoknak, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) hallani sem akart róla. A bolgár küldöttség pedig az IMF kívánsága szerint cselekedett: ha nem megy, hát nem megy. A függetlenségéről és szakértelméről nevezetes Kapital című gazdasági hetilap jegyzetírója nem győzött hüledezni, milyen könnyen feladta egyik legfontosabb választási ígéretét a kormány, melyet – a lap szerint – akár az IMF akarata ellenére is érvényesíteni kellett volna.
A külpolitika az előző kormány sikerágazata volt, és Szimeon széles körű európai kapcsolatai azt vetítették előre, hogy a “sikersztori” folytatódhat. Nem így történt: először a túlköltekező büdzsé miatt az IMF koppintott a kormány orrára, majd az Európai Unió (EU) oktatta ki a Szófiát.
A gyors EU-csatlakozás reménye szertefoszlani látszik. Bulgária ugyan jól halad a csatlakozási tárgyalásokkal, de a kormány legutóbbi javaslata, hogy a már megnyitott 23 fejezet mellett a hátralevő hatot is azonnal nyissák meg, nem találkozott a brüsszeli illetékesek elképzeléseivel. Az Európai Bizottság országjelentése nyomán kiderült, hogy a csatlakozásra váró 12 ország közül Bulgária és Románia áll a legrosszabbul, igaz, Magyarország keleti szomszédja kettejük közül még egy árnyalattal rosszabb minősítést kapott (Figyelő, 2001/46. szám). Günter Verheugen, az EU bővítési biztosa szerint kizárt, hogy Bulgária a bővítés első körében, azaz 2004-ben vagy 2005-ben a szervezet tagja legyen.
UNIÓS KRITIKA. A néhány napja közzétett országjelentés elismerte ugyan, hogy Bulgária stabilizálta gazdaságát és összességében “közel jutott” ahhoz, hogy működő piacgazdaság legyen, de a magas infláció, a lanyha külföldi befektetési aktivitás és a privát gazdaság működését nehezítő adminisztratív akadályok még mindig gondot okoznak. A korábbi országjelentések kritikái refrénszerűen ismétlődtek: a kisebbségek helyzetének javítása, a korrupcióellenes intézkedések végrehajtása és a jogi rendszer reformja is napirenden maradt.
A vasárnapi elnökválasztás nyomán az a sajátos helyzet alakult ki, hogy ezeket a feladatokat egy exkirály miniszterelnöknek és egy exkommunista államelnöknek kell megoldania.
