Tudom, hogy szereti a jó kocsikat. Nézte a Forma-1 magyarországi futamát?
– Az autókat tényleg szeretem, de a Forma-1 nem érdekel. Túl technikai. Az átlag földi halandónak lehetősége sincs, hogy kipróbálja. Inkább maradok a fehér sportoknál: vitorlázom, síelek és húsz éve teniszezem. A Forma-1-ben legfeljebb a néhány márka globális nyomulásán szórakozom. Azon, hogyan tud a pénz minden szigorú szabályozáson felül kerekedni, például a dohányreklámokkal.
– Az is csak pénzkérdés, hogy lengyel lett a “győri” Pilóta?
– Politikaivá pumpált, ám valójában fél éve lefutott ügyről van szó. A Lisszaboni Egyezmény kimondja, hogy a “földrajzi árujelzőt csak az adott földrajzi helyen gyártott termék elnevezésére lehet használni”, de ennek megsértése itthon bocsánatos bűnnek számít, más magyar gyártó is elkövet hasonlót. Az egységesülő európai piacon egyre kisebb szerepe van önmagában az elnevezésnek. A helységnév ebben az esetben is pusztán egy egyszerű eszköz közelebb kerülni a magyar fogyasztóhoz, ezért szerintem a felek meg fognak egyezni.
– Az egységes piacra, az uniós harmonizációra hivatkozott a miniszterelnök is, amikor bejelentette, hogy megszűnik a forint csúszó leértékelése, a Bokros-csomag utolsónak megmaradt eleme. Örül neki?
– A békát le lehet mindig nyeletni, ám kifejezetten ártott a váratlan bejelentés és az indokolatlanul gyors, októberi dátum. Persze az intézkedés káros hatása ellen elvileg lehetne védekezni, az árfolyamkockázatra lehet biztosítást kötni, de olyan magasak a díjak, hogy kétséges, megtérül-e a ráfordítás.
– Miként ítéli meg, a Bokros-csomag tényleg indokolatlanul népnyúzó volt, vagy szükség volt rá?
– A Fidesznek nem csak azzal kellene foglalkoznia, hogy mi történt a múltban, hanem a jövőt kellene építeni. A politikai propagandával ellentétben – a tények szerint – a gazdaság válságos helyzetében nagyon is szükséges volt visszafogni a belső fogyasztást, s ösztönözni az exportot. De mostanában tudatos kampányeszköz lett a lakosság kedvében járni, bár a fogyasztás tavalyi alakulását látva a propaganda és a valóság ellentmondásban van. A GDP ugyan 2000-ben attraktívan növekedett, de ez csak “fél paradicsomi” állapotot eredményezett. A megkérdezettek tavaly jövedelmüknek változatlanul egyharmadát költötték itthon élelmiszerre, napi cikkekre, míg Ausztriában, Dániában legfeljebb a negyedét fordítják ugyanerre, a vásárlóerő tehát nem nőtt.
– Az idén a dinamikus export ellenére rosszul szerepel a magyar ipar. Ebben is a fogyasztás a ludas?
– Hát igen, ha belehúz a győri Audi, illetve az IBM és a Philips, akkor megszalad a magyar export. De az itthoni fogyasztás csak az életszínvonallal nőhet. Ez utóbbi emelkedésének motorja, ha a fogyasztásban nő a szabadidő eltöltésére, az utazásra fordított pénz. Ám a megkérdezettek 65-70 százaléka az idén egyáltalán nem is tervezett 5 napnál hosszabb utazást.
– A kávé mellé újság is dukál. A Bertelsmann-nak a Népszabadságtól vagy az RTL Klubtól kell megválnia a médiatörvény alapján. A Magyar Fejlesztési Bank állítólag 9 milliárd forintot lenne hajlandó áldozni a lapra. Melyik ujjába fog harapni a tulajdonos?
– Kívülről nézve a Bertelsmann már eldöntötte a stratégiáját, s a nyomtatott sajtó helyett az e-világot választotta. Eszerint a Népszabadságot kellene eladnia, persze ha erre valóban rákényszerül. Az biztos, ha esetleg az MFB-n keresztül a kormány gyakorolna befolyást a Népszabadságra, onnantól az már egy teljesen más újság lenne. Nem csak az újságírókat, hanem a benne lévő hirdetéseket tekintve is. Egy ilyen politikai akció alaposan megkavarná a piacot. Főleg azután, hogy az új Magyar Nemzetre fordított pénzből is már több kórházat fel lehetett volna építeni.
