Golyóstollal sokkal trehányabban írunk, mint eleink lúdtollal – állítja egy tanult kollégám.#<# Persze nem a golyóstoll hibás ebben, hiszen ez az írószerszám óriási haladás a lúdtollhoz képest. Mi több: még magyar találmány is. Büszkék lehetünk rá! Arra is érdemes, hogy felfedezésének kalandos történetét Moldova György írja meg. A népszerű, termékeny, számos műfajban járatos írót felesleges bemutatni, hiszen "összes műveinek" példányszáma több millióra tehető. Könyveit pedig, bár nem kötelező olvasmányok, nem csupán megveszik hálás hívei, hanem el is olvassák. Nos, a végtelen vonal címet viselő jelen munkája nem sorolható csúcsteljesítményei közé. A Legenda a golyóstollról alcímű kötet szerkezete áttekinthetetlen, stílusa szokatlanul egyenetlen és a legfőbb bibi: nem eléggé érdekes. A golyóstoll feltalálásának és feltalálójának viszontagságos történetéből Moldova jóval többet is kihozhatott volna. Talán akkor ha egyértelműen eldönti, milyen műfajt is választ. Itt valamiféle "vegyes felvágott" született. Az olvasó ezért is zavarban van, hiszen nem tudja eldönteni, mi a történetben a költészet, illetve mi a valóság.
Ám bakafántoskodásra nincs okunk, mert mégiscsak megismerhetünk jó néhány jelentős eseményt, érdekes történetet, szórakoztató anekdotát és mindenekelőtt néhány rendkívüli személyiséget, köztük elsőként könyvünk főszereplőjét, a feltaláló Bíró Lászlót és kalandos életútját. A múlt századdal csaknem egyidős (1899-ben született) Bíró, a nem túl tehetséges és ambiciózus hírlapíró abban különbözött korának számos kollégájától, hogy mellékesen sok mindennel foglalkozott, zseniális ötletei voltak, amelyekből pénz és kitartás híján nem lett semmi. A nagy kivétel a golyóstoll volt, amelynek ideája közel sem volt újdonság, többen kértek már rá szabadalmi védelmet is, de a “nagy mű” addig nem született meg. Bíró László azonban hatalmas fantáziát látott benne. 1938-ban bejelentett szabadalmának leírása így szólt: olyan töltőtoll, amelynek jellemzője “az íróeszközbe forgathatóan ágyazott golyócska és a golyócska mögött elhelyezett, pépszerű festék felvitelére alkalmas tér”. A kísérletek folydogáltak, nehezen a hozzá szükséges pénzt is össze lehetett szedni, nem utolsósorban könyvünk másik főszereplőjétől, a közreműködő Goy Andortól, akinek a feltaláló szerződésben kikötött jogokat, illetve majdani haszonrészesedést biztosított.
A történelem azonban minden szép tervet keresztülhúzott. Bíró a fasizmus elől menekülve, szerencsés véletleneknek köszönhetően 1940-ben Argentínában kötött ki, ott is talált segítőtársakat, és nem kevés szerencsével és ügyességgel a szükséges pénz is összejött. Végül is hat év kísérletei, kudarcai után 1942-ben készült el az “új rendszerű, tökéletes működésű Biropen nevű automata golyóstoll”, és megkezdte diadalútját szerte a világon.
Ha ezek után azt hinnénk, hogy hőseink története happy enddel végződött, mélységesen tévednénk. A kissé talán bohém vagy inkább naiv és hiszékeny feltaláló egy szép napon arra ébredt, hogy néhány évi gazdagság után, ügyes üzlettársai jóvoltából cégének minden tulajdonjogát, részvénypakettjét elvesztette. Szerencséjére felesége, akit sikerült családjával új hazájába költöztetni, elegendő tartalékot gyűjtött, számítva a későbbi nehéz időkre. Bíró László 86 éves korában halt meg Buenos Airesben, a hivatalos méltatás szerint ő volt a dél-amerikai ország legjelentősebb feltalálója, születése napját az argentin feltalálók ünnepévé nyilvánították. Másik hősünk, az itthon élő Goy Andor kis üzemét államosították, később az Írószerkészítő Ktsz. tagja lett. Egy alkalommal “a golyósiróngyártás terén szerzett érdemei elismeréséül” 20 ezer forint jutalmat kapott. Hosszan tartó pereskedése korábbi jogainak érvényesítésére vereséggel végződött. 96 évesen hunyt el.
Tanulság nincs.
