A vállalatok közel felénél ismerik a GPRS itechnológiát, de ezek közül is csak 24 százalék azoknak a cégeknek az aránya, ahol úgy gondolják, igényük is van az új, 2,5. generációsnak is nevezett adatátvitel alkalmazására#<#. A Bell Research kutatóintézet valamint a Think Consulting tanácsadó cég közel ezer, 10 főnél nagyobb cég körében végzett felmérést arról, miként viszonyulnak a jelenleg elérhető mobilos technológiákhoz. A GPRS-t illetőleg csak a közép- és nagyvállalatokat kérdezték meg, s nem meglepő, hogy az utóbbiak illetékes szakemberei közül 20 százalékponttal többen, 61 százaléknyian ismerik a mobil-adatátvitelnek ezt a módját.
A GPRS iránt érdeklődő közönség is kivár viszont a használatot tekintve. Egyrészt nincsenek túl sokan azok, akik már elhatározták a beruházást (erre vonatkozóan 21 százalék adott biztosan igenlő választ), másrészt nagy azoknak a súlya (44 százalék), akiknél valószínű, hogy az idén nem vezetik be a GPRS-t. Ez persze nem meglepő, hiszen szolgáltatás is alig van, amit ismerhetnének; egyedül a Westel nyújt GPRS-t, de még nem országos lefedettséggel. A potenciális felhasználóknak így kevés ismeretük van az új díjszabásról, s másoktól sem hallhattak tapasztalatokat erre vonatkozóan. Ezeknek az adatoknak az értelmezését azonban némileg árnyalják azok a válaszok, amelyeket a mobil-adatátvitelre történő használását firtató kérdésekre adtak. A vállalatoknak alig 12 százalékánál használja legalább egy munkatárs a mobiltelefonját internetezésre, illetve adatátvitelre notebook vagy palmtop (PDA) segítségével. A fennmaradó 88 százaléknak – tehát ott, ahol nem élnek a mobil-internet lehetőségével – több mint fele azt válaszolta, hogy nincs igénye a mobil-adatátvitelre. Ez a magas arány arra utal, hogy a technológiai lehetőségek egyelőre az igények előtt járnak. Mutatkozik azonban némi különbség a nagyvállalatok és a középvállalatok viszonyulásában: az előbbiek nagyobb szükségét látnák a szolgáltatásnak, ugyanakkor a költségek és az adatátviteli sebesség, vagyis a felhasználhatóság ismeretében nem harapnak rá az új lehetőségekre. Előreláthatólag a pénzügyi szektor érdeklődése lesz a legnagyobb: itt csupán 13 százalék jelölte meg azt a választ, hogy nincs igénye a mobil-internetezésre. Leginkább a mezőgazdaságban és a szolgáltatási szektorban “makacskodnak” a technológiai fejlődés alkalmazásában: mindkét szektorban kétharmadot meghaladó az igényt nem támasztók aránya.
A mobil-adatátvitel felhasználásában igen erős koncentráció tapasztalható, hiszen a szolgáltatást (a cég méretétől függetlenül) főleg a csúcsvezetők használják. Míg a felsővezetők 64 százaléka veszi igénybe a mobiltelefont internetes lehetőségek kihasználására, addig az informatikusoknak, akiknek pedig valószínűleg nem kevesebb szükségük lenne rá, csupán 15 százaléka. Őket követik sorrendben a marketingesek, a külföldre utazó munkatársak, az utazó ügynökök, a tanácsadók, a távmunkás konstrukcióban dolgozók, illetve az ideiglenesen más telephelyen dolgozók. A felmérés jól mutatja, hogy a mobil adatkommunikációhoz való hozzáférésben egyelőre fontosabb szerepet játszik a cégen belüli pozíció, mint a tényleges szükségletek. Ez azt bizonyítja, hogy a szolgáltatás egyelőre nem profitot termelő munkaeszközként, hanem adminisztratív, illetve humánerőforrás-ösztönző többletkiadásként jelenik meg a vállalatoknál. Erre utal az is, hogy a válaszadók bevallják: magáncélra (szórakozásra, illetve online banki tranzakciók lebonyolítására) is használják a hordozható készüléküket.
