Megvalósításának küszöbére érkezett a Mol és a Jukosz terve, hogy összekössék a Barátság II. és az Adria kőolajvezetéket. Mi szükség van erre a beruházásra?
– Amennyiben az egyesített vezeték egészen az Adriai-tengerig végigfut, a Mol pedig ott ül ennek az évi 5-15 millió tonnás olajfolyamnak a közepén, akkor csak a tranzitdíjból akár 50 millió dolláros árbevétele keletkezhet évente. S ebben az esetben az ország olajellátásának a biztonsága is megoldottá válik. Oroszországnak ugyanis elsőrendű érdeke, hogy az olaj a Boszporusz megkerülésével kijuthasson a Földközi-tengerre. Hiszen ha például egy tankhajó balesetet szenved a Boszporusznál, s elzárja a szorost, a Fekete-tenger helyi fizetőképes kereslet híján “belefullad” a kőolajba. Arról nem beszélve, hogy a Jukosz – és a többi orosz olajtársaság – a vezeték túlsó végén, Omisaljban egy olyan kikötőbe jut el, amely 400 ezer tonnás hajókat tud fogadni, s ahonnan akár Amerikát is elérhetik.
– Az Európai Unió nem veszi jó néven, ha valamely tagországa alapvetően egy forrásból szerzi be az energiahordozókat. A magyar üzemanyagpiac viszont – ezt erősíti a Jukosz-Mol szövetség is – töretlenül Oroszországhoz kötődik. Feloldható ez a dilemma?
– Nem hiszem, hogy az unió olyasmire kötelezné Magyarországot, ami ellentmond az ország elemi gazdasági érdekeinek. Márpedig Oroszországból ma lényegesen olcsóbban lehet beszerezni a kőolajat, mint az Adria-vezetéken felhozni. Ki fizeti ki a számlát a Molnak, ha egy sokkal drágább, a Földközi-tengerről fölhozott olajat kezd el vásárolni? Ami mellesleg valószínűleg szintén orosz lesz. A más forrásból beszerzett, eltérő minőségű olaj feldolgozásához ugyanis teljesen más technológiára kellene átállítani a hazai finomítókat, ami szintén költséges.
– Ugyancsak az orosz energiaágazatot érintő hír, hogy menesztették a Gazprom vezetőjét, Rem Vjahirevet, akinek a helyére Putyin elnök egyik bizalmasa került. Miként értékeli ezt a fejleményt a Gazprom, illetve annak magyar érdekeltségei szempontjából?
– Először is Vjahirevet nem menesztették. Lejárt a szerződése és már nyugdíjas korú, 67 éves. Persze erőteljes változások várhatóak a Gazpromnál. Vjahirev távozása bizonyosan komoly következményekkel jár majd, de alapvetően a Gazpromra és az orosz energetikai rendszerre lesz hatással.
– És mi várható a Gazprom befektetői magatartásában? Mennyiben változhat a cég magyarországi stratégiája?
– Nyilvánvalóan az is változhat. Úgy gondolom, mindkét oldalon nagyon sokat tanultak a BorsodChem-TVK-tranzakcióból.
– Júniustól Oroszország és Magyarország között életbe lépett a vízumkényszer. A budapesti orosz konzulátus előtt máris sorok kígyóznak. Miként hat ez a változás az üzleti kapcsolatokra?
– Nagyon remélem, hogy egy átmeneti időszak után minden visszatér a rendes kerékvágásba. Elvégre számos olyan ország ápol remek üzleti kapcsolatokat Oroszországgal, amely eddig is “vízumalapon” élt vele együtt. Bizonyos vagyok benne, hogy erre a budapesti konzulátus is hamarosan megfelelően fölkészül, a moszkvai magyar követségen pedig már most sincs fennakadás.
– Csak részben “olajipari” hír, hogy korrupciós vádakkal több év börtönre ítélték Dumas volt francia külügyminisztert, egykori szeretőjét, s az utóbbit néhány éve busás összegért alkalmazó Elf olajkonszern két ex-vezérét. Milyen tanulságai vannak ennek az ítéletnek?
– Nem hiszem, hogy a magyar közéletben ez földrengésszerű változásokat indítana el. Ez hosszú folyamat. Azt hiszem, mindez valahol kódolva van az emberben. De keretek közé kell szorítani, amire a nyugati világnak már megvan a maga kiforrott és általában jól működő rendszere. A régióban viszont, úgy gondolom, még jó ideig zavartalanul működnek majd a politikai-gazdasági összefonódások.
