Hézagos jogrendszerünk

egyik rését tömte be, váratlanul, a metróperben meghozott ítéletében a Legfelsőbb Bíróság.#<# Azt, hogy költségvetési keret hiányában az egykori pénzügyminiszternek nem állt volna módjában szerződést kötnie, eddig egyetlen jogszabály sem mondta ki. Meg kell jegyeznünk: nem arról van szó, hogy az országgyűlés az 1998-as büdzsé elkészítésekor egyáltalán ne foglalkozott volna a 4-es metróépítés tervével. Az akkori kormány határozatokat hozott róla, s az 1998-as költségvetésben a munkálatok előkészítésére 200 millió forintot biztosítottak, s az előterjesztők a büdzsé részletes indoklásában azt is bemutatták, hogy a következő két évben már jelentős összegeket, 5,5, majd 9,5 milliárdot kívánnak fordítani a beruházásra. Az 1997 szeptemberében datált előterjesztésében a pénzügyminiszter említést tett arról is, hogy hitelt kívánnak szerezni a projekthez. Magyarán: az akkori parlamentben a honatyák tudván tudták, hogy a jövőben horribilis összegeket terveznek elkölteni, bár kétségtelen, hogy százmilliárdos tételre, amiről az 1998 áprilisában megkötött szerződés szól, explicit módon nem adták áldásukat. Az ítélet viszont, ha a híradásokból jól értjük, azt mondta ki: a kormány csak a már megszavazott költségvetési keretek terhére köthet szerződést. A politikai akarat – jogállamban, s lévén, hogy a parlament a népakarat legfőbb letéteményese – jogilag sem mellékes körülmény, de a mostani verdikt szerint kevés. A bíróság ugyanis kimondta az – egyébként rokonszenves – formulát: polgári jogviszonyaiban az állam, a magánszféra szereplőivel ellentétben, nem engedhet meg magának mindent, ami nincs megtiltva: csak azt, amit jogszabály számára kifejezetten lehetővé tesz. Joghézag-betömési igyekezetével a Legfelsőbb Bíróság mintha az alkotmánybíráskodás területére merészkedne, amit persze nem tiltanak meg számára a törvények. Már csak azért sem, mert ítéletét a parlamentarizmus, az ellenőrzött közpénzköltés tisztelete hatja át. Ha komolyan vesszük, a kormánynak ezután kínosan ügyelnie kell arra, hogy egyetlen fillért se költsön el a parlament jóváhagyása nélkül. Ha például többletbevételek adódnak az előrejelzettnél nagyobb infláció – s a nyomában felduzzadó adóbevételek – miatt, akkor tiszteletben kell tartania, hogy a parlament a közpénzköltés legfőbb szerve: előzetes hozzájárulását kell kérnie a többletkiadásokhoz. Mert nem dönthet önhatalmúlag tíz- és százmilliárdokról.