viszonylag ritkán írnak publicisztikát. Most mi mégis ezt tesszük.#<# Az apropót az e heti lapszámunk 61. oldalán megjelenő közlemény adja. Ebben jeles közgazdászok és közéleti személyiségek egy csoportja gratulál a sikeres pénzügyminiszter Járai Zsigmondnak jegybankelnöki kinevezése alkalmából.
Ennek a fizetett hirdetésnek az az előzménye, hogy jeles közgazdászok és közéleti személyiségek egy másik csoportja március 1-jén több befolyásos lapban fizetett hirdetés formájában köszönte meg a posztjáról leköszönő sikeres jegybankelnöknek, Surányi Györgynek a tevékenységét.
Örülünk annak, hogy vannak, akik gratulálnak Járai kinevezéséhez. Mi gratuláció helyett tettük a dolgunkat: interjút közöltünk a jegybankelnöki szék akkor még várományosával arról, hogy milyen változásokat tervez új pozíciójában. Soha nem gondoltuk – és ennek hangot is adtunk -, hogy pusztán pénzügyminiszteri múltja miatt Járai a kormány kiszolgálójává válna a Magyar Nemzeti Bank élén.
Örültünk volna annak is, ha a Surányi Györgynek köszönetet mondó hirdetés nálunk is megjelent volna – amennyiben a hirdetés feladói megkeresték volna a szerkesztőséget, még némi árengedményt is kijártunk volna számukra a kiadónál. Elsősorban azért szolgált volna örömünkre hirdetésük közlése, mert igen nagyra becsüljük Surányi munkásságát, amelyet véleményünk szerint elsősorban nem a CW Bank lassú és ellentmondásos felszámolása kapcsán kell megítélni. A kormány részéről elegánsabbnak tartottuk volna, amennyiben meg se kísérli nyilvánosan aláásni Surányi tekintélyét. Nagyon is elképzelhetőnek tartottuk volna, hogy Surányit nem pusztán egy protokoll ebéd keretében búcsúztatja el a köztársaság elnöke, hanem talál számára a ládafiában egy állami kitüntetést is.
Leginkább azonban azért örültünk volna mindkét hirdetés közlésének, mert a kettő együtt kerek, igaz és vállalható. Szeretnénk, ha az egyik hirdetés közlése nem sorolna be bennünket olyan csapatba, amelybe nem tartozunk. Szeretnénk, ha Magyarországon a józan ész kerekedne felül, így tehát sem hitnyilatkozatot, sem pedig önfeladást nem jelentene, ha valaki – mint mi is – egyszerre mond köszönetet a rendszerváltoztatás egyik legnagyobb szakmai teljesítményét felmutató Surányi Györgynek és gratulál utódjának, aki a magyar gazdaságtörténet egyik legizgalmasabb periódusában – a hazai fizetőeszköz önszántunkból történő megszüntetésének időszakában – foglalja el a jegybankelnök elegáns, ugyanakkor csöppet sem kényelmes székét.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
