Valamennyi patikus részesedjen a Hungaropharmából a cég privatizációja során – hangoztatta a Fidesz társadalombiztosítási programját jegyző Selmeczi Gabriella az 1998-as választási kampányban. Az elmúlt három évben a gyógyszer-kereskedelem piaca jelentősen átalakult, miközben a kormány áremeléseket korlátozó politikája miatt az ágazat jövedelemtermelő képessége nullára csökkent. A Hungaropharma azonban még mindig az időközben már megszüntetni tervezett ÁPV Rt. kezében van, annak ellenére, hogy privatizációjáról 1993 óta szó van. A cég magánosításának ötlete a választásokat követően, 1999 őszén is felmerült, de akkor sem lett az ügyből semmi.
KORMÁNYKONCEPCIÓ.Ez év február végén azonban kormányhatározat született a magyar gyógyszer-kereskedelem egyharmadát kézben tartó társaság többlépcsős eladásáról. Legkésőbb április végéig nyilvános, kétfordulós pályázatot írnak ki, melynek keretében értékesítik a Hungaropharma 25 százaléknyi plusz egy részvényét, valamint további 25 százalék megvásárlására szóló opciós jogot. Ezt követően újabb 25 százalék mínusz két részvényt a jelenlegi menedzsmentnek, a cég dolgozóinak, illetve gyógyszerészeknek ajánlanának fel a tranzakciós árfolyamon. A kormányhatározat nem egészen egyértelmű megfogalmazása szerint legkésőbb 2002. május végéig lezáruló második ütemben a jövőbeni tulajdonos értékesítené a még állami tulajdonban lévő 25 százalék plusz egy szavazatnyi pakettet.
Ez a konstrukció azonban több kérdést is felvet. Egyáltalán nem biztos például, hogy a második ütemben már csak 25 százalék plusz egy részvény lesz az ÁPV Rt. birtokában, hiszen nem tudni, kíván-e majd élni opciós jogával az első ütem nyertese. Habár Szabó Ferenc, a Hungaropharma vezérigazgatója szerint az opciós jog kötöttségekkel jár. Az azonban biztos, hogy a fenti csomag birtokában az azt megvásárló befektetőnek kisebbségi jogaival élve komoly befolyása lehet a gyógyszer-nagykereskedelmi társaság életére. Ugyanez a jog azonban a 25 százalék mínusz két részvényhez jutó tulajdonosi csoportnak nem adatik meg, hiszen kisebbségi jogok gyakorlásához együttesen sem rendelkeznek majd elegendő részvénnyel (mellesleg egy ilyen nagy létszámú tulajdonosi csoport amúgy is nehezen tudná egyeztetni az érdekeit). Egyebek mellett éppen a fentiek miatt kritizálja a koncepciót Havelné Szatmári Katalin, a Magyar Gyógyszerész Kamara elnöke.
Mások arra hívják fel a figyelmet, hogy az első 25 százalék plusz egy szavazat és az opció birtokában az új tulajdonosnak lehetősége nyílik majd arra, hogy az aktuális piaci helyzetet figyelembe véve lépjen. Magyarán vagy megálljon a már amúgy is nagy befolyást biztosító első csomagnál, illetve részesedését az opciót lehívásával 50 százalék plusz egy szavazatra, a második ütemben 75 százalék plusz egy szavazatra, vagy akár a korlátozott érdekérvényesítő képességüket felismerő kistulajdonosok részvényeit megszerezve 100 százalékra növelje.
PIACI PROBLÉMÁK.Persze mindez a piaci változások függvénye. Ma ugyanis a gyógyszer-nagykereskedelem jó esetben is csak nullszaldós üzlet, amit jól mutat az is, hogy a Hungaropharma a múlt évet 78 milliárdos forgalom mellet mindössze 300 millió forintos eredménnyel zárta. Ezt elsősorban a rögzített nagykereskedelmi árrés alacsony szintje indokolja, ugyanis a hatóságilag rögzített árrésen a patikusok és a nagykereskedők osztoznak; az előbbieknek a fogyasztói árra vetítve 17, az utóbbiaknak 6-7 százalék jut. Igaz, a patikák az ár jelentős részét utólag, a tb-től kapják meg, a raktározás terhét viszont nagyrészt a nagykereskedők viselik. Az állam nem véletlenül igyekszik az áremeléseket korlátozni, s alacsonyan tartani a kereskedői árréseket: az orvosok által rendelt, a betegek által elfogyasztott gyógyszerekért legnagyobb arányban az államháztartás részét képező gyógyszerkassza fizet.
Ennek arányait és a piac méretét érzékelteti, hogy a kórházi felhasználás nélkül – Faczányi István a Gyógyszernagykereskedők Szövetségének igazgatója számításai szerint – a múlt évben 244 milliárd forintot költöttünk gyógyszerekre. A kórházak fogyasztását is számolva az összeg már 275 milliárd forintra rúg. Mindebből 152 milliárdot a gyógyszerkassza, illetve annak közbeiktatásával az adófizetők teljes köre fizetett ki.
A 4,5-5 százalékos árréssel számolva a piacon jelenleg elérhető bruttó fedezeti összeg 11-12 milliárd forint, amin négy nagyobb cég osztozik. “A Hungaropharma piaci részesedése 30 százalék körüli volt 2000-ben” – erősíti meg Szabó Ferenc, a társaság vezérigazgatója. Hasonló méretű szelettel részesedik a tortából a másfél évvel ezelőtt megvásárolt német érdekeltségű Phoenixpharma is. (Ráadásul valamennyi érintett utalt azokra a pletykákra, miszerint egy, a Phoenixpharmához köthető – szintén német érdekeltségű – cég mára a betéti társaságként működő patikák külső tulajdonrészének megszerzésével, s ily módon láncok kialakításával a patikapiac 18-20 százalékát szerezte meg.) A harmadik piaci szereplő, a két nagy hazai gyógyszergyár tulajdonában álló Medimpex Gyógyszer Nagykereskedelmi Rt. és leányvállalata, a Pannonmedicina részesedése 20 százalék körüli. A Béres Rt. nagykereskedelmi cége, a Bellis Rt. pedig 8 százalékot mondhat magáénak. Az ismertetett árrések és fedezeti összegek mellett ezek a cégek saját tőkéjükhöz képest csak minimális, nullszaldó körüli nyereséget tudnak elérni. “Az egészségügyi kormányzat által két évvel ezelőtt végrehajtott 2 százalék pontos árrés-csökkentés közel 25 százalékkal mérsékelte az elérhető fedezeti szintet” – magyarázza Szabó Ferenc. A nem kielégítő eredményességért piaci szereplők szerint az áremelkedések elmaradása és a korábbi élesebb versenyhelyzetben a patikáknak nyújtott árengedmények is okolhatók.
VONZÓ CÉLPONT.Mégis, kinek éri meg ilyen jövedelmezőség mellett bevásárolni egy 12 milliárd forint körüli saját tőkével rendelkező cégbe? “Elkerülhetetlen, hogy néhány éven belül Magyarországon is reálértékben legalább 20-30 százalékkal nőjön a piac” – állítja Fekete Tibor a Gyógyszernagykereskedők Szövetségének volt igazgatója, aki Szabó Ferenc elnökké választása után távozott tisztségéből. (Csak érdekességképpen: a fenti 275 milliárdos összeggel számolva, az egy főre jutó bruttó – azaz a tb-támogatást is tartalmazó – gyógyszerkiadás évi 27,5 ezer forintra rúgott, a gyógyszerkassza feltöltése érdekében a körülbelül 3 millió adófizetőnek pedig nagyságrendileg évi 50 ezer forintot kellett befizetnie.) A nagykereskedők árrése kétféleképpen nőhet: a patikáknak nyújtott kedvezmények megvonásával, illetve a fogyasztói ár, azaz a beteg és a gyógyszerkassza által fizetett összeg növelésével. Az ágazatban a piaci viszonyok csak az utóbbi esetben érvényesülhetnek, márpedig nehezen képzelhető el, hogy más alapon működjön egy olyan szektor, ahol csak magántulajdonú cégek vannak jelen.
ASPIRÁNSOK.Minden bizonnyal ezt a gondolatmenetet tartotta szem előtt Mikola Bálint, a tavaly májusban 12 magánszemély által alapított Magyar Gyógyszer Rt. elnöke is. Havelné Szatmári Katalin szerint a társaságot részben a Magyar Gyógyszerész Kamarából kiváló személyek hozták létre, mivel a kamarán belül nem volt egyetértés a Hungaropharma privatizációját illetően; a kamarának június óta nincs is kapcsolata ezzel a társasággal. A Magyar Gyógyszer Rt. létrejöttének célja a Hungaropharma privatizációja – erősítették meg forrásaink, megemlítve azt is, hogy a cég elnöki tisztét betöltő Mikola Bálint a jelenlegi egészségügyi miniszter testvére.
Annak ellenére, hogy a hazai gyógyszergyárakat mélyen érinti a Hungaropharma jövője, a piaci pletykák mindeddig nem sorolták a várható győztesek közé a két legnagyobb gyár – az Egis és a Richter – tulajdonában álló Medimpexet, igaz, a gyárak állítólag valamilyen formában pályáznának. A két évvel ezelőtti ígéret, miszerint a gyógyszerészeknek részt kell kapniuk a Hungaropharma privatizációjából, persze teljesülni látszik, hiszen Szabó Ferenc vezérigazgató szerint a 25 százalék mínusz két szavazatnyi csomagból 10 százalékot a patikáknak fognak felkínálni. Fennáll annak a veszélye, hogy az első 25 százalék plusz egy szavazatnyi pakettet megszerző befektető továbbadja azt egy multinak, vagy Magyarországon már jelentős piaci részesedéssel rendelkező csoportnak. A vezérigazgató szerint azonban ennek kiszűrésére garancia lehet a nyilvános, kétfordulós pályázat, ahol az első fordulóban a szakmai koncepció és háttér alapján minősítik a pályázókat. (Az ÁPV Rt. munkatársai megkeresésünkre lapzártánkig nem adtak választ.)
Mindazonáltal felmerül a kérdés, nem lenne-e okosabb egy ilyen céget a piaci szabályozás megteremtése után, erős, az esetleges felvásárlást megakadályozó garanciák és megfelelő pakett állami tulajdonában tartása mellett, a tőzsdén keresztül, pénzügyi befektetőknek eladni.
