Valóban örülök annak, hogy három éven keresztül lényegében ugyanazzal az irányítással tudott működni az ÁPV Rt. – mondta Orbán Viktor miniszterelnök, amikor szokásos rádióinterjújában Gansperger Gyula távozását kommentálta. A kormányfő úgy ítélte meg, hogy az állami holding első embere “nemcsak a kormány szintjén, hanem talán a szélesebb üzleti világban is komoly tekintélyt vívott ki magának kiválóan végzett munkájával”. Az ellenzék viszont nem talált dicsérő szavakat a távozó elnök-vezérigazgató értékelésekor; Kovács Kálmán szabad demokrata képviselő szerint erről a posztról nem lehet “angolosan távozni”, pont akkor, amikor látható, hogy semmi nem sikerül.
Régóta világos volt, hogy a privatizáció központilag szervezett szakaszának vége, ami az ÁPV Rt.-ben folyik az “végjáték a Duna mentén” (Figyelő, 2001/5. szám). Az pedig már 1998 óta nyílt vita tárgya, mi legyen a vagyonkezelő szervezettel. A Csiha Judit privatizációs miniszter alatt kidolgozott szcenáriók arra az esetre készültek, ha az 1994 és 1998 közötti koalíció megnyeri a választásokat. Nos, ez nem így történt, és a Fidesz-MPP vezette koalíció – noha az abban részt vevő pártok egyenként korábban kifejezetten támadták a privatizációt és a szervezetet – kitartott az ÁPV Rt. mellett.
Gansperger Gyula, aki – a felügyelőbizottság Fidesz-delegálta tagjaként – 1995 óta részt vett a vagyonkezelő munkájában, a szervezet elnök-vezérigazgatója lett.
TÁMADÁSOK. Az új első embert múltja miatt – amely sokszor volt párhuzamos Simicska Lajos volt adóhivatali elnök életútjával – éles támadások érték, mondván: túlságosan nagy a politikai elkötelezettsége a Fidesz irányában. Távozása bejelentésekor Gansperger éppen azt hangsúlyozta, hogy tevékenységének alapja az ÁPV Rt. politikai jellegének megszüntetése volt. Ez annak ellenére sikerült neki, hogy távozása politikai szócsatákat váltott ki, hiszen az ÁPV Rt. valóban elkezdett cégszerűen működni (lásd külön anyagunkat). Az mindenestre sokat elárul, hogy a holding portfóliójában működő cégek vezetői nem igazán örülnek Gansperger távozásának, mert szerintük a Pozsonyi úton most először beszélték azt a nyelvet, amelyet az üzleti világban is használnak.
Üzleti alapon KORREKT VAGYONLELTÁR.
A Gansperger Gyula vezetése alatt álló szervezet transzparensen elkülönítette egymástól a társaság kinnlevőségeit és tartozásait, s ezzel korszerű, a piacgazdaság elvárásainak megfelelő szintre hozta az állam 700-800 milliárd forintos vállalkozói vagyonának nyilvántartását.
EGYSÉGES ELLENŐRZÉS. Az elmúlt három évben hozták létre az ÁPV Rt.-n belül azt a kontrolling igazgatóságot, amely az összes vállalatot egységes elv szerint ellenőrizte.
ÚJFAJTA PERKEZELÉS. Az ÁPV Rt. a most távozó elnök-vezérigazgató alatt megváltoztatta perkezelési stratégiáját, aminek eredményeképpen nőtt a nyertes ügyek aránya, s javult a fizetési morál.
Az ÁPV Rt. tevékenységének megítélése ugyanakkor nem egyszerű, mert nem áll rendelkezésre megfelelő kritériumrendszer. Az elmúlt időszak kétségtelen kudarcait pedig nem lehet kizárólag a menedzsment nyakába varrni. Így például az Antenna Hungária privatizációjának felfüggesztését a távközlési szektor nemzetközi gyengélkedése, valamint a privatizációs törvény előírásai (csak kisebbségi részesedést kínálhatott fel az ÁPV Rt.) is indokolja, bár a választott értékesítési technika is kifogásolható. A másik nagy fiaskó kétségkívül a Malév Rt.-re kiírt, utóbb teljes érdektelenséggel lezárult pályázat volt, ahol azonban az elődök és a politikai igények miatt szintén nem volt nagy mozgástere a vagyonkezelőnek. Az időzítés és a privatizációs módszer megválasztásában azonban itt is felelősség terheli a holding vezetését.
A nagy tranzakciók 2000-ben tehát – enyhén szólva – nem sikerültek, s ezt nem tudták ellensúlyozni a kisebb ügyletek és a tb-vagyon értékesítése. Az ÁPV Rt. megszüntetését a kisgazdák már egy évvel ezelőtt is szorgalmazták, de javaslatukat lesöpörték az asztalról. Gansperger ma is úgy látja, hogy ez helyes volt. Állítását nem a bevételi terv teljesítésével igazolja – mert hiszen az nem teljesült -, hanem azzal, hogy a vagyonkezelő szervezet egy évvel ezelőtt nem állt készen egy szerkezeti átalakításra. Most azt állítják, megérett rá a helyzet, ám ezt a külső környezetben egyetlen változás sem indokolja, a belső helyzetről pedig sokat elmond, hogy Gansperger szerint legalább 6-8 hónap megfeszített munkát igényelne a tevékenységek szétválasztása. Ráadásul a távozó vezér arra a kérdésre, egyetért-e a tervezett szerkezeti átalakítással, nem válaszolt igennel, hanem azt mondta: “a vagyonkezelés leválasztásával egyetért”.
HOMÁLYOS PONTOK. “Nem panaszkodni szeretnék, de rendkívüli energiáimat kötötte le az ÁPV Rt. vezetése, s a közeljövőben viszonylag átláthatóbb dolgokkal szeretnék foglalkozni” – mondta távozásának mintegy magyarázataként Gansperger Gyula. Ám sem ő, sem a miniszterelnök nem tudta eloszlatni annak látszatát, hogy a távozás az elnök-vezérigazgató és a kormány közti szakítás következménye. Mindketten egybehangzóan azt állítják, “a váltásnak az az oka, hogy most itt egy korszakhatárhoz érkeztünk”. De hogy ezt a váltást miért nem Gansperger hajtja végre, arra a fáradtság nem elégséges magyarázat; különben is, a távozó főnök az egyik közeli munkatársa szerint “egy elefánt munkabírásával” rendelkezik. Orbán Viktor viszont azt mondta: “Ha véget ért a privatizáció, akkor új intézményre van szükség, tehát az ÁPV Rt.-t meg kell szüntetni, és bármennyire kiválóak voltak is a régi emberek, miután egy új korszak jön, nem biztos, hogy rájuk van szükség.”
Az mindenesetre már régóta ismeretes, hogy a kormány ez évi elvárását a vagyonkezelő vezetősége teljesíthetetlennek ítélte. A költségvetési törvény 180,5 milliárd forintot irányoz elő az ÁPV Rt. számára befizetési kötelezettségként. A szervezet még nem rendelkezik elfogadott üzleti tervvel, de az előzetes elképzelések szerint jó esetben ennek a felét, de inkább a harmadát képes a magánosításból beszedni. Gansperger a terv módosítását kérte, ám erre nem kapott választ.
