Bő három évvel ezelőtt a moszkvai önkormányzat váratlanul azzal a megkereséssel lepte meg Magyarországot, hogy záros határidőn belül szállítson a városnak több tízezer tonna vöröshagymát. Moszkvának megvolt ugyan az állandó partnere, de akkoriban éppen nem volt megelégedve a lengyel hagyma minőségével, ezért kutatott új beszerzési forrás után. Ám hiába jött a kedvező vételi ajánlat, nálunk akkortájt égen-földön nem akadt annyi hagyma, amennyire az orosz fővárosnak szüksége lett volna. Pontosabban akadt volna, de nem vörös-, hanem gyöngyhagyma, az viszont magasabb árkategóriába tartozik. Az üzlet kútba esett.
METRÓ ÉS PAKS. Ez a példa híven érzékelteti, micsoda váratlan fordulatokra kell esetenként felkészülniük azoknak, akik az orosz piacon akarnak érvényesülni. Arra azonban semmiképpen sem ad magyarázatot, minek köszönhető, hogy az orosz-magyar külkereskedelem évek óta több mint 1 milliárd dolláros orosz többletet mutat. Részben azért nem, mert köztudottan éppen az élelmiszeripar az – karöltve a gyógyszeriparral -, amely rendre javítja a statisztikát. Miként az is közismert, hogy az orosz többlet javát az energiahordozók, illetve a nyersanyagok adják. De nem a teljes többletet. Oroszország például a gépek és gépi berendezések kategóriájában is többet exportál ide, mint amennyit vásárol. Igaz, a tavalyi első tizenegy hónapban Oroszországból származó 117,3 millió dolláros magyar gépipari import mintegy 90 százaléka – a Külügyminisztérium illetékese szerint – mindössze három tételből jött össze. Ráadásul ebből a 10 millió dollárnyi metrókocsit és a 17,5 millió dollár értékű Lada Niva terepjáró-szállítmányt Moszkva az orosz államadósság fejében küldte. Sőt, a harmadik, legnagyobb tétel sem tartozik a klasszikus külkereskedelem fogalomkörébe: sajátos logikával a statisztikák a gépipari behozatal soron tartják számon a paksi atomerőmű fűtőelemeit. E három ügylet nélkül a tavaly november végéig elkönyvelt 51,5 millió dolláros magyar gépipari negatívum egy csapásra eltűnne, helyette ebben a szegmensben erőteljes többletünk lenne.
Céges tapasztalatokRICHTER GEDEON RT.
Az 1,2 milliárd dolláros oroszországi gyógyszerimportnak a magyar vállalatok bő egytizedét adják, sőt a világméretekben kis cégnek számító Richter egészen a közelmúltig piacvezető volt. A “dobogós” pozíció megőrzését szolgálja Bede Béla külkereskedelmi igazgató szerint a vállalat Moszkva melletti, egyelőre magyar tablettákat csomagoló, de a második félévtől magyar hatóanyagból a gyártást is megkezdő, Farmograd nevű cége, illetve a Szentpétervártól Kamcsatkáig kiépített kéttucatnyi konszignációs partneri kapcsolata.
GAZIMPEX KFT. Tavalyi eladásai megnégyszerezését reméli 2001-ben a Gazella kisteherautókat forgalmazó GAZImpex Kft., miután a gyár mára megoldotta azokat a műszaki problémákat, amelyek miatt a múlt évben hónapokig hiányzott a kínálatból a legkeresettebb, a Steyr-Daimler-Puch licence alapján készülő motorral szerelt, négykerék-meghajtású, turbó-dízel változat. Kádár Ferenc kereskedelmi igazgató szerint kategóriájában a konkurens modellek legalább kétszer drágábbak, ami jelzi, hogy az orosz gépjárműveknél az ár, ha is nem kizárólagos, de továbbra is fontos szempont.
A LEVEGŐ ÁRA. Az összforgalom mérlege persze mindenképpen Oroszország javára billen. Erről a kőolaj-, a földgáz- és az egyéb energiahordozó-szállítások “gondoskodnak”. Márpedig ezek az orosz relációból származó magyar behozatal bő 70 százalékát teszik ki, sőt esetükben Oroszország megkerülhetetlen és még jó ideig az is marad. “Évekkel ezelőtt láttam egy tudományos-fantasztikus filmet, amelyben a főszereplő fölvásárolta a levegőt és elkezdte pénzért árusítani” – érzékelteti az egyoldalú magyar energiafüggőség szintjét Vitalij Jefimov, a budapesti orosz kereskedelmi képviselet vezetője is. Az élet pedig merít az írói fantáziából. A tavalyi árrobbanás nyomán Magyarország 2000-ben – éves átlagáron számolva – mintegy 410 millió dollárt vesztett a kőolaj-, és további 440 milliót a gázimporton. Ez a veszteség önmagában kétszerese az Oroszországba irányuló múlt esztendei összkivitelnek.
A magyar kormányzat álláspontja az, hogy Oroszország stratégiai partner. Vitalij Jefimov szerint örvendetes ez a hozzáállás, de egyelőre nem érzi a megkülönböztetett figyelmet. Mi több, az a cég, amely az orosz piacra akar exportálni, összehasonlíthatatlanul nehezebben jut hitelhez, mint a Nyugat felé orientálódó társai. Magyarország ugyanis – mutat rá a diplomata – az 1998-as összeomlás után a legmagasabb kockázati kategóriába sorolta Oroszországot, és ezen azóta sem változtatott.
RUBELHATÁS. Magyar oldalon szintén úgy látják, hogy az oroszországi exportnak a hitelkérdés az egyik kulcseleme, mégis gyökeresen másként ítélik meg a helyzetet. Az Eximbank például a közelmúltban tető alá hozott egy 50 millió dolláros vevőhitel-megállapodást a Vnyesekonombankkal, de a kivitelt egyelőre ez a lehetőség is csak korlátozottan segíti. A vevőjelölt orosz cégek többségét ugyanis maga a Vnyesekonombank minősíti hitelképtelennek. A külügyi tárca illetékesei szerint óvatosságra int, hogy a két és fél éve kirobbant válság óta mindmáig tekintélyes összegű “beragadt” pénzek vannak Oroszországban: a kinti partnerek többek között számos Ikarus autóbusz árával tartoznak.
Jefimov ezt jórészt a magyarok óvatlanságának a számlájára írja. Az Ikarusnak a Komi Köztársaság tartozik mintegy 1 millió dollárral, illetve a Szentpétervári Körzet 8 millióval, s szerinte ez utóbbi előre megjósolható volt. A szokásoktól eltérően ugyanis a bankhitelre nem a pénz fölött rendelkező kormányzó, hanem a helyi közlekedési vállalat – a buszok címzettje – vállalt garanciát. “Az effajta cégek pedig a világon mindenütt veszteségesek” – emlékeztet a diplomata.
A hitelgondokon kívül nem használt a magyar kivitelnek a rubel leértékelése sem. Az orosz nemzeti valuta az 1998. augusztusi összeomlás nyomán addigi értéke egynegyedére zuhant, vagyis az oda irányuló export egy csapásra csaknem a négyszeresére drágult. Ez még az olyan cégeket is érzékenyen érintette, mint például a Bakony Művek, amelynek a Ladákat gyártó AvtoVAZ beszállítójaként Szamarában működött ugyan egy részegységgyártó üzeme, a Magyarországról származó alkatrészek azonban a helyben előállított termékeknek is megnövelték az árát. Az egyik kiút ennek ellenére a termelés kihelyezése.
JELENLÉT. Az állandó piaci jelenlét egyébként is sorsdöntő lehet. A sajátos viszonyok által megkövetelt mennyiségek biztosítása, valamint a könnyebb hitelhez jutás – és piacra jutás – érdekében létrejött kereskedői csoportosulásoknak ugyanúgy érdekük lenne a helyi nagykereskedelmi központok és raktárbázisok kialakítása, mint a gyógyszeripari cégeknek. Utóbbiak nem utolsósorban ezeknek a módszereknek köszönhetően voltak képesek az éleződő verseny ellenére máig megőrizni vezető piaci pozíciójukat.
