Nem számháborút folytatunk a repülőgép-szerelőkkel – mondta a többnapos egyeztetésbe belefáradt Antal Erzsébet, a Malév vezérigazgatója, akinek akkor nem volt más választása, mint ideiglenesen földön tartani a flottát. Ezt a sztrájk eredménye igazolja a legfényesebben, hiszen a teljes leállást után két nappal a sztrájkoló műszakiak úgy döntöttek, elfogadják a menedzsment eredeti ajánlatát és felveszik a munkát.
Az Aeroplex dolgozói december 28-án álltak elő első hivatalos, 19 százalékról szóló követelésükkel, amelyet a sztrájk kezdetéig 15 százalékra módosítottak. Ezzel szemben a 100 százalékos tulajdonos Malév 7 plusz 2 százalékos ajánlata állt – a plusz 2 százalék a harmadik oldal felé végzett megrendelési terv teljesülésétől függött. A tavaly súlyos veszteséget felmalmozott Malév – az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. előzetes információja szerint mintegy 10 milliárd forint mínuszt produkált a nemzeti légitársaság – arra hivatkozott, hogy nem áll módjában ennél nagyobb mértékű emelést adni, pláne, hogy a korábbi években mindig jóval infláción felüli bérnövekedést tudtak realizálni az Aeroplex munkavállalói. A sztrájkolók viszont azzal érveltek, hogy az Aeroplex masszívan nyereséges cég.
CSOPORTSZINTEN SZÁMOLVA. A problémát csak súlyosbította, hogy a saját alkalmazottaival szemben kemény bérpolitikát folytató Malév-menedzsment csoportszinten számolt. A 15 százalékos emelés – amely az Aeroplexnél éves szinten mintegy 240 millió forintos többletköltséget okozna – a Malév összes dolgozójára vetítve mintegy 1,8 milliárddal terhelné meg a légitársaságot.
Az áttörés alig néhány órával a teljes flottaleállás után következett be, amikor Hegedűs Tibor, a Repülőgép Műszakiak Független Szakszervezetének ügyvivője újabb ajánlatot tett a tárgyalóasztalra. Ebben a sztrájkolók a Malév ajánlatánál alacsonyabb, 7 százalékos követelést fogalmaztak meg, ám 5 feltételt is kikötöttek (lásd külön). Ezekből csak hármat tudott elfogadni a munkáltató, ám valószínűleg a többit is szívesen aláírták volna a maléves vezetők, ha lett volna joguk hozzá. Ebben ugyanis a légitársaság konszolidációját követelték egyebek mellett a repülőgép-szerelők. Így végül is az eredeti 7 plusz 2 százalékos béremelést írta alá a szakszervezet.
Első ránézésre tehát a Malév menedzsmentje a kemény tárgyalási taktikájával minden vonalon sikert ért el, és a sztrájkolóknak be kellet adniuk derekukat. Valójában azonban az Aeroplex dolgozói sem a százalékokról akartak vitatkozni, hanem olyan kérdésekben artikulálták véleményüket, amelyek a hagyományos érdekegyeztetés keretébe nem férnek be.
A szakszervezet feltételei• A Malév konszolidációja*
• Az Aeroplex tulajdonjogának rendezése*
• Repült óra alapú karbantartási szerződés a Malév és az Aeroplex között
• A hangárkapacitás növelésének engedélyezése
• Hosszú távú Aeroplex-stratégia és üzleti terv készítése
*Elutasítva, mert az ÁPV Rt., vagy a kormány kompetenciájába tartozikTABUDÖNTÉS.
A sztrájk lényegében eredményesnek tekinthető, hiszen az ÁPV Rt. most már nem tud kitérni a tőkeemelés elől, csak még annak mértéke kérdéses. Gansperger Gyula, a vagyonkezelő elnök-vezérigazgatója még januárban, a privatizáció kútba esésekor bejelentette, hogy a szükséges 20 milliárd forint körüli tőkeinjekcióra saját erőből a holding nem képes. Éppen ezért előterjesztést készít a kormány számára, ám a múlt heti sztrájk hatására felmerült annak a lehetősége is, hogy új nemzeti légitársaság alapítását javasolja. Ezzel egy tabu dőlt meg, hiszen eddig abban mindenki egyetértett, hogy a Malévra szükség van. Csak pénzt nem akart eddig senki költeni a légitársaságra. Az állam a kilencvenes évek folyamán, amikor pedig Európa meghatározó légitársaságai dollár tízmilliárdokat kaptak állami szubvencióként, a magyar állam egyetlen fillérrel sem járult hozzá a Malév alaptőkéjének emeléséhez. Az 1992-es privatizáció során ugyan folyt be némi pénz az Alitaliatól, ám azt az akkor már megrendelt két Boeing 767-esre költötték.
Az állandó alultőkésítettség miatt a Malév folyton változó menedzsmentje sorban hozta a rossz döntéseket, ám szakértők szerint nem volt más választása. Így például létrehoztak egy szinte teljesen lízingelt flottát, amely ma is a társaság éves bevételeinek mintegy felét felemészti. A Lockhead-Martinnal közösen megalakították vegyes vállalatként az Aeroplexet, ám az 50 százalékos amerikai üzlettárs sem a remélt know-how-t, sem pedig a szükséges piacot nem tudta biztosítani a karbantartó társaság számára. 1998-ban az amerikaiak távozása után teljesen Malév-tulajdonba került az Aeroplex, ám az akkori – Pongrácz Antal vezetése alatt álló – menedzsmentnek nem volt elképzelése arról, mit lehetne kezdeni a társasággal. Sőt, belekezdett egy bonyolult tárgyalássorozatba a Lufthansa Technikkel, amelynek eredményeképpen megalakult a hasonló nevű budapesti leánycég, amelyben a ma
Az Aeroplex dolgozói december 28-án álltak elő első hivatalos, 19 százalékról szóló követelésükkel, amelyet a sztrájk kezdetéig 15 százalékra módosítottak. Ezzel szemben a 100 százalékos tulajdonos Malév 7 plusz 2 százalékos ajánlata állt – a plusz 2 százalék a harmadik oldal felé végzett megrendelési terv teljesülésétől függött. A tavaly súlyos veszteséget felmalmozott Malév – az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. előzetes információja szerint mintegy 10 milliárd forint mínuszt produkált a nemzeti légitársaság – arra hivatkozott, hogy nem áll módjában ennél nagyobb mértékű emelést adni, pláne, hogy a korábbi években mindig jóval infláción felüli bérnövekedést tudtak realizálni az Aeroplex munkavállalói. A sztrájkolók viszont azzal érveltek, hogy az Aeroplex masszívan nyereséges cég.
CSOPORTSZINTEN SZÁMOLVA. A problémát csak súlyosbította, hogy a saját alkalmazottaival szemben kemény bérpolitikát folytató Malév-menedzsment csoportszinten számolt. A 15 százalékos emelés – amely az Aeroplexnél éves szinten mintegy 240 millió forintos többletköltséget okozna – a Malév összes dolgozójára vetítve mintegy 1,8 milliárddal terhelné meg a légitársaságot.
Az áttörés alig néhány órával a teljes flottaleállás után következett be, amikor Hegedűs Tibor, a Repülőgép Műszakiak Független Szakszervezetének ügyvivője újabb ajánlatot tett a tárgyalóasztalra. Ebben a sztrájkolók a Malév ajánlatánál alacsonyabb, 7 százalékos követelést fogalmaztak meg, ám 5 feltételt is kikötöttek (lásd külön). Ezekből csak hármat tudott elfogadni a munkáltató, ám valószínűleg a többit is szívesen aláírták volna a maléves vezetők, ha lett volna joguk hozzá. Ebben ugyanis a légitársaság konszolidációját követelték egyebek mellett a repülőgép-szerelők. Így végül is az eredeti 7 plusz 2 százalékos béremelést írta alá a szakszervezet.
Első ránézésre tehát a Malév menedzsmentje a kemény tárgyalási taktikájával minden vonalon sikert ért el, és a sztrájkolóknak be kellet adniuk derekukat. Valójában azonban az Aeroplex dolgozói sem a százalékokról akartak vitatkozni, hanem olyan kérdésekben artikulálták véleményüket, amelyek a hagyományos érdekegyeztetés keretébe nem férnek be.
| A szakszervezet feltételei | |
|
