Több mint 30 évvel az Európai Bizottság első javaslata után az EU tagállamai a második évezred utolsó napjaiban elvi megállapodásra jutottak egy üzleti körökben régóta hőn áhított intézkedéscsomagról, amely reményeik szerint a jelenleginél sokkal versenyképesebbé varázsolja majd a kontinentális cégeket a globális piacon.
MEGTAKARÍTÁSOK. A latin neve után societas europaea (európai vállalat) státusa az egynél több EU-tagországban érdekeltséggel rendelkező cégek számára legkésőbb 2004-től lehetőséget teremt majd arra, hogy a közösségi jog alapján egységes cégirányítási és pénzügyi-elszámolási rendszert alkalmazzanak, függetlenül attól, hogy melyik államban működik leányvállalatuk. Brüsszel szerint az egységes jogi és szabályozói környezet rengeteg felesleges bürokráciától és adminisztratív költségtől kíméli majd meg az európai dimenzióban mozgó vállalatokat. Egy, az Európai Bizottság megrendelésére még 1995-ben készült tanulmány szerint a cégeknek évente együttesen legalább 30 milliárd eurós megtakarítást jelenthet az európai “állampolgárság”.
Az érintettekre azonban korántsem jellemző a kincstári optimizmus. Az európai nagyipar és a munkaadók érdekeit képviselő UNICE szakértői most kezdték tanulmányozni a tagállamok által kötött, jogi szempontból rendkívül összetett alkut, ezért egyelőre nem tudnak egyértelmű választ adni arra a kérdésre, hogy az üzleti környezetet valóban olyan radikálisan megváltoztatja-e a csomag, mint azt az EU intézményeinél állítják. “Logikus, hogy az európai cégeknek szükségük van egy ilyen státusra. A nagy kérdés az, hogy a javaslat mennyire elégíti ki szükségleteiket” – jelentette ki a Figyelőnek Therese de Liedekerke, a UNICE szakértője. Szerinte az új kategória jogi és fiskális előnyei határozzák majd meg, hogy a vállalatok milyen mértékben akarnak élni a lehetőséggel. A societas europaea egy szempontból máris komoly kételyeket támaszt. “A tervezett jogszabályban fiskális könnyítéseknek nyoma sincs, holott az európai üzleti élet egyik alapkövetelése már réges-régen éppen az, hogy az egyszerűség kedvéért lehetőleg csak egy országban kelljen adót fizetni” – hangsúlyozza de Liedekerke.
Miként jöhet létre egy európai vállalat?• Holding létrehozásával
• Közös leányvállalat létesítésével
• Legalább két tagországban működő cégek egyesülésével
• Egy korábban a nemzeti törvényi keretek között megalakult társaság átalakításával
KIBÚVÓK. Az új jogszabály másik hiányossága a UNICE szerint az, hogy Spanyolországnak kibúvót ad az európai vállalati csomag részét alkotó szociális irányelv teljes körű alkalmazása alól. Madrid valójában éveken át azért blokkolta a megállapodást, mert attól tartott, hogy a vállalati fúziók révén a saját hagyományaitól idegen munkavállalói konzultációs rendszer honosodik meg az iparban. A még alkudozások tárgyát képező direktíva szerint európai vállalat csak akkor jöhetne létre, ha a munkáltatók és a munkavállalók képviselői előzőleg tárgyalnának az utóbbiak vállalati ügyekben való részvételének módozatairól. Amennyiben a tárgyalások nem vezetnének eredményre, úgy automatikusan életbe lépnének az irányelv függelékében rögzített általános elvek, amelyek rendszeres beszámoltatásra köteleznék a cégmenedzsmentet olyan ügyekben, mint a vállalat jelenlegi és jövendőbeli üzleti tervei, a termelés és az eladások alakulása, a munkaerőt érintő döntések, a cégegyesülések és a tervezett elbocsátások. Magyarán az európai cégért viselő vállalatoknál nem fordulhatna elő az, ami nemrég a General Motorsnál: az amerikai autógyártó angliai üzemeinek alkalmazottjai a sajtóból értesültek a tömeges elbocsátásokkal járó átszervezésekről.
Az európai vállalat kategóriájának létrehozása szakszervezeti politikusok szerint szükségszerűen napirendre tűzi a munkavállalói részvétel kérdésének újszerű megközelítését is. “Ha egy német és egy francia cég egyesül, a transznacionális vállalatokra érvényes új szabályokat kell létrehozni. Különben fennáll a munkások közötti diszkrimináció veszélye” – érvel Wim Bergans, az Európai Szakszervezetek Szövetségének (ETUC) szóvivője. A szakszervezetek egy másik vasat is a tűzben tartanak, amikor a multinacionális cégek számára már az uniós jogszabályokban kötelezően előírt rendszeres információs-konzultációs rendszert minden 50 főnél több alkalmazottat foglalkoztató uniós vállalkozásra kiterjesztenék.
HATÁSKÖRÖK. A tervet ellenző két tagállam, Nagy-Britannia és Írország arra hivatkozik, hogy az országos keretek között működő cégeknek a szubszidiaritás elvének megfelelően országos hatáskörbe kell tartozniuk. A kérdés eldöntése azonban az illetékes miniszteri tanácsban minősített többséget igényel, így a britek már csak ideig-óráig tudják formai okokra hivatkozva elodázni a vitatott megállapodást. Az ETUC szerint ennek legkésőbb az év végéig be kellene következnie. “Ha nem így lesz, nagyon kemény válaszra lehet számítani a szakszervezetek részéről” – figyelmeztet a szóvivő, aki szerint a munkavállalók a nizzai EU-csúcs alkalmával tartott emlékezetes, 80 ezer résztvevős békés demonstráción már megmutatták az erejüket.
