Ügyesen csinálják Markovszkyék, azokat a közepes városokat célozzák meg, ahová a multik már nem mennek el. De egy lakótelepi szupermarket is mindig jó üzlet. Mi idetelepedtünk melléjük, hiszen egy kisvárosban a szupermarket a központi hely, ide jönnek az emberek.
VALÓS PIACI RÉS. A fenti monológot a veszprémi lakótelepen lévő Tempo szupermarket mellett áruló zöldséges adta elő. Ezt hallva, bizonyára igazolva látná eddigi üzletpolitikáját Markovszky György, a Csopak Rt. vezérigazgatója, akinek cége a szóban forgó szupermarketet is működteti. A zöldséges vállalkozó – aki korábban hosszú ideig egy nagy cégnél dolgozott vezetőként – egyértelműen úgy ítéli meg, hogy a Tempo valós piaci résbe igyekszik betörni.
Ma a Csopak 33 szupermarketet üzemeltet, többségüket a Balaton környéki városokban, de nemrégiben nyitottak egy üzletet Kecskeméten is. Ez lesz a jövőben is a legmesszebb lévő boltjuk, ugyanis a veszprémi központi raktárból 150 kilométer sugarú körben tudják gazdaságosan kiszolgálni az egységeket.
A Csopak 1991-es indulásakor 27 kft.-ből és 33 közkereseti társaságból (kkt.) állt, amelyek egymástól meglehetősen eltérő profilúak voltak. Ezekbe “pakolta be” a korábbi szövetkezet a tsz-melléküzemágakból kinőtt összes vállalkozását. A kft.-k kusza halmazából kellett tehát létrehozni egy, a piacgazdasági keretek között is működőképes céget. Úgy tűnik, ez sikerült is, hiszen a társaság 1998-as eredményeivel felkerült a Figyelő TOP 200-as listájára, 1999-es árbevételük alapján pedig a korábbi 183. helyről a 173-ra léptek előre.
Markovszky György megfogalmazásában a Csopak Rt. története a folyamatos portfóliótisztítás története. A társaságnak mindig is sok ingatlana volt: több mint 50 saját tulajdonú éttermet üzemeltettek. Ezek az üzletek a nyolcvanas években komoly hasznot hoztak, de a megváltozott feltételek már nem tették lehetővé nyereséges működtetésüket. Ezért váltottak: az éttermeknek helyet adó soproni, veszprémi, balatoni ingatlanok ma is a Csopak Rt. tulajdonában vannak, de bérbe adva.
PORTFÓLIÓ-TISZTÍTÁS. Az értékesítés lett a sorsa a társaság másik korábban jelentős üzletágának, a kozmetikumok gyártásának is. Az Anaconda márkanevű készítményeket előállító üzemet 1996-ban egy holland multinacionális cégnek adták el, mivel megtartása jelentős beruházásokat igényelt volna. Az így szerzett forrásokból pedig 1994-től akvizíciókba kezdtek, erőforrásaikat 1996-tól a kereskedelemre koncentrálták. Erre az időszakra esett a területi alapon szervezett nagy- és kiskereskedelmi vállalatok privatizációja, márpedig a kereskedelemi üzletág fejlesztése egybeesett céljaikkal. Ezért döntöttek a balatonalmádi Forum kereskedelmi központ, a Pannonker és a Balaton Füszért megvásárlása mellett. Ezek közül a rövid ideig a tőzsdén is jegyzett Balaton Füszért a szocialista érára jellemző, regionális alapon szervezett nagykereskedelmi cég volt, a másik két társaság pedig rendkívül vegyes profilú üzleteket fenntartó kiskereskedelmi hálózat. Pozitívumnak számított ugyanakkor, hogy valamennyi üzlet a Balaton környékén volt, ráadásul zömében saját tulajdonú ingatlanokról volt szó.
A jelenlegi 300 ingatlanból álló Csopak-hálózat egységeit – közülük 100 kereskedelmi jellegű – azóta is beszerzéskori értéken tartják nyilván a mérlegben (esetenként a korábbi tulajdonos felértékelését követően visszaértékelve), ami komoly tartalékot jelent a cég számára. Az ingatlankezelés területén is módosítottak azonban: úgy ítélték meg, hogy a korábbi struktúrában ezeket az üzleteket nem lehet működtetni, ezért kialakítottak egy ingatlankezelő üzletágat,és az üzletek legnagyobb részét azóta is bérbe adják. Húsz korábbi áruházat viszont egységes arculatú szupermarketté alakítottak, ez lett a ma már 33 üzlettel rendelkező Tempo lánc alapja. Mint Markovszky György vezérigazgató elmondta, a kisvárosok napi bevásárlóit megcélzó Csopak Rt. nem a hipermarketeket működtető multikkal akar versenyezni; olyan piaci rést kerestek, ahol piacvezető pozícióba kerülhetnek.
A vezérigazgató arra számít, hogy a magyarországi élelmiszer-kereskedelemben a következő 3-5 évben még látványos változások lesznek. Szerinte valamennyi láncnak profiltisztításra van szüksége, sok cégnél pedig hátravan még a megcélzott piaci szegmensnek megfelelő stratégia ás arculat kialakítása is. Erre jó példa, hogy pillanatnyilag van olyan üzletlánc, amely azonos névvel üzemeltet korszerű hipermarketeket és gyenge minőségű vidéki boltokat is. Markovsky György már csak azért is bizakodó, mert meggyőződése: a következő évek konszolidációja során a minőségi árukínálatot nyújtó kisvárosi bolthálózat felértékelődik.
KONCENTRÁLNAK. A profiltisztítást követően a Csopak Rt. harmadik üzletága jelenleg a sütőipar: 1994-ben vásárolták meg a Győri Sütőipari Rt.-t, amelyet a Miskolci Sütöde követett. Mindkét cég csomagolt tartós termékeket gyárt, s nagykereskedelmi láncoknak szállít az ország egész területén. A két cég közel 3 milliárd forintos árbevétele ebben a szegmensben 5-10 százalékos piaci részesedést nyújt. Markovszky György szerint a közeljövőben a jelenlegi három üzletágát is kettőre – a kiskereskedelemre és a sütőiparra – kell csökkenteni, koncentrálva a fejlesztésre rendelkezésre álló forrásokat, amelyek az utóbbi években felértékelődött ingatlan-portfólió értékesítéséből származhatnak.
A jelenleg 2,5 milliárd forintos jegyzett tőkéjű társaság vezetője 1994-ben még úgy gondolta, a tőzsdei megjelenés folyamatos jövőbeli forrásbevonást tesz majd lehetővé. Az utóbbi egy-két évben azonban a pesti börzén jegyzett cégek – többnyire rajtuk kívül álló, kül- és belföldi okok miatt – nem produkáltak vonzó árfolyam-emelkedést. Ez a közkedvelt blue chipekre is igaz, a Csopakra pedig még inkább, mely kicsiny méretei miatt soha nem vált a magyar tőzsde mozgását meghatározó külföldi befektetők kedvencévé. Márpedig új kibocsátásokra, tőzsdén keresztül történő tőkebevonásra – amit első reményeik szerint a gazdaságba visszaáramló magyar megtakarítások finanszíroztak volna – csak folyamatosan emelkedő kurzus mellett van lehetőség. A Csopak-részvények mostani, névérték körüli árfolyama – már ha van rájuk kötés a tőzsdén – a saját tőke bővülését sem tükrözi, hiszen az 4 ezer forint körüli árfolyamban fejeződne ki. A torz tőzsdei értékítélet nem csupán a tőkebevonást akadályozza, de azt sem teszi lehetővé, hogy a részvények tulajdonosai legalább tőkéjüket visszakapva “szálljanak ki” a befektetésből.
TULAJDONOSI ÁTRENDEZŐDÉS. A társaság részvényeinek kétharmada korábban két tulajdonos kezében volt. A Magyar Fejlesztési Bank (MFB) és egy érdekeltségébe tartozó társaság, a Treport a papírok csaknem 33 százalékával rendelkezett, ám ezt a csomagot a közelmúltban eladták az Inverdale nevezetű, ciprusi bejegyzésű cégnek. A vevő társaságban a pletykák szerint bizonyos százalékban a menedzsment is tulajdonos. Ez utóbbi értesülést Markovszky György is megerősítette, de tulajdonhányadát jelentéktelennek nevezte. Hogy kik húzódnak meg a ciprusi cég mögött, nem derült ki. Azt, hogy esetleg egy orosz érdekeltségű társaság igyekszik magyar tőzsdei társaságot venni, a vezérigazgató határozottan cáfolta, de az elképzelhető, hogy a jelenlegi vezetők rejtőznek a ciprusi cég mögött.
A tulajdonosi struktúra ismeretében mindenesetre nem zárható ki, hogy egy befektetői csoport a társaság egészének vagy bizonyos eszközeinek megszerzésére törekszik. Ha ugyanis egy esetleges tőzsdei kivezetés után a céget felszámolnák, a tulajdonosok között a vagyont a saját tőke alapján osztanák fel. Ez a megoldás pedig a pénzügyi befektetők számára a tőzsdei eladásnál egyértelműen kedvezőbb kiszállási lehetőséget biztosítana. A részvények 32,9 százaléka ugyanis az East European Food Found (egy a Commerzbank által alapított és Londonban működő alap) kezében van, míg az Inverdale-csomagon felüli 33 százalékkal önkormányzatok és magánbefektetők rendelkeznek. A tőzsdei kivezetés szándékát támasztja alá, hogy az elmúlt hónapban megtartott rendkívüli közgyűlés az alaptőke 10 százalékáig saját részvény vásárlására hatalmazta fel a társaság vezetését. Szakértők szerint ez nagyrészt már meg is történt, 1500 forintos árfolyamon végrehajtott blokk kötések keretében. A tulajdonosok száma ugyan így csökkent, a szavazatarányok módosultak, mégsem kell egyelőre egyik tulajdonosnak sem a 33 százalékot átlépve kivásárlási ajánlatot tennie a többi befektető felé. A jelek szerint a tőzsdén elfelejtett, de számottevő tartalékokkal rendelkező társaság nagytulajdonosai még alkudoznak a háttérben.
