alapvetően változtatja meg napjainkban a gazdasági környezetet. Az olajár csökkenése és az euró erősödése új peremfeltételekként jelennek meg a világgazdaság szereplői számára.
A közös európai valuta november végétől trendszerűen erősödik a dollárral szemben, immár a 90 centes értéket közelítve. (Nem is olyan régen a kurzus 83 cent alá is süllyedt.) Az amerikai gazdasági növekedés lassulása kezdi kiegyenlíteni az árfolyamban manifesztálódott különbséget az öreg kontinens és az Újvilág gazdasági ereje között. Az Egyesült Államokban az előrejelzések szerint a GDP-bővülés az idei 5,2 százalékról jövőre 3,5 százalékra mérséklődik, ami már közelít az európai ütemhez.
Az euró azonban a dollárnál “bonyolultabb” valuta. A közös pénz árfolyamában a gazdasági fundamentumokon kívül az uniós politikai intézményrendszer szilárdsága vagy képlékenysége is tükröződik. A nizzai csúcs sikere, a tizenöt ország közös döntéshozatalának reformja így nem csak a keleti bővítés, de a közös valuta árfolyama miatt is kulcsfontosságú volt. A megegyezés teljes hiánya ismét a mélybe taszította volna az euró kurzusát.
Noha teljes sikerről semmiképpen sem beszélhetünk, a várva várt kompromisszum mégis megszületett. Ezért a minden eddiginél kedvezőbb bővítési kilátások mellett azt is leszögezhetjük: Nizza nem állt az euró további árfolyam-emelkedésének útjába.
Ha történetén végigtekintünk, az Európai Unió a “kettőt előre, egyet hátra” elv alapján fejlődik. A jelenlegi tendenciák alapján úgy fest, az euró árfolyama is így araszolgat majd felfelé. A következő trendfordulóig.
