Növekedésünk és egyensúlyi folyamataink szempontjából 2000-ben meghatározó az euró-övezet gazdaságainak fokozódó élénkülése és az olajárak erőteljes emelkedése: az előbbi a hazai export felfutásán keresztül segíti a kibocsátás bővítését, míg az utóbbi a cserearányok romlása miatt kedvezőtlenül érinti a kereskedelmi mérleget és az inflációt.
A külső sokkok közül a hazai gazdaság számára 2001-ben is meghatározó szerepe lehet az euró-övezet növekedésének, az olajárakban és ezzel összefüggésben a cserearányokban várható korrekciónak, valamint az euró/dollár keresztárfolyam módosulásának.
ERŐSÖDŐ NYUGATI KERESLET. Az euró-övezet várható folyamatai közül számunkra fontos, hogy a növekedési ütem nem lassul, csak folytatódik annak az idén elkezdődött szerkezeti átrendeződése. A magánfogyasztás és magánberuházások erősödő hozzájárulása az euró-övezet növekedéséhez, párosulva a cserearányok romlásával, az importkereslet erőteljesebb felfutását eredményezi. A magas olajár visszavetheti a fogyasztási keresletet, ám ez a hatás kismértékű lesz, s szerkezete miatt nem érinti negatívan a magyar exportot. Ez utóbbi szempontjából kedvező továbbá, hogy az euró-övezeten belül a kivitelünk közel harmadát felvevő Németország növekedési kilátásai viszonylag jók, így a magyarországi termelők a korábbinál talán jobban profitálhatnak az euró-övezet importkeresletének erősödéséből. Mindezek alapján azzal lehet számolni, hogy az euró-övezetbe irányuló magyar export növekedési üteme fennmarad, különösen ha figyelembe vesszük, hogy ezen export csaknem 75 százaléka a keresleti és az ársokkokra kevésbé érzékeny cégektől származik.
Az eurónak a dollárral szemben várható fokozatos erősödése csekély hatással lesz az export növekedésére, viszont kedvezően befolyásolhatja az inflációt, illetve az importköltségeket. Az európai valuta lassú stabilizálódása a térségbe irányuló tőkebefektetések gyarapodása révén jótékonyan hathat az euró-övezethez kötődő gazdaságokra, így Magyarországra is.
A csökkenő, de változatlanul magas olajáraknak 2001-ben is negatív hatása lesz a hazai makrogazdasági folyamatokra, közvetlenül elsősorban az inflációra, közvetve pedig a kereskedelembe kerülő javak versenyképességére. A magas olajárak már 2000-ben is meghatározó szerepet játszottak mind a maginfláció, mind a fogyasztói és termelői árindexek emelkedésében, a dezinflációs trend megtörésében. A 2001-es infláció alakulását illetően kettős negatív hatásuk lehet. Egyrészt a kissé csökkenő, de még mindig magas olajárak közvetlenül befolyásolják az importált inflációt és a kereskedelembe kerülő javak árindexeit. A másik veszély az áremelkedések tovagyűrűzéséből, késleltetett hatásainak érvényesüléséből ered. Szigorú jövedelem- és fiskális politika mellett ezek elvileg csak egyszeri árszintemelő hatást fejthetnének ki, majd ezt követően az inflációs ráta visszatérhet az ársokkot megelőző szintre. Ám ha az olajárak emelkedése befolyásolja a relatív árak szerkezetét, a nominális bérek növekedését, akkor az átmeneti inflációs sokkon túlmenően hatásai tartósan érvényesülhetnek.
Egy további negatív hatás a cserearányok romlásán és a kereskedelmi mérleg egyenlegén keresztül jelentkezik. A cserearányok romlása 2000-ben jelentős veszteséget okoz, elviszi a GDP-növekedés közel 20 százalékát. Jövőre várhatóan kismértékben javulhatnak a cserearányok, ha az olajárak mérséklődnek, azonban az olajárak továbbra is magasan tartják az importszámlát.
MÉRSÉKLŐDŐ KELETI KOCKÁZAT. A magyar gazdaság szempontjából jövőre kedvező lehet a régió gazdaságainak gyors növekedése, mert ez – dacára a változatlanul erőteljes protekcionista felhangoknak – a regionális kereskedelem erősödésével járhat. A kedvező növekedési és egyensúlyi eredmények, továbbá a meglévő feszültségek (többek a között a lengyel folyó fizetési mérleg egyenlege, a szlovák államháztartási hiány) ellenére is mérséklik a régió kockázatosságát a befektetők számára, könnyítve a külső finanszírozás terhein. Ugyanakkor a folyó fizetési mérleg várhatóan növekvő deficitjének finanszírozását nehezíti, hogy a közép- és kelet-európai térségen belül az erőteljes privatizáció, valamint a külföldi tőkebefektetések ösztönzése lassíthatja a hazánkba irányuló bruttó közvetlen tőkebefektetéseket, míg a nettó egyenlegen a felfutó hazai tőkeexport ronthat.
Gazdaságunk számára kedvező, hogy 2001-ben erősödik a fejlődő régiókba és ezen belül Kelet-Európába irányuló nettó tőkebeáramlás, illetve összességében eshet a feltörekvő piacok által fizetett kamatfelár. A differenciált mértékű csökkenés meghaladhatja a fejlett országokban várható kamatemelés átlagos mértékét, s olcsóbb finanszírozási forrásokat biztosíthat a feltörekvő gazdaságok számára. Ez fontos lehet akkor, amikor a nem adóssággeneráló beáramlások nettó volumene elmarad a folyó fizetési mérleg hiányától. –
