A nyolcvanas években, amikor Magyaroriszágon évi 10 millió lemez is elfogyott, még 100 ezer eladott példány után járt aranylemez, és sokan el is érték ezt a mennyiséget. Később 50 ezerre, nemrég pedig 25 ezerről 20 ezerre szállították le az álomhatárt.
“A lakosság egy adott összeget tud szórakozásra költeni, s a lemezvásárlás mellett ma már olyan alternatívák akadnak, mint a videokazetta, a DVD vagy a számítógépes játék. Nyugaton ennek ellenére nyereséges a lemezkiadás, idehaza viszont az alacsonyabb életszínvonal miatt csak nagy küzdelmek árán képes fennmaradni” – állapítja meg Musinger Ágnes, a Magyar Hanglemezkiadók Szövetségének (Mahasz) igazgatója.
MÁSOLÁSI KÁR. Persze a lemezkiadók nemcsak az életszínvonalbeli különbséget nyögik, piacukat a másolás is szűkíti. Becslések szerint Magyarországon minden zenei CD-t átlag kétszer játszanak át, ami összességében 2 milliárd forint kárt okoz. Hazánkban 15 százalékra teszik a kalóz CD-k piaci részesedését (lásd a grafikont). A Mahasz hetente két-három alkalommal próbavásárlásokat tart szerte az országban, majd a rendőrséggel, illetve a vám- és pénzügyőrséggel közösen foglalják le a hamisított termékeket, illetve a másoláshoz szükséges hardver eszközöket (CD-írókat, számítógépeket). Az évi 400 esetből mintegy 250 alkalommal indul büntető eljárás az elkövetők ellen, akik egyébként kisebb pénzbüntetéssel megússzák. Illegális másolásért az utóbbi két évben mindössze egyszer született letöltendő börtönbüntetést tartalmazó ítélet. Korábban az üzemi méretekben hamisító, főként ukrán és bolgár kalózok jelentettek veszélyt a kiadóknak, a CD-írók terjedésével és a zenei felvételek internetes elérhetőségével, letölthetőségével ma már inkább a házi másolás fosztja meg őket jelentős bevételektől. A saját célra történő átírás nem ütközik jogszabályba, s az eladott üres kazetták és CD-k után százalékot kapnak a szerzők, az előadók és a kiadók – ám ez korántsem pótolja a veszteségeiket.
A lemezvásárlás másik alternatíváját az internetes szerverek jelentik, amelyekről letölthetők a “felrakott” zenék. Sokan csak passzióból pakolnak fel lemezeket illegálisan, de olyanok is akadnak, akik teljesen szabályosan, jogdíjat fizetve kínálják ezt a lehetőséget.
ÚJ CSATORNA. “Le a drága lemezekkel! Indexre fel!” – hirdette óriásplakátokon és szórólapokon nemrég az Index.hu Informatikai Rt. “Csak a velünk szerződött kiadók, illetve együttesek zenei anyagai tölthetők le nálunk, ugyanakkor az interneten történő megjelenéssel igyekszünk olyan tehetségeket bemutatni, akik még nem szerződtek kiadóval, s pénzük sincs arra, hogy saját erőből lemezt jelentessenek meg” – magyarázza lépésüket Balázs Bernadett, a cég marketingvezetője. Ő egyébként nem gondolja azt, hogy az internet kiszorítja a CD-t, szerinte ez csak a lemezpiac egy új csatornájaként szolgál.
Miközben az új felvételeket tartalmazó lemezek ára folyamatosan emelkedik – ma már az 5 ezer forintos kiadványok sem ritkák -, a CD-írók és az írható CD-k ára egyre csökken. Márkás írható lemez nem egészen 200 forintért, írókészülék akár 30 ezerért is kapható, a befektetés tehát rövid időn belül megtérül. “A másolás megöli a zenét” szlogennel indított kampányt tavaly a Mahasz. Ez alatt nem minőségromlást kell érteni, hanem azt, hogy amennyiben a növekvő előállítási költségek mellett tovább csökkennek a kiadók bevételei, előbb-utóbb megszűnnek az újdonságok.
“Könnyű ma egy Beatles CD-t eladni, de meg kell nézni, hogy a liverpooli fiúk indulásakor hány zenekarral készültek felvételek, s a legtöbbjükből mi lett. A kiadóknak a bevételeikből kell elindítaniuk a ma még kevésbé ismert művészeket, akik közül csak néhányan válnak sztárrá; a kísérletezés rengeteg pénzbe kerül” – magyarázza Musinger Ágnes. (Egy magyar előadó felvétele egyébként általában 4-5 millió forintba kerül, és ez a pénz körülbelül 7 ezer eladott példány estén térül meg.) Annak érdekében, hogy a tehetségek felkutatására áldozó kiadók elől kevésbé lehessen elszipkázni a későbbiekben a hasznot, a jövő év kezdetével 25-ről 50 évre emelkedik a jogdíj fizetése nélkül megjelentethető felvételek minimális életkora.
TEHETSÉGKUTATÁS. A világban zajló folyamatoknak megfelelően a hanghordozók piacát is a koncentráció és a globalizáció jellemzi. Olyan nagy múltú cégek, mint a Decca, a Deutsche Grammophone, a Columbia, a Philips vagy az RCA beolvadtak a világpiacot uraló öt kiadó valamelyikébe. Magyarországon is ezek állnak az élen az eladási, árbevételi listán.
Simon Péter, az EMI Zenei Kft. kereskedelmi igazgatója arról számolt be, hogy a fizetőképes keresletet figyelembe véve igen jól állnak az egy főre jutó értékesítésben a kiadó más országokban elért eredményeivel összemérve. “Persze jobban állnánk, ha pénzük is lenne az embereknek. Angliában is találkozni hamisítványokkal, de ott nemigen veszik az ilyesmit, hiszen az átlagfizetésből 80-100 CD vásárolható. Nálunk, ha a divatos külföldi popsztárok felvételeit vesszük alapul, akkor ennek alig egytizede” – mondja Simon Péter.
Rigó Tibor, a Universal Music Hanglemezkiadó Kft. kereskedelmi igazgatója is arról számolt be, hogy teljesíteni tudják a terveket: CD-eladásuk, ha nem is látványosan, abszolút számokban és a kazetták forgalmához képest is növekszik. Évente mintegy 500 újdonságot jelentetnek meg, katalógusukban 16 ezer cím szerepel. Durván négyszer annyi popzenei kiadványt értékesítenek, mint komolyzeneit.
ÁRVERSENY. Hollós Máté, a Hungaroton ügyvezető igazgatója drasztikus változást figyelt meg az értékesítésben, amely a belvárosi szaküzletekből egyre inkább a nagyáruházakba tevődik át. A szupermarketek az adókedvezményeik miatt a lemezeket is olcsóbban tudják kínálni, a vevők pedig a nagybevásárlás keretében a nekik tetsző hanghordozók beszerzését is elintézhetik. Mivel az utóbbi időkben megnőtt az igény az olcsó CD-k iránt, a Hungaroton – archívumának anyagából merítve – három sorozatot is elindított. A társaság forgalmának felét egyébként ma már az egyre erősödő export adja. S míg a privatizáció előtt sokan úgy vélték, hogy a Hungarotont csak az mentheti meg, ha valamelyik vezető külföldi cég tulajdonába kerül, mára kiderült: egy közepes méretű kiadó is életképes lehet.
A nemzeti lemezkiadó gondozásában viszont sorra látnak napvilágot világpremiernek számító felvételek, amelyekből a hazai piac ugyan keveset vesz fel, ám a nagyvilágban kellő mennyiség eladható belőlük.
