Jól példázza a szigorúbb, és az európaitól méréstechnikájában, határérték rendszerében is eltérő hazai szennyvízminősítést, hogy nálunk gyakran olyan vízben is találnak szennyező anyagot, amely mondjuk a szomszédos Ausztriában tisztának találtatna. Ez nem csak a kibocsátó vállalatok szemét csípi, hanem a tisztítással megbízott környezeti szolgáltatókét is. A szennyező üzemekben használt tisztítási technológiák közül gyakran ugyanis nemcsak a hazaiak, de a legfejlettebb külföldiek sem teljesítik a magyar elvárást. Elvileg persze ekkor be kellene zárni a céget, de ennek ódiumát a legritkábban vállalja bárki is. Az már azért megtörtént, hogy egy külföldi tulajdonú szállítmányozási cég tisztítója, az úgynevezett olajfogó berendezés – medencével és a szükséges összes eszközzel felépítve – nem nyerte el a magyar hatóság tetszését még csak egy próbaüzem erejére sem. Így a szennyvizet, hiába a tisztító, végül is szippantani kell.
PANGÁS. Noha e történetből a felügyelet karakánnak tűnhet fel, az hogy pang a szennyvíztisztítók piaca, jelentős részben a felügyelet, illetve az – unió-konform szabályozási rendszer bevezetésével a szakmai civil szervezetek sürgetése ellenére is késlekedő – illetékes minisztériumok számlájára írható. “Megrendelések érkeznek, szennyvíztisztító terveztetésével jó időre le lehet venni ugyanis a felügyelő hatóságot a lábáról, ezeknek azonban jó ha 10-20 százalékából lesz valóban beruházás” – mondja Bálint Sándor, a Körte Környezettechnikai Kft. egyik tulajdonos ügyvezetője. A szakma nagy szívfájdalma a Mol százhalombattai projektjének leállítása. A tervek szerint – a cég összesen 40 milliárd forintra beállított környezeti beruházásainak fő elemeként – a finomító vízfelhasználását csökkentették volna. A megvalósíthatósági tanulmányt el is készítették, ám a pályázatot a Mol vezetése félretette. “Hasonló sorsra jutott több nagyobb sör- és papírgyári, valamint vegyipari beruházás is” – citálja saját praxisából Kovács Károly, a Purator Hungária Kft. egyik tulajdonos ügyvezető igazgatója. Ez utóbbiak persze nagyságrendnyivel kisebb ügyek: míg a százhalombattai finomító óránként “fogyaszt el” ezer köbméter nagyságrendű vizet, az ipari beruházások általában napi néhánytól 100-200 köbméterig terjedő szennyvízmennyiség befogadására, kezelésére épülnek.
A felügyeleti szigor mellett lendítene a környezeti szektoron a minisztériumi süllyesztőbe legutóbb tavaly került környezetterhelési díj bevezetése. A kereslet idei csökkenését okozza a különféle támogatások, hitelkonstrukciók megszűnése, a pályázati lehetőségek szűkülése is – panaszkodnak a potenciális megrendelők.
Pedig éppen most kellene előmozdítani a hazai piac e szegmensének megerősítését. Sokan az uniós csatlakozás időpontjára taksálták a nagy külföldi szolgáltatók felbukkanását, ám azok máris megjelentek, veszélyeztetve az épp csak néhány éve kialakult piacot. Részint ringbe szállnak az ügyfelekért, részint felvásárlási terveket szövögetnek. Látványosan tevékenykedik e piacon például az Edelhof, a francia Vivendi (korábban Générale des Eaux), a német RWE és a Büchl – az utóbbinak például szinte azonnal ügyfele lett az Audi (hazai környezeti szolgáltatót szorítva ki), másfelől felvásárolta a RábaChem többségi részvényhányadát. “Csak az idén egy holland, egy belga, egy német és egy francia cég jelentkezett” – sorolják a Körténél. Ezek közt volt, amely “csak” a termékeinek keresett disztribútort, de érezhetően mind “mélyebb és tartósabb” kapcsolat kialakítására törekednek.
SZERVEZKEDNEK. Mindenesetre a Körte máris készül a majdani felvásárlásra, tulajdonosainak ez a fejlemény nagyjából öt év múlva korántsem lenne ellenére. Addig is egyesülni szándékozik a részben amúgy is ugyanazon tulajdonosi körhöz tartozó Organica Környezettechnológiák Kft. amerikai-magyar vegyes vállalattal. (A Közép- és Kelet-Európai Környezetvédelmi Befektetési Alap, az EIP a két cégbe összesen 2,75 millió dollárt fektetett be, amivel az egyesült cégben 30 százalékos tulajdonrésze lesz.)
A Körte – tavalyi egymilliárdos árbevételéből nagyjából félmilliárd forint származott ipari szennyvízkezelésből -, valamint az első megrendeléseit még javában teljesítő Organica mindenesetre együtt sem veszélyeztetik a riválisok által is a magyarországi piac legnagyobbjának elismert Purator pozícióját. A 3 milliárd forintos árbevételű, tíz éve többségében osztrák tőkével alapított Puratornak a térség hét országában van érdekeltsége. A valamivel több mint tucatnyi ipariszennyvíz-tisztító társaság közül nagyobb versenytársként még az UTB Envirotech Kft.-t, valamint a kanizsai Hydrofilt említik. A külföldinek tetsző nevek és az e cégekben valóban jelen lévő külföldi részvényesek ellenére fejlődésüket a magyar mérnökök határozzák meg. A cégek nagyobbik hányadában már az alapítás – vagy a korábbi kutatóintézetből való kiválás menedzselése – is az ő dolguk lett, ám az innováció a külföldi tulajdonú cégeknél is az itteniek dolga. Éppen ezt – a folyamatos fejlesztést – tartják egyébként a cégek a legfőbb stratégiai feladatuknak. Mindezzel azonban környezeti szempontból egy nagy probléma mégis van. A környezeti szolgáltatók ugyanis abban érdekeltek, hogy legyen szennyezés, amelyet azután kezelhetnek, saját technológiáik úgynevezett cső végi jellegűek: derítenek, semlegesítenek, felszámolnak – de mindezt utólag. A gyáron belüli tisztább, eleve kevesebb szennyezéssel járó technológia alkalmazása tehát nemigen lehet az ínyükre. Szerintük az fejlettebb gyártástechnológiát igényelne, amire viszont a hazai iparnak – nagyobb tőke bevonásával – kellene felkészülnie.
