Eredetiségben nincs hiány Fésős András Balra a nap nyugszik című filmdrámájában, mi több, az alkotás az amerikai utazós mozi legjobb hagyományait is képes követni. Történetünk hőse, Alex vak, ennek ellenére elindul Rügenbe megkeresni egy németországi telefonbeszélgetés nyomán Mariát. A lány szintén elindul Budapestre, bár a hosszas telefonos lelkizések után még azt sem tudja, hogy a fiú vak. A legjobb szándékuk ellenére félresiklott kapcsolat azonban még mindig jobb a semminél, vagy az emlékeknél. A történet ettől még szokványos is lehetne, ám Németh Gábor forgatókönyvíró gondoskodik arról, hogy az üresség inkább hiányként, a lassú tempó pedig feszültségként hasson a nézőtéren. A Presszóhoz hasonlóan visszafogott dramaturgiájú film a ki nem mondott szavakról, az egymás melletti elbeszélésről, a semmibe hulló akarásokról, de leginkább a néhány emberi szó utáni mérhetetlen vágyról szól. Ez a vágy persze lehetne akár szerelem is, telve rejtélyekkel és titkolt vagy alig leplezett érzelmekkel. Hogy ezt ki is nyilvánítsuk, ahhoz többek között olyan jó és szép alkotások is kellenek, mint ez az európai mércével is fantasztikus mozi. A furcsa világ furcsa szereplőit Szabó Győző és Takáts Andrea zsigerből keltik életre a nem véletlenül filmszemle-díjas Nagy András totális kamerája előtt. Aki nem fél az érzelmektől, nyugodtan nézze meg a filmet; nem fog unatkozni. –
TAKÁTS ANDREA ÉS SZABÓ GYŐZŐ.
Nem félnek az érzelmektől
