Nem volt törvényszerű, hogy Kisbenedek Péter a pénzvilágban köt ki. Éppen ellenkezőleg. Az egyetemi évek alatt elsősorban a nyelvtanulás és a jazzklub menedzselése kötötte le. Atyai jó barátja tanácsára a CIB Bankban kezdett dolgozni, de a betanító körút alatt rájött, hogy a banki hierarchikus szervezet nem neki való.
Környezete legnagyobb megdöbbenésére elment inkább “pelenkát árulni”. Megismerkedett ugyanis a Sancella magyarországi vezetőjével, aki termékmenedzsert keresett a Liberóhoz, s kapóra jött neki, hogy Kisbenedek az angol, a német és az orosz mellett svédül is tud. Egy év múlva már az értékesítést vezette, 26 évesen ő tárgyalt a felnövekvő kiskereskedelmi láncok képviselőivel s a még megmaradt Fűszértek vezetőivel, akik távolról sem tartoztak az ő korcsoportjába.
Ekkor kialakított kapcsolatrendszerét aztán jól tudta hasznosítani a Philip Morrisnál is, amelynek kelet-európai igazgatója azért hívta oda, hogy az Egri Dohánygyár megvásárlását követően kiépítse az új értékesítési szervezetet. 1992-től 1994-ig a svájci Lausanne-ban volt értékesítés-fejlesztési vezető, majd az itteni érdekeltség értékesítési igazgatói pozíciójába tért haza.
1995. júliusától az ÁB-Aegon Általános Biztosító Rt. vezérigazgató-helyettese lett. A régi portfólióra épülő lakossági divíziót irányította. Úgy kellett nyereségessé tennie, hogy az új üzletágakat, például a nyugdíjbiztosítást is finanszírozni lehessen.
A szervezet átalakítása után könnyebb időszak következhetett volna, de megkeresték, hogy legyen az Erste Bank vezérigazgatója. Nem állt könnyen kötélnek, de végül úgy döntött, elfogadja az ajánlatot, így november 16-ától ő tölti be a posztot.
Életrajzába azt írta, hogy hobbija a család, munkája mellett nem foglalkozik mással. Munka után ugyanis hét- és ötéves fia várja, s nemsokára megérkezik a harmadik gyerek is. Igyekszik is hat óra körül hazaindulni, hogy legyen ideje foglalkozni velük, s ahhoz is ragaszkodik, hogy reggel ő vigye őket iskolába, óvodába.
