Ha adómegtakarításról van szó, a fantázia nem ismer határokat – állítja Kóbor Márta, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) hatósági főosztályának vezetője. Ugyanakkor a hatóság is igyekszik résen lenni, s próbálja menteni az állami költségvetés bevételeit, így aztán igen sok olyan közigazgatási pere van, amelyben éppen az a tét, hogy az adott adómegtakarítási konstrukció jogszerű-e vagy sem.
TAKARÉKOSAN. Egy éppen ítélkezési szakaszban lévő ügyletnél például a munkaadó ezer forintért eladott dolgozójának egy értékpapírt, majd azt 10 ezerért visszavásárolta, az alkalmazott pedig ily módon 9 ezer forint árfolyamnyereségre tett szert, ami után a 20 százalék adót törvénytisztelő módon le is rótta. Más közterhet viszont sem a munkavállaló, sem a cég nem fizetett, vagyis az ügyletet igen olcsón megúszták a szereplők. Legalábbis addig, amíg az APEH ellenőreinek szemet nem szúrt az adómegtakarítási konstrukció, amit további cégeknél is hatalmas adóhiány feltárása követett. Az ellenőrök szerint az ilyen ügyleteknek nincs semmiféle gazdasági célja, csupán adókikerülési szándékkal jönnek létre. Az ügyben megindított pereket a megyei bíróságok előtt már megnyerte az adóhivatal, jelenleg éppen arra várnak, hogy a Legfelsőbb Bíróság is kimondja a jogerős ítéletet.
Az is gyakori vita tárgya az adózó és az adóhatóság között – ugyancsak számtalan ilyen per van folyamatban -, hogy a társaság tevékenységével összefügg-e bizonyos költség vagy sem, illetve növelhetik-e a társasági adóalapot bizonyos költségek. “Az adóhatóság közigazgatási pereinek mégis csak elenyésző része kapcsolódik a társasági adóhoz, a többsége az általános forgalmi adóval kapcsolatos megállapítások miatt zajlik” – mutat rá Vass Ágnes, a hivatal osztályvezetője. Ez szinte törvényszerű, hiszen a legtöbb vizsgálat éppen ebben az adónemben zajlik. (A társasági adótörvény egyébként egyszerűbb, s kevesebb benne a jogvitára okot adó körülmény, mint az áfa-törvényben.)
IDŐHÚZÓ CÉLLAL. Az APEH másodfokú határozatai ellen beadott bírósági keresetek évről évre gyarapodnak, s az újonnan indított perek száma általában minden évben meghaladja a bíróság által lezárt ügyekét. Tény, hogy a 3-4 éve indult befektetési perek némileg módosítottak ezen a statisztikán, de azok tavalyi befejeződésével visszaállt a korábbbi tendencia. A befektetési perek előtti időkben közel 2 ezer közigazgatási pere volt az adóhatóságnak, jelenleg pedig 3,7 ezer ilyen ügyön dolgoznak a bírák. Kóbor Márta úgy látja, a növekedésben az is közrejátszik, hogy az adóhatóság mind több ellenőrzést végez évente. Vass Ágnes szerint gyakran az tűnik ki az iratokból, hogy az adózónak a perindítással lényegében csak az időhúzás volt a célja: a bíróságok többnyire helyt adnak az adózó részéről a végrehajtás felfüggesztését kezdeményező kérelemnek, így a fizetési kötelezettség teljesítéséhez haladék nyerhető. Vadász Iván adószakértő szerint a perek számának növekedése azzal is magyarázható, hogy az adózók “félnek” a végrehajtástól, amelyre az adóhatóság az utóbbi időben jobban koncentrál. Arra is rájöttek, hogy nemcsak érdemes, de néha muszáj perelni, mert az adóhatóság határozatai szakmailag nem mindig megalapozattak.
A perek számának gyarapodásával egyébként a vitatott érték is egyre tekintélyesebb: az idén indult 906 perben például a 10 milliárd forintot is meghaladta. Az átlagos perérték 10 millió forint körül van, de a skála igencsak széles: a 40-50 ezer forintos “tyúkpereknél” indul, ám olykor több százmillió forintos vagy akár milliárdos nagyságrendű ügy is becsúszhat. Jelenleg 4 milliárd forint a legnagyobb summa, amelyért az adóhatóság küzd. A kisebb – néhány tízezer forintos – értékeknél a felperesek általában magánszemélyek, egyéni vállalkozók, akik többnyire a bevallás késedelmes benyújtásáért, nyugtaadási kötelezettség elmulasztásáért kivetett mulasztási bírság jogosságát vitatják.
A korábbi években az adóperek nyúltak, mint a rétestészta: 3-4 évig, de akár még tovább is elhúzódtak, ami nemcsak az adózóknak, de az adóhatóságnak, sőt a bíróságnak is gondot okozott. Az eljárási rend tavaly januári változásával azonban az adóperekben ma már a megyei, valamint a Fővárosi Bíróság jár el, s e testületek ítéletei jogerősek, vagyis fellebbezéssel sem támadhatók meg, ami lényegesen felgyorsította az ítélkezési folyamatot. “Az ügyek bonyolultságától függően általában egy-két év alatt lezárulnak az ilyen jellegű közigazgatási perek” – emelte ki Vass Ágnes. Vadász Iván viszont nincs túlságosan “elragadtatva” az új eljárási rendtől; szerinte anakronizmus, hogy miközben a néhány ezer forintos polgári perekben kétfokozatú a bíráskodás, addig a bonyolult és többnyire milliós nagyságrendű adóügyekben egyetlen – megfellebbezhetetlen – ítéletet hoznak. Úgy látja, a bírák nem egyszer túl gyorsan hozzák meg a döntéseiket, ami meg is látszik az ítéletek alacsony színvonalán. Természetes, hogy a korábbiakhoz képest jelentősen megnőtt a Legfelsőbb Bírósághoz benyújtott felülvizsgálati kérelmek száma, aminek viszont az lett a következménye, hogy itt már több évet kell várni az ítéletre.
NYERT ÜGYEK. Az APEH egyébként a közigazgatási bíróságok előtt jól szerepel: pereinek 70 százalékát évek óta megnyeri. Az idén például a szeptember végéig ítélettel zárult 611 perből csupán 164 esetben helyezte hatályon kívül a bíróság az adóhatóság határozatát. A Fővárosi Bíróságon túl a Legfelsőbb Bíróság elé kerülő ügyekben is hasonlóan “sikeresek”. Vadász Iván szerint azonban csalóka a statisztika: nem tartalmazza például a permegszüntetést – pedig ilyenkor szerinte többnyire az adóhatóság vonja vissza a határozatát -, csak az ítélettel zárult eseteket. Egyébként pedig azt állítja, hogy a közigazgatási bírák “hivatalnokpártiak”, nem egyszer az állami költségvetés érdekei állnak az ítéletek hátterében.
