Palotai Zoltán véleménye szerint a minőségi borok részesedése csupán 5-10 százalékot tesz ki teljes fogyasztásból Magyarországon. Ráadásul ennek 90 százaléka Budapesten fogy el, ami jól jelzi, hogy az igényesebb kereslet igencsak koncentrált.
“A magyar borokat nehéz összevetni külföldi testvéreikkel, hiszen eléggé el vagyunk zárva a világpiactól” – magyarázza Palotai, aki szerint a villányi borok jelenleg túlértékeltek: az ár/érték arányuk jóval rosszabb, mint például a mostanában igen népszerű chilei italoknak. A legnagyobb probléma szerinte a nem megfelelő ismertség. Úgy véli: ahhoz, hogy ismét keresettek legyenek a magyar borok, a mostaninál sokkal jobb marketingmunkát kellene végezni. Jelenleg csak a tokaji borok mennek jól a nyugati piacon – ismertségük, egyediségük kimutatható előnyt jelent -, ezzel szemben jó vörösborainknak számos olyan versenytársa akad a polcokon, amelyek sokkal ismertebbek. A nemrégiben bevezetett jövedéki törvényt a szakember túl aprólékosnak tartja, így szerinte a szabályozás mindenképpen változtatásra szorul.
Garamvári Vencel (Vinárium) 15-20 százalékra teszi a minőségi borok arányát a palackozott termékeken belül, egyúttal állítja: a jó borokat meg is fizetik a vevők. Azt azonban ő is elismeri, hogy egy-két termelő nagyon “elszállt”, azaz irreálisan magas árat kér termékeiért. A vásárláshoz szerinte főképp információ kell, a magyar borokat azonban nem ismerik kellőképpen külföldön, így nincsen ereje a magyar bormarketingnek. Garamvári úgy véli, az új szabályozás túl fiskális szemléletű, egyszerűbb lett volna ha átvesszük a francia, vagy az olasz mintát. Unikális jellege miatt Garamvári is Tokajt tartja egyedül versenyképesnek a nyugati piacokon, hiszen az egri, vagy a villányi borokhoz hasonlót máshol is bőven lehet találni. –
