Az egyik legeredetibb amerikai író, Kurt Vonnegut regényéből, a Bajnokok reggelije című bestsellerből készített filmet Alan Rudolph rendező. Aki ismeri a művet, máris elismerően csettinthet: ínyenceknek való, ám pokolian nehéz feladat lehetett a hetvenes évek fogyasztói társadalmát maró iróniával bemutató szöveget megfilmesíteni. A megfelelő műfaj természetesen a szatíra, ehhez pedig a megfelelő színész Bruce Willis, aki a pesszimizmus, a hisztéria és az igazi kapcsolathiány bűvkörében vergődő Dwayne Hoovert testesíti meg hibátlanul. A sikeres autókereskedő – akinek a felesége pirulákon és szappanoperákon él (míg öngyilkos nem lesz), a fia homokos, titkárnője pedig nem jut el vele az orgazmusig – reggelente a bajnokok reggelijének keresztelt ham and eggse fölött tűnődik azon, hogy mi a baj. Megoldásként mindig ugyanaz jut eszébe: szájába veszi a pisztolyát, ám a rohanó világ, a kézzelfogható dolgok bűvöletében zakatoló élet mindig közbeszól, egyszerűen nincs ideje meghúzni a ravaszt. Aki emlékszik az Összeomlás című filmre, hasonló emóciókat láthat most is viszont, ám Vonnegut világa a thrillernél is kegyetlenebb, maró gúnnyal intézi el az önmagát felzabáló társadalmat. Az embernek az a kellemetlen érzése támad, hogy valahol itt tartunk mi is. A kissé kényelmetlen élményhez olyan kitűnő színészek segítenek még hozzá, mint Nick Nolte, Albert Finney és Barbara Hershey. –
